Ugrás a tartalomhoz

Shadow Racing Cars

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shadow
Teljes névShadow Racing Cars Inc.
SzékhelySilverstone, Egyesült Királyság
Alapító(k)USA Don Nichols
Jelentős versenyzőkFranciaország Jean-Pierre Jarier
Ausztrália Alan Jones
Egyesült Királyság Tom Pryce
USA Peter Revson
MotorokFord, Matra
GumikGoodyear
Formula–1-es szereplése
Első versenyDél-Afrika 1928-1994 1973-as dél-afrikai nagydíj
Utolsó versenyFranciaország 1980-as francia nagydíj
Versenyek száma112
Konstruktőri világbajnoki címek0
Versenyzői világbajnoki címek0
Győzelmek1
Első rajtkockák3
Leggyorsabb körök2

A Shadow Racing Cars egy amerikai tulajdonú Formula–1-es csapat volt, de leginkább az Egyesült Királyságban lévő versenypályákat használták tesztelésre.

Története

[szerkesztés]

Az első évek (1971–1972)

[szerkesztés]

A vállalatot Advance Vehicle Systems néven alapította Don Nichols. Az autókat Shadownak (magyarul örökké kísérő) nevezték el. Az új csapat első tervezője Trevor Harris volt, és első autójuk az Mk típusnevet kapta, amelyet George Follmer és Vic Elford kapta meg. Az Mk1-esnek volt egy trükkje, mégpedig az, hogy a szokásosnál jóval kisebb kerekek voltak rajta, így az autó ugyan gyors, viszont nagyon megbízhatatlan volt.

A csapat a következő évben már egész jó eredményeket ért el, mivel Harris terveit lecserélték a Peter Bryan által tervezett Ti22-esre, Jackie Oliver ezzel a típussal lett nyolcadik a CanAm bajnokságon. Az év végére már szponzoruk is volt az Universal Oil Products (UOP) személyében.

A csapat 1974-ben már egyre jobb eredményeket ért el, de a gyári Porsche és McLaren még mérföldekkel előttük járt.

Belépés a Formula–1-be (1973–1974)

[szerkesztés]

1972 vége körül Nichols bejelentette, hogy benevezte a csapatot az 1973-as Formula–1 világbajnokságba az UOP szponzorálásával. Az autókat az a Tony Southgate tervezte, akinek BRM-je az előző évben Jean-Pierre Beltoise-val megnyerte a monacói nagydíjat.

A csapat először az 1973-as dél-afrikai nagydíjon állt rajthoz a DN1 nevű autóval, Jackie Oliverrel és George Follmerrel a volánnál. A soron következő spanyol nagydíjtól Graham Hill is ugyanezzel az autóval versenyzett Embassy Hill néven.

1974-ben a leggmegbízhatóbb pilótákkal mentek, az amerikai Peter Revson és a francia Jean-Pierre Jarier személyében. Revson azonban egy Dél-afrikai teszten halálos balesetet szenvedett, és a helyére előbb Brian Redman, majd Bertil Roos, végül Tom Pryce érkezett.

A csúcson (1975–1977)

[szerkesztés]
Pryce 1975-ben, Watkins Glenben

Az előző autókhoz képest forradalmian új DN5-tel Jean-Pierre Jarier az 1975-ös szezon első két futamán (Argentína és Brazília) megszerezte a pole pozíciót, de a versenyeken mind a két autójuk technikai okok miatt kiesett. A legtöbb Formula–1-es csapatokhoz hasonlóan ugyanazt a 490 LE-s Ford-Cosworth DFV motort használták, mint korábban. Még 1975-ben versenybe állították a DN7-et, amit már egy 550 LE-s Matra V12-es motor hajtott meg. Az DN7-ben hosszabb tengelytávot alkalmaztak, hogy ne vesszen kárba a jóval nagyobb és drágább francia motor ereje. Bár ez a felállás halálra volt ítélve, mivel a Matra motor csak egyszeri használatos volt. A új pilóta, Tom Pryce viszont megmutatta tehetségét, és megnyerte a világbajnokságon kívüli Bajnokok Versenyét.

Két évvel ezután, az 1977-es dél-afrikai nagydíjon Pryce életét vesztette az sportág történetének egyik legszörnyűbb balesetében, amikor az olasz Renzo Zorzi másik Shadowja lángolva állt meg a pálya szélén, és Pryce egy odarohanó pályabírót elgázolt, akinek poroltója agyonütötte a walesit.

