Ugrás a tartalomhoz

1986-os Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(F1 1986 szócikkből átirányítva)
1986-os FIA
Formula–1 világbajnokság
Alain Prost McLarenje
Alain Prost McLarenje
Egyéni világbajnok
Francia Alain Prost73
Konstruktőri világbajnok
UK Williams F1141

 ← 1985
1987 → 

Az 1986-os Formula–1-es szezon volt a 37. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1986. március 23-ától október 26-áig tartott.

Az évet a Williams két versenyzője, Nigel Mansell és Nelson Piquet uralta, ám végül egyikük sem lett világbajnok: Az évadzáró ausztrál nagydíjon mindketten defektet kaptak, és a nevető harmadik Alain Prost megvédte címét. Hosszú szünet után visszatért a versenynaptárba a spanyol nagydíj a jerezi pályával. Először rendezték meg a magyar nagydíjat az újonnan épített Hungaroringen. A versenyt Piquet nyerte Senna előtt, aki végül negyedik lett a pontversenyben, akárcsak az előző évben. A Williams nagy előnnyel nyerte a konstruktőr vb-t a McLaren előtt.

Miután a szívómotorokat betiltották, ez volt az első olyan idény, amikor kizárólag turbómotorok alkalmazására volt lehetőség. A korlátozás egészen 1989-ig maradt életben.

Az 1986-os Formula–1-es versenyautók voltak a valaha létezett legerősebbek. Még nem korlátozták a motorok teljesítményét, így néhány, köztük az erős, de megbízhatatlan BMW M12/13 képes volt akár 1350 lóerő leadására is időmérő edzéseken. Mivel ez a teljesítmény az egész autót igénybevette, így a futamokon jellemzően egy másik beállítást használtak, amely már nem a minél gyorsabb köridőre volt optimalizálva, s így érték el, hogy a motorok ne menjenek idő előtt tönkre. Az autók teljesítménye a súlyukhoz képest (ami átlagosan 540 kg volt) szintén rendkívüli volt, így valóban hihetetlen erejük volt. A szerkezetek egyetlen igazi hátrányos tulajdonsága a késleltetettség volt: ebben az időben a turbómotorok teljesen mechanikusak voltak, és a gyártók némelyike (különösen a Ford és a Honda) nem tudta megnyugtatóan megoldani azt a problémát, hogy az erőhatás a gázadást követő 2-3 másodperccel jelentkezett csak - akkor viszont robbanásszerűen. Emiatt nagyon nehéz volt vezetni ezeket a kocsikat, és bonyolult versenyzői feladat volt annak kiszámítása, mikor érdemes rálépni a gázra és mennyire.

Összességében a motorok körülbelül 900-1000 lóerőt tudtak leadni. A BMW már említett motorja mögött a második legerősebb a Williams csapat ikerturbós V6-os Honda-motorja volt, ettől a kettőtől pedig némiképp elmaradt a Ferrari, a TAG-Porsche, és a Renault megoldása. A Ford-Cosworth V6-os turbómotorja sietős munka eredménye lett, így kiforratlan és meglehetősen gyenge lett, de a folyamatos fejlesztéseknek hála versenyről versenyre jobb lett. A leggyengébb és legmegbízhatatlanabb motorok tulajdonosai az Alfa Romeo és a Motori Moderni voltak. Az évtized elejéhez képest a motorok átlagos lóereje éppen a kétszeresére emelkedett.

Még egy nagy probléma volt az üzemanyag-felhasználás, mivel egy versenyen már csak 195 litert lehetett használni, és ez az erősebb motorok megnövekedett fogyasztását nézve komoly gondot okozott. Nem egyszer fordult elő egy futamon, hogy megálltak a versenyautók, mert nem volt több üzemanyaguk - a legjellegzetesebb példája ennek Hockenheimben volt, ahol Alain Prost néhány méterrel a cél előtt állt meg a harmadik helyről, és kétségbeesetten próbálta áttaszigálni autóját a célvonalon, sikertelenül. Főként a Honda motorokat sújtotta ez a probléma.

