Ugrás a tartalomhoz

1959-es Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1959-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Cooper T51-es
Cooper T51-es
Egyéni világbajnok
Ausztrál Jack Brabham31
Konstruktőri világbajnok
UK Cooper Car Company40

 ← 1958
1960 → 

Az 1959-es Formula–1-es szezon volt a 10. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1959. május 10-étől december 12-éig tartott. Az előző évi világbajnok Mike Hawthorn január 22-én London közelében Jaguarjával karambolozott és a balesetben életét vesztette. A Ferrari Tony Brooksot szerződtette le. Az Argentin nagydíj elmaradt, így csak májusban kezdődtek a versenyek, kikerült a futamok közül a belga nagydíj is. A Vanwall márka is visszalépett, és a Cooper által kezdett elterjedni a farmotoros versenyautó építés. Stirling Moss ebben az évben a Rob Walker Racing Teamhez csatlakozott, ahol a Cooper T51-est vezette (két bajnoki futamon egy BRM P25-össel vett részt).

A szezon menete

[szerkesztés]

A tragikus 1958-as év után (amikor Luigi Musso, Peter Collins és Stuart Lewis-Evans is életét vesztette) Tony Vandervell, a Vanwall vezetője bejelentette, hogy csapata visszalép a versenyzéstől megromlott egészségi állapota miatt. Néhány héttel a bejelentés után a visszavonult világbajnok Mike Hawthorn autóbalesetben meghalt.

Stirling Moss Rob Walker privát csapatához csatlakozott, ahol a Cooper T51-essel versenyzett, Maurice Trintignant mellett. Tony Brooks a Ferrari versenyzője, csapattársa a BRM-ből átigazoló Jean Behra, Phil Hill és a korábbi lotusos Cliff Allison lett. Bruce McLaren Jack Brabhamhez csatlakozott, a gyári Cooper csapathoz. A BRM-nél maradt Harry Schell, Jo Bonnier és Ron Flockhart került Behra helyére. Az új 2,5 literes Coventry Climax motor nagyon versenyképesnek ígérkezett, a Cooper és a Lotus is ezt használta autóiban.

A Rob Walker csapat Cooper T51-ese

Az első világbajnoki futamot csak májusban rendezték, előtte három nem világbajnoki verseny került megrendezésre: a Glover Trophy Goodwoodban, a BARC 200 Aintree-ben és az International Trophy Silverstone-ban. Az első futamot Moss egy Cooperrel, a másodikat Behra a Ferrarival, a harmadikat Brabham a Cooperrel nyerte. Ezután nem volt meglepetés hogy a monacói nagydíj első rajtrácsán is ők hárman foglaltak helyet. Behra szerezte meg a vezetést Moss és Brabham előtt. A 22. körig vezetett, amikor Mossnak sikerült eléje kerülnie, majd a következő körben Brabhamnek is, mivel a ferraris motorhibával kiesett. Phill Hill szerezte meg a harmadik pozíciót, de megcsúszása miatt Schell és Brooks is megelőzte. A 81. körben Moss kiállt a boxba erőátviteli probléma miatt, de visszatérése után szinte azonnal kiesett. A győztes így Jack Brabham lett, Brooks második, Trintignant harmadik lett. Phil Hillt négy megpördülése ellenére is a negyedik helyen rangsorolták, Bruce McLaren előtt.

Az indianapolisi 500-on szokás szerint ismét nem indultak európaiak. Az edzéseken két versenyző (Jerry Unser és Bob Cortner) is életét vesztette. A versenyt Rodger Ward nyerte Jim Rathmann előtt.

Moss BRM P25-öse, amellyel második lett a brit nagydíjon

Zandvoortban indultak az Aston Martinok először világbajnoki futamon, Roy Salvadorival és Carroll Shelbyvel, akik csak a tizenharmadik és tizedik helyet tudták megszerezni. Jo Bonnier indult az első sorból a BRM-mel, Brabham és Moss Cooperje mellől. Graham Hill a figyelemre méltó ötödik helyet érte a Lotusszal. A rajtnál Bonnier állt az élre, de Masten Gregory gyári Cooperével a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. Moss ezzel szemben visszaesett a középmezőnybe az indulásnál. Az amerikai versenyző a következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett.

Striling Moss a francia nagydíjra átült az apja által alapíott British Racing Partnership BRM P25-ösébe, így Rob Walker csapatában csak Trintignant vezetett. Itt mutatkozott be a Ferrari színeiben Dan Gurney. A gyors reimsi pályán Tony Brooks autózta a legjobb időt Brabham és Phil Hill előtt. A rajtnál Brooks állt az élre Moss és Gregory előtt. Az első körökben probléma adódott a Thillois hajtűkanyarban, ahol feltöredezett az aszfalt. Gregory arcát egy nekirepülő kő végta meg, míg másoknak meghibásodott az autójuk a felrepülő kövek miatt. Brooks a délután hátralévő részében végig vezetett. Trintignant a második helyre helyre ért fel, de megcsúszása után autója megállt, majd visszatolta azt a pályára. A második hely így Brabhamé, majd Phil Hillé lett. Később Moss Brabham megelőzése után Hillt is megpróbálta utolérni, de kuplung nélkül kirepült és megállt. Külső segítséggel visszatolták, de ezért később kizárták. A futamot Brooks nyerte Hill és Brabham előtt. Jean Behra még a rajtnál lemaradt motorja lefulladása miatt, de sikerült felérnie a harmadik helyre, ekkor azonban motorja meghibásodása miatt kiesett. A verseny után vitába keveredett a Ferrari csapatvezetőjével, Romolo Tavonival, akit meg is ütött. Emiatt elküldték a csapattól.