Pryce helyét Alan Jones vette át, aki abban az évben az osztrák nagydíjon megnyerte a csapat első Formula–1-es versenyét.

A hanyatlás (1978–1980)

[szerkesztés]
Az utolsó Shadow-ok egyike, a DN9

Miután Jones 1978-ban a Williamshez szerződött, és a személyzet nagy része elhagyta a csapatot, hogy megalapítsák az Arrowst, a Shadow 1980-ban hanyatlásnak indult, amit az is jelzett, hogy a Theodore Racing teljesen lehagyta őket. Végül pénzügyi nehézségek miatt, szezon közben a csapat teljesen feloszlott.


Formula–1-es eredmények

[szerkesztés]

(táblázat értelmezése)

Év Kasztni Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Pont Helyezés
1973 Shadow DN1 Ford V8 G ARG BRA RSA ESP BEL MON SWE FRA GBR NED GER AUT ITA CAN USA 9 8.
Jackie Oliver Ret Ret Ret 10 Ret Ret Ret Ret 8 Ret 11 3 15
George Follmer 6 3 Ret DNS 14 Ret Ret 10 Ret Ret 10 17 14
1974 Shadow DN1
Shadow DN3
Ford V8 G ARG BRA RSA ESP BEL MON SWE NED FRA GBR GER AUT ITA CAN USA 7 8.
Peter Revson Ret Ret DNP
Brian Redman 7 18 Ret
Bertil Roos Ret
Tom Pryce Ret Ret 8 6 Ret 10 Ret NC
Jean-Pierre Jarier Ret Ret WD/
DNP
NC 13 3 5 Ret 12 Ret 8 8 Ret Ret 10
1975 Shadow DN3
Shadow DN5
Shadow DN7
Ford V8
Matra V12
G ARG BRA RSA ESP MON BEL SWE NED FRA GBR GER AUT ITA USA 9.5 6.
Tom Pryce 12 Ret 9 Ret Ret 6 Ret 6 Ret Ret 4 3 6 NC
Jean-Pierre Jarier DNS Ret Ret 4 Ret Ret Ret Ret 8 14 Ret Ret Ret Ret
1976 Shadow DN5
Shadow DN5B
Shadow DN8
Ford V8 G BRA RSA USW ESP BEL MON SWE FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA JPN 10 8.
Tom Pryce 3 7 Ret 8 10 7 9 8 4 8 Ret 4 8 11 Ret Ret
Jean-Pierre Jarier Ret Ret 7 Ret 9 8 12 12 9 11 Ret 10 19 18 10 10
1977 Shadow DN5B
Shadow DN8
Ford V8 G ARG BRA RSA USW ESP MON BEL SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN JPN 23 7.
Tom Pryce NC Ret Ret
Alan Jones Ret Ret 6 5 17 Ret 7 Ret 1 Ret 3 Ret 4 4
Renzo Zorzi Ret 6 Ret Ret Ret
Riccardo Patrese 9 Ret Ret Ret 10 13 Ret 10 6
Jackie Oliver 9
Arturo Merzario Ret
Jean-Pierre Jarier 9
1978 Shadow DN8
Snadow DN9
Ford V8 G ARG BRA RSA USW MON BEL ESP SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN 6 11.
Hans-Joachim Stuck 17 Ret DNQ DNS Ret Ret Ret 11 11 5 Ret Ret Ret Ret Ret Ret
Clay Regazzoni 15 5 DNQ 10 DNQ Ret 15 5 Ret Ret DNQ NC DNQ NC 14 DNQ
1979 Shadow DN9 Ford V8 G ARG BRA RSA USW ESP BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 3 10.
Jan Lammers Ret 14 Ret Ret 12 10 DNQ 18 11 10 Ret Ret DNQ 9 DNQ
Elio de Angelis 7 12 Ret 7 Ret Ret DNQ 16 12 11 Ret Ret Ret Ret 4
1980 Shadow DN11
Shadow DN12
Ford V8 G ARG BRA RSA USW BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 0
Stefan Johansson DNQ DNQ
Geoff Lees 13 DNQ DNQ DNQ DNQ
David Kennedy DNQ DNQ DNQ DNQ DNQ DNQ DNQ

Külső hivatkozások

[szerkesztés]