Ugrás a tartalomhoz

Csernakeresztúr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csernakeresztúr (Cristur)
A csernakeresztúri csángó tájház
A csernakeresztúri csángó tájház
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangfalu
KözségközpontDéva municípium
Irányítószám330003
SIRUTA-kód86730
Népesség
Népesség1584 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság706[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság210 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′ 33″, k. h. 22° 56′ 35″45.825720°N 22.943124°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 33″, k. h. 22° 56′ 35″45.825720°N 22.943124°E
SablonWikidataSegítség

Csernakeresztúr (románul: Cristur) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Mint a helységnevekben mindig, a Keresztúr itt is arra utal, hogy egykori templomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. Először 1302-ben de S. Cruce alakban említették, majd 1365-ben Kyriztur, 1367-ben pedig Kerezthur.

Fekvése

[szerkesztés]

Déva és Vajdahunyad közt félúton, a Cserna folyótól és a 68B úttól nyugatra fekszik.

Népessége, nemzetiségek, vallások

[szerkesztés]
  • 1785-ben 302 civil és kb. száz határőr jogállású lakosa volt. Ugyanazon évben a vármegye 32, az ortodox főesperesség hetven ortodox családfőt írt össze benne.[2]
  • 1850-ben 515 lakosából 460 főt írtak össze román, 44-et cigány és 11-et magyar nemzetiségűként; 230-at ortodox és 11-et református vallásúként. (A biztosok a reformátusok többségét is ortodox vallású románként írták össze.)
  • 1910-ben 555 lakosából 396 volt román és 159 magyar anyanyelvű; 388 ortodox, 141 református és 25 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1388 lakosából 791 volt magyar és 589 román nemzetiségű; 714 római katolikus, 545 ortodox, 107 református és 12 pünkösdista vallású.

Története

[szerkesztés]

Hunyad vármegyei kisnemesi falu volt, melynek lakói a reformáció idején református vallásra tértek. Az ő utódaikat a telepítés után „régi magyarok”-nak nevezték.

1733-ban 37 román családot is számon tartottak. Református egyháza 1766-ban már csupán Alpestes filiája. 1786-ban 317 lakosának 49%-a volt nemes, 27%-a jobbágy és 22%-a zsellér. 1766 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott. 1888-ban a község és a református gyülekezet közösen döntött református iskolájának államosításáról.

19101911-ben Barcsay Andor függetlenségi párti országgyűlési képviselő és Szabó Imre pénzügyigazgatósági számtiszt a korábban saját maguk által felvásárolt birtokra 620–630 bukovinai székelyt telepített részben az öt bukovinai székely faluból, részben az al-dunai telepes falvakból. A telepítéssel a korábbi faluhoz csatlakozva, attól délnyugatra egy „csángótelep” jött létre – a Csángó (Bukovina) utca környéke –, és a magyar anyanyelvűek többségbe kerültek a településen. A román többségű ófalu és a magyar telep közötti nemzetiségi–nyelvi megosztottság az eltelt száz évben némileg oldódott, de ma is azonnal érezhető. Az akkoriban hivatalosan is használt csángó szót a telepesek még gúnynévnek érezték, de az újabb nemzedékek önelnevezésükként fogadták el.

A faluban 1989 előtt is működött hagyományőrző tánccsoport. A lakók nagy része korábban a vajdahunyadi nehézipari üzemekben dolgozott. Az 1990-es években sok csángó család a falu kedvező adottságait kihasználva – könnyen megközelíthető és széles vidéken az egyetlen magyar többségű település – vendégszobát alakított ki vagy panziót nyitott.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Vízimalom (a falutól keletre).
  • A csángó tájház a Csángó (Bukovina) utcában.
  • A régi református templom megmaradt tornya.
  • A torony és a falu fölé emelkedő dombon az 1882-ben épült, faerkélyes ortodox templom.
  • Az 19151916-ban épült római katolikus templom.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]