Ugrás a tartalomhoz

Piski

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piski (Simeria)
A modern piski városközpont
A modern piski városközpont
Piski címere
Piski címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangváros
KözségközpontSimeria
Beosztott falvak
PolgármesterEmil-Ioan Rîșteiu (független), 2012
Irányítószám335900
Körzethívószám0x54[1]
SIRUTA-kód87665
Népesség
Népesség9035 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság175 (2%, 2021)[4]
Község népessége11 268 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség[5] fő/km²
Földrajzi adatok
Terület49,75 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 51′ 00″, k. h. 23° 00′ 36″45.850000°N 23.010000°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 00″, k. h. 23° 00′ 36″45.850000°N 23.010000°E
Piski weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Piski témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Ezt a nevet 1900-ig a mai Ópiski viselte!

Piski, 1890 és 1900 között Piskitelep, 1890-ig Piski vasúti telep (románul Simeria) város Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, Dévától 8 km-re délkeletre a Maros bal partján.

Története

[szerkesztés]

1866-ban szentesi, hódmezővásárhelyi és csongrádi kubikusok munkájával kiépült az ún. déli vasút (Első Erdélyi Vasút) Dévától idáig tartó szakasza. Ekkor épült a későbbi település első épülete, a ma is álló állomás. Eleve vasúti csomópontnak szánták. 1868-ban nyitották meg a vasutat a forgalom előtt. 1869-ben megkezdték a vasúti műhelyek építését és felépítették a tizenhat házból álló ún. Kis Kolóniát (a mai Str. Aurel Vlaicu). 1870-ben adták át a Petrozsényig vezető vasútvonalat, amely jelentőségét a zsil-völgyi szénbányászat fellendülésének köszönhette. 1883-ra elkészült a vajdahunyadi szárnyvonal is.

Az új település Ópiski és Sárfalva községek területén, a Barcsay és a Csáky család földjein jött létre. Lakóinak többsége a második világháborúig a vasútnál, a vasúti műhelyekben és a rendezőpályaudvaron dolgozott. Zömük kezdetben német, cseh és olasz anyanyelvű volt, később az első lakosok elmagyarosodásával és újak beáramlásával túlnyomóan magyar többségűvé vált. (A vasúttársasági iskola német tannyelvét 1875-ben váltották föl magyarral.) 1873-ban emeletes házakból megépült az ún. Nagy Kolónia. Kereskedők is beköltöztek, kertes házakból utcasorok jöttek létre. 1869-től hetipiacot tartott. 1874-ben Dédácshoz csatolták, majd 1890-ben Piskitelep néven kisközséggé szervezték.

1884-ben államosították a vasutat, ami új lendületet adott a helység fejlődésének. Továbbfejlesztették a javítóműhelyet, kis altiszti lakótelepet építettek. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne.[6] 1886-ban megszervezték a római katolikus plébániát. 1887-ben itt építtetett magának nyaralót Lönhart Ferenc erdélyi püspök, akit 1898-ban itt is temettek el. 1886-ban iparosiskola létesült, 1911-ben pedig átadták a helyi kórházat.1900-ban az addigi Piskitelep megkapta Piski nevét, Piskit pedig Ópiskivé nevezték át.

A vasutasok 1920-ban sztrájkba léptek a román hatalom ellen. Ezután lakosságának többsége hamar lecserélődött, a magyar vasúti alkalmazottakat románok váltották fel. 1925-ben hozzácsatolták Dédácsot, amelyet az 1928 után az Ocskay-birtokból kisajátított területen kialakított száz új házhely fizikailag is összekötött a településsel. 19261930-ban átmenetileg járási központ is volt. 1933-ban utcai tüntetések zajlottak le az elektromos áram magas ára miatt. 1940-ben lakói közül 4800 volt munkás és iparos, 300 hivatalnok, 250 magánzó, 160 paraszt és négy szabad értelmiségi. Egy brit–amerikai légitámadás során 1944. június 2-án 150 bombát dobtak le rá. Hét helybeli meghalt, a vasúti szerelőműhely és a pályatest egy szakasza megsemmisült. Egyoldalú közlekedési csomópont jellege a II. világháború után szűnt meg, amikor megalapították a ma (2008) 540 főt foglalkoztató márványfeldolgozó üzemének elődjét.[7] 1952-ben várossá nyilvánították. 1953-től líceum működött benne. 195556-ban újabb háromszáz házhelyet osztottak ki a munkásoknak az egykori Ocskay-birtok területén. 1962 és 1992 között új blokkházas negyed épült a régi telep és Dédács között.

Népessége

[szerkesztés]
  • 1910-ben 3099 lakosából 2810 volt magyar, 133 román, 126 német és 20 szlovák anyanyelvű; 1863 római katolikus, 770 református, 159 evangélikus, 129 ortodox, 99 zsidó, 50 görögkatolikus és 29 unitárius vallású.
  • 2002-ben 11 354 lakosából 10 786 volt román, 395 magyar, 84 német és 66 cigány nemzetiségű; 9613 ortodox, 687 pünkösdista, 268 római katolikus, 262 református, 181 baptista és 129 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Oktatás

[szerkesztés]
  • Anghel Saligny Vasútközlekedési Technikum (1974 óta)
  • Waldorf Líceum (az egykori Dédács területén)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. [1]
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
  7. www.marmosim.ro (angolul) (románul)

Források

[szerkesztés]
  • Domián Alajos: Piskitelep története. Déva, 1911
  • S[abin] Jula: Monografia comunei și a școalei primare Simeria-Hunedoara. Târgu-Jiu, 1935
  • Ioachim Lazăr – Camelia Stârcescu Enăchiță: Monografia orașului Simeria. Deva, 2008

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]