1986 végén visszavonult Patrick Tambay, valamint az 1980-as és 1982-es világbajnokok, Alan Jones és Keke Rosberg. Jacques Laffite a Brit Nagydíjon szenvedett sérülései miatt kényszerült visszavonulásra, Johnny Dumfries, Huub Rothengatter, és Allen Berg pedig mindössze ezen az egy idényen indultak a Formula–1-ben. Marc Surer egy ralibaleset miatt volt kénytelen feladni versenyzői karrierjét, Elio de Angelis pedig egy teszthétvégén szenvedett halálos balesetet - sokáig ő volt a Formula–1 utolsó halálos áldozata.

Az idényben két új pálya kapott szerepet: a Magyar Nagydíj, és a Mexikói Nagydíj (mely 16 év után tért vissza). 33 év után kikerült viszont a naptárból a Holland Nagydíj, és 21 év után a Dél-afrikai Nagydíj.

A szezon menete

[szerkesztés]
Mansell Williams-Hondája

Monacóban az alagút utáni gyors sikánt átépítették, lelassították. Prost szerezte meg a pole-t Mansell és Senna előtt. A rajt balesetmentes volt, az első tíz induló sorrendje nem változott. Rosberg az első boxkiállások után a kilencedik helyről a második pozícióba ért fel, és meg is tartotta azt. Alboreto a turbó meghibásodása miatt kiesett. A mezőny hátsó részében Martin Brundle és Patrick Tambay karambolozott a Mirabeau-kanyarban. A verseny végéig az élmezőny sorrendje nem változott, Prost győzött csapattársa, Rosberg, valamint Senna és Mansell előtt.

Ayrton Senna a Lotusszal Brands Hatch-ben

Az első magyar nagydíj pole-pozícióját Senna szerezte meg, mellőle honfitársa, Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Mansell és Prost sorakozott fel. A rajt után Senna megtartotta a vezetést, míg Mansell feljött a második helyre, Prost és Piquet elé. A brazil azonban hamarosan megelőzte Mansellt, akitől átvette a második pozíciót. A hatodik helyről induló Patrick Tambay a Lola-Harttal megelőzte Prostot, de a McLaren és csapattársa, Alan Jones is hamarosan túllépett rajta. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, majd egy fordulóval később Piquet átvette a vezetést Sennától, aki elkezdett visszaesni a francia felé. Prost nem sokkal később műszaki probléma miatt kiállt a boxba, amely megzavarta csapattársa, Keke Rosberg versenyét, mivel ő is ugyanakkor hajtott ki kerékcserére, de a szerelők továbbintették. Ezek következtében Mansell harmadik, Johnny Dumfries negyedik, Gerhard Berger pedig ötödik volt. Féltávnál Piquet kereket cserélt, míg Senna kint maradt, és előnyre tett szert, így amikor ő állt ki, sikerült az élre visszatérnie. A különbség azonban a két brazil között gyorsan csökkent, Piquet pedig az 57. körben visszaelőzte Sennát. Ezután a két autó végig szorosan együtt haladt, de Piquet-nek sikerült Sennát maga mögött tartania. A dobogó legalsó fokára Mansell állhatott fel, az ötödik Dumfries, az utolsó pontszerző Martin Brundle lett.

