Ugrás a tartalomhoz

Totesd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Totesd (Totești)
Totesdi utcakép a 20. század elejéről (Adler Lipót felvétele)
Totesdi utcakép a 20. század elejéről (Adler Lipót felvétele)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségTotesd
Rangközségközpont
Irányítószám337490
SIRUTA-kód91633
Népesség
Népesség320 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Népsűrűség14,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22,03 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 34′ 30″, k. h. 22° 53′ 15″45.575095°N 22.887615°EKoordináták: é. sz. 45° 34′ 30″, k. h. 22° 53′ 15″45.575095°N 22.887615°E
Totesd weboldala
SablonWikidataSegítség

Totesd (románul: Totești) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A 'szláv' jelentésű tot/tót szóból való, személynévi áttétellel. Először 1416-ban Tothfalw, majd 1438-ban Tothesth, 1447-ben Thethewfalwa, 1493-ban Thothesd és 1519-ben Thodesd alakban említik.

Fekvése

[szerkesztés]

Hátszegtől hét kilométerre délnyugatra, a Hátszegi-medence közepén fekszik. A község teljes területének 54%-a szántóföld, 19%-a rét és 10%-a legelő.

Népessége

[szerkesztés]

Története

[szerkesztés]

Hátszeg vidéki, Hunyad vármegyei falu volt. 1493-ban kenézeit említették. Református egyháza 1766-ban a hátszegi filiája volt. 1808-ban járási székhely.[1] Román görögkatolikus iskolája megszüntetésével az állam 1904-ben magyar tannyelvű iskolát indított benne. A Hátszegi-medence legegyoldalúbban szántóföldi gazdálkodású falva volt, minimális állattenyésztéssel. A Ruszka-havas lakói közül sokan béreltek földet határában, ahol kukoricát termesztettek maguknak.[2] 1910 körül 1231 kataszteri holdas határából 820-at foglaltak el szántók és 245-öt rétek.

A két világháború között görögkatolikus zarándokhely volt, a zarándoklatra a pünkösd utáni harmadik vasárnapon került sor.[3] 1934-ben a község görögkatolikus parókiáját a jezsuiták gondozására bízták, akik rendházat hoztak létre itt. 1940-ben két szerzetes és két novícius élt itt, 1947-ben már csak egy szerzetes. 1948-ban a román állam a rendházat fölszámolta.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vasile Ionaș: Istoricul administrației în județul Hunedoara. In Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr (Coord.): Județul Hunedoara. 2. köt. Deva, 2012, 229. o.
  2. Romulus Vuia: Țara Hațegului și Regiunea Pădurenilor. 2. köt. Cluj, 1926
  3. Sergiu Stoica: Activitatea bisericii greco-catolice din Banat în perioada 1920–1945. Anuarul Institutului de Istorie «G. Bariţiu» din Cluj-Napoca, L, 2011, 94. o.
  4. Bánkuti Gábor: A romániai jezsuiták a 20. században. Budapest, 2016, 44–45. és 66. o.

Források

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]