Ugrás a tartalomhoz

Nagyrápolt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyrápolt (Rapoltu Mare)
A falu északnyugati része
A falu északnyugati része
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségNagyrápolt
Rangközségközpont
Irányítószám337365
Körzethívószám+40 x54[1]
SIRUTA-kód90672
Népesség
Népesség867 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7[2]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 51′ 56″, k. h. 23° 04′ 31″45.865542°N 23.075184°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 56″, k. h. 23° 04′ 31″45.865542°N 23.075184°E
Nagyrápolt weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyrápolt témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagyrápolt (románul: Rapolt vagy Rapoltu Mare) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A Maros jobb partján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Piskitől hat kilométerre északkeletre fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Német eredetű személynévből való. Először 1346-ban, Rapolt alakban említették, a később települt Kisrápolttól való megkülönböztetését szolgáló előtagja 17601762-ben tűnt fel (Nagy Rápold).

Története

[szerkesztés]

1535-ben plébánosát, Rapolti János kanonokot Gyulai Mihály társaival kirabolta és megsebesítette. Református egyháza 1766-ban anyaegyház volt és Arany filiával együtt 93 férfit és 76 asszonyt számlált. Birtokosai a 18. század második felében a gr. Gyulay, gr. Nemes, br. Jósika, br. Györffy, Naláczi, Zeyk, Rápolti, tancsi Földvári, rápolti Székely, Dobrai, Kováts és Köblös családok, közrendű református lakói között a leggyakoribb családnevek az Ács, Csizmás, Ferkő, Hatházi, Szathmári és Tasnádi voltak.[3] Az eklézsia 1796-os birtokösszeírása a határt egy-két kivétellel román eredetű helynevekkel írta le, az 1779-es egyházi vizitáció pedig azért is ajánlta a református szülőknek gyermekeik iskolába járatását, mert ott megtanulnának magyarul.[4]

Népessége

[szerkesztés]

Látnivalók

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. [1]
  3. Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, 157–208. o.
  4. Uo., 168. és 182–186. o.
  5. Jékely Zsombor – Kiss Lóránd: Középkori falképek Erdélyben. Bp., 2008, 244–51. o.
  6. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]