Gerhard Berger Detroitban a Benettonnal

Csapatok és versenyzők

[szerkesztés]
Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Versenyző
UK McLaren International McLaren MP4/2C TAG Porsche G 1 francia Alain Prost
2 finn Keke Rosberg
UK Tyrrell Racing Organisation Tyrrell 014
015
Renault G 3 UK Martin Brundle
4 francia Philippe Streiff
UK Williams Grand Prix Engineering Williams FW11 Honda G 5 UK Nigel Mansell
6 brazil Nelson Piquet
UK Motor Racing Developments Brabham BT55 BMW P 7 olasz Riccardo Patrese
8 olasz Elio de Angelis
ausztrál RAM Racing for Australia RAM 03B Hart P 9 Új-Zéland Mike Thackwell
UK John Player Special Team Lotus Lotus 98T Renault G 11 UK Johnny Dumfries
12 brazil Ayrton Senna
német West Zakspeed Formula Racing Zakspeed 861 Zakspeed G 14 UK Jonathan Palmer
29 holland Huub Rothengatter
USA Team Haas Lola THL1
THL2
Hart G 15 ausztrál Alan Jones
16 francia Patrick Tambay
USA Eddie Cheever
UK Arrows Racing Team Arrows A8
A9
BMW G 17 svájc Marc Surer
18 belga Thierry Boutsen
olasz Benetton Formula Benetton B186 BMW P 19 olasz Teo Fabi
20 ausztria Gerhard Berger
olasz Osella Squadra Corse Osella FA1G
FA1F
FA1H
Alfa Romeo P 21 olasz Piercarlo Ghinzani
22 német Christian Danner
olasz Alex Caffi
kanada Allen Berg
olasz Minardi Team Minardi M185B
M186
Motori Moderni P 23 olasz Andrea de Cesaris
24 olasz Alessandro Nannini
francia Equipe Ligier Ligier JS27 Renault P 25 francia René Arnoux
26 francia Jacques Laffite
francia Philippe Alliot
olasz Scuderia Ferrari Ferrari F186 Ferrari G 27 olasz Michele Alboreto
28 Svéd Stefan Johansson

Nagydíjak

[szerkesztés]
# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
421 Brazília brazil nagydíj Március 23. Jacarepaguá Brazil Nelson Piquet UK Williams-Honda Összefoglaló
422 Spanyol spanyol nagydíj Április 13. Jerez Brazil Ayrton Senna UK Lotus-Renault Összefoglaló
423 San Marino San Marinó-i nagydíj Április 27. Imola Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
424 Monaco monacói nagydíj Május 11. Monaco Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
425 Belgium belga nagydíj Május 25. Spa-Francorchamps UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
426 Kanada kanadai nagydíj Június 15. Circuit Gilles Villeneuve UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
427 USA kelet-amerikai nagydíj Június 22. Detroit Brazil Ayrton Senna UK Lotus-Renault Összefoglaló
428 Franciaország francia nagydíj Július 6. Paul Ricard UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
429 UK brit nagydíj Július 13. Brands Hatch UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
430 Német német nagydíj Július 27. Hockenheimring Brazil Nelson Piquet UK Williams-Honda Összefoglaló
431 Magyar magyar nagydíj Augusztus 10. Hungaroring Brazil Nelson Piquet UK Williams-Honda Összefoglaló
432 Ausztria osztrák nagydíj Augusztus 17. Österreichring Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
433 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 7. Monza Brazil Nelson Piquet UK Williams-Honda Összefoglaló
434 Portugália portugál nagydíj Szeptember 21. Estoril UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
435 Mexikó mexikói nagydíj Október 12. Hermanos Rodríguez Ausztria Gerhard Berger Olasz Benetton-BMW Összefoglaló
436 Ausztrália ausztrál nagydíj Október 26. Adelaide Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

[szerkesztés]

Versenyzők

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
ESP
Spanyol
SMR
San Marino
MON
Monaco
BEL
Belgium
CAN
kanada
USE
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
AUT
Ausztria
ITA
Olaszország
POR
Portugál
MEX
Mexikó
AUS
Ausztrália
Pont
1 Franciaország Alain Prost Ki 3 1 1 6 2 3 2 3 6 Ki 1 Kiz 2 2 1 72 (74)
2 UK Nigel Mansell Ki 2 Ki 4 1 1 5 1 1 3 3 Ki 2 1 5 Ki 70 (72)
3 Brazil Nelson Piquet 1 Ki 2 7 Ki 3 Ki 3 2 1 1 Ki 1 3 4 2 69
4 Brazil Ayrton Senna 2 1 Ki 3 2 5 1 Ki Ki 2 2 Ki Ki 4 3 Ki 55
5 Svéd Stefan Johansson Ki Ki 4 10 3 Ki Ki Ki Ki 11 4 3 3 6 12 3 23
6 Finn Keke Rosberg Ki 4 5 2 Ki 4 Ki 4 Ki 5 Ki 9 4 Ki Ki Ki 22
7 Ausztria Gerhard Berger 6 6 3 Ki 10 Ki Ki Ki Ki 10 Ki 7 5 Ki 1 Ki 17
8 Franciaország Jacques Laffite 3 Ki Ki 6 5 7 2 6 Ki 14
9 Olaszország Michele Alboreto Ki Ki 10 Ki 4 8 4 8 Ki Ki Ki 2 Ki 5 Ki Ki 14
10 Franciaország René Arnoux 4 Ki Ki 5 Ki 6 Ki 5 4 4 Ki 10 Ki 7 15 7 14
11 UK Martin Brundle 5 Ki 8 Ki Ki 9 Ki 10 5 Ki 6 Ki 10 Ki 11 4 8
12 Ausztrália Alan Jones Ki Ki Ki Ki 11 10 Ki Ki Ki 9 Ki 4 6 Ki Ki 4
13 UK Johnny Dumfries 9 Ki Ki NK Ki Ki 7 Ki 7 Ki 5 Ki Ki 9 Ki 6 3
14 Franciaország Philippe Streiff 7 Ki Ki 11 12 11 9 Ki 6 Ki 8 Ki 9 Ki Ki 5 3
15 Franciaország Patrick Tambay Ki 8 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 7 5 Ki HN Ki HN 2
16 Olaszország Teo Fabi 10 5 Ki Ki 7 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 10 2
17 Olaszország Riccardo Patrese Ki Ki 6 Ki 8 Ki 6 7 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 13 Ki 2
18 Németország Christian Danner Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 6 8 11 9 Ki 1
19 Franciaország Philippe Alliot Ki 9 Ki Ki Ki 6 8 1
20 Belgium Thierry Boutsen Ki 7 7 8 Ki Ki Ki HN HN Ki Ki Ki 7 10 7 Ki 0
21 UK Derek Warwick Ki 10 9 8 7 Ki NI Ki Ki Ki Ki 0
22 UK Jonathan Palmer Ki Ki Ki 12 13 Ki 8 Ki 9 Ki 10 Ki Ki 12 10 9 0
23 holland Huub Rothengatter Ki NK Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki Ki Ki 0
24 Olaszország Andrea de Cesaris Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 0
25 Olaszország Elio de Angelis 8 Ki Ki Ki 0
26 Svájc Marc Surer Ki Ki 9 9 9 0
27 Olaszország Piercarlo Ghinzani Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki Ki 0
28 kanada Allen Berg Ki Ki Ki 12 Ki Ki 13 16 HN 0
29 Olaszország Alessandro Nannini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki HN 14 Ki 0
Olaszország Ivan Capelli Ki Ki 0
USA Eddie Cheever Ki 0
Olaszország Alex Caffi HN 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
ESP
Spanyol
SMR
San Marino
MON
Monaco
BEL
Belgium
CAN
kanada
USE
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
AUT
Ausztria
ITA
Olaszország
POR
Portugál
MEX
Mexikó
AUS
Ausztrália
Pont

Konstruktőrök

[szerkesztés]
Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1 UK Williams-Honda FW11 Honda RA166E G 9 19 4 11 141
2 UK McLaren-TAG MP4/2C TAG Porsche P01 G 4 12 2 2 96
3 UK Lotus-Renault 98T Renault EF15B G 2 8 8 58
4 Olasz Ferrari F1/86 Ferrari 032 G 5 37
5 Francia Ligier-Renault JS27 Renault EF4B
Renault EF15
P 2 29
6 Olasz Benetton-BMW B186 BMW M12/13 P 1 2 2 3 19
7 UK Tyrrell-Renault 014
015
Renault EF4B
Renault EF15
G 11
8 UK Haas Lola-Ford THL2 Ford GBA G 6
9 UK Brabham-BMW BT54
BT55
BMW M12/13 P 2
10 UK Arrows-BMW A8
A9
BMW M12/13 G 1
11 Német Zakspeed 861 Zakspeed 1500/4 G
12 Olasz Osella-Alfa Romeo FA1F
FA1G
FA1H
Alfa Romeo 890T P
13 UK Haas Lola-Hart THL1 Hart 415T G
14 Francia AGS-Motori Moderni JH21C Motori Moderni Tipo 615-90 P
15 Olasz Minardi-Motori Moderni M185B
M186
Motori Moderni Tipo 615-90 P

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1986 Formula One season cars
A Wikimédia Commons tartalmaz 1986-os Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.