Az Aston Martin DBR4/250

A Brit Nagydííjon a Ferrari nem vett részt az olaszországi sztrájkok miatt. Tony Brooks kapott egy Vanwallt Tony Vanderwelltől, de csak a tizenhetedik helyen végzett az időmérő edzésen. Brabham indult a pole-pozícióból, Salvadori meglepetésre a második helyet szerezte meg az Aston Martinnal Harry Schell előtt. Brabham a rajtnál megőrizte vezető helyét és magabiztosan győzött. A második helyért nagy harc alakult ki, végül Mossnak sikerült üldözői előtt célbaérnie, nem tervezett boxkiállása ellenére is. A brit két tizeddel ért célba Bruce McLaren előtt.

A német nagydíjat ezúttal az AVUS nevű versenypályán rendezték Berlinben, ahol Moss már visszatért Rob Walker csapatába. Ennek nagy része egy autópályaszakaszon foglalt helyet, két hajtűkanyarral, ezek közül az északi döntött volt. Mivel a rendezők tartottak a gumiproblémáktól, úgy döntöttek, hogy a versenyt két részben rendezik meg. A szombati napot beárnyékolta Jean Behra halálos balesete, amikor egy betétfutamon, egy Porsche RSK autóval (nedves körülmények között) kicsúszott az északi döntött kanyarból és egy oszlopnak ütközött. A francia azonnal életét vesztette. A rajtrács első sorábóból Brooks, Moss, Gurney és Brabham indult. Rövid időre Gregory állt az élre, de Brooks később visszaelőzte. Moss hamar kiesett erőátviteli probléma miatt. Az első helyért Brooks, Gurney és Gregory harcolt, de utóbbi motorhiba miatt kiesett öt körrel a vége előtt. Így Hill a harmadik, McLaren a negyedik helyre jött fel. A második rész rajtrácsát az első rész befutóinak sorrendje alakította ki. McLaren állt az élre, de hamar Phil Hill, Bonnier, Brooks és Gurney mögé esett vissza. Brooks hamar az élre állt, míg Bonnier visszaesett, így a Ferrari autói az első három helyen értek célba. A német Hans Herrman BRM-je fékhibája miatt nagy sebességnél balesetet szenvedett a déli kanyarnál. Autója szénabáláknak ütközött és szaltózni kezdett. Hermann kiesett, de csak súlyos sérüléssel élte túl az esetet. Brooks győzött Gurney és Hill előtt.

Lotus 16-os

A portugál nagydíjat a Lisszabon melletti Monsanto Parkban rendezték, ahol a Cooper autói domináltak. Stirling Moss volt a leggyorsabb az edzésen, Brabham és Gregory gyári Coopere előtt. A versenyen a brit megtartotta a vezetést, Brabham, McLaren, Gregory és Gurney előtt. Phil Hill a verseny elején megcsúszott, majd boxkiállása után névrokonával, Graham Hillel ütközött, így mindketten kiestek. A második helyen autózó Brabham egy lekörözés közben egy póznának ütközött, ahonnan visszaesett autója a pályára. Brabham kiesett a Cooperből a pálya közepére, az érkező Gregory pedig majdnem elütötte az ausztrált. A baleset után McLaren lett a harmadik, de erőátviteli probléma miatt kiesett. A harmadik helyet így Gurney szerezte meg, aki Moss és Gregory mögött ért célba.

Monzában újra a Ferrarik és a Cooperek harcoltak a győzelemért, ahol Moss szerezte meg a pole-t Brooks és Brabham előtt. A rajt után Brooks azonnal kiesett motorhiba miatt, így Moss vezetett Hill, Brabham és Gurney előtt. Hill az élre állt, ezután Mosszal váltogatták egymást az élen, míg Gurney megelőzte Brabhamet. Hillt és a többi Ferrarit a versenytáv felénél behívták a boxba új gumikért, míg Moss és Brabham kint maradt. Moss nagy előnnyel győzött, míg Phil Hill második, Brabham pedig harmadik lett.

Az utolsó futamon még Brabhamnek, Mossnak és Brooksnak maradt esélye a bajnoki címre. Az első amerikai nagydíjat a floridai Sebringben tartották. Moss indult az élről, Brabham és Harry Schell Cooperje előtt. A nagydíjon részt vett néhány helyi versenyző, köztük az indianapolisi győztes Rodger Ward is. Versenyképtelen autójával 43 másodperccel rosszabb időt futott Mossnál. Brabham vette át a vezetést a rajtnál, de Moss hamar megelőzte és előnyt kezdett kiépíteni. Öt kör után áttétele meghibásodott és kiesett, ezután Brabham vezetett csapattársa, McLaren előtt. Cliff Allison a Ferrarival a harmadik helyről esett ki kuplunghiba miatt. Trintignant a futam végét izgalmassá tette, amikor az utolsó néhány száz méteren gyorsan zárkózott fel az időközben elsővé váló McLarenre. A francia majdnem megelőzte az új-Zélandit, célbaérkezésük között mindössze 0,6 másodperc telt el. Brabhamnek az utolsó körben elfogyott az üzemanyaga, de az ausztrál betolta autóját a célba. Bruce McLaren a legfiatalabb futamgyőztes lett 22 évesen, Trintignant második lett. Bár Brooks a harmadik helyen, Brabham előtt ért célba, a bajnoki címet az ausztrál nyerte.

A konstruktőri versenyt a Cooper-Climax nyerte a Ferrari és a BRM előtt.

Nagydíjak

[szerkesztés]
# Verseny Dátum Pálya Pályakép Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
76 Monaco monacói nagydíj Május 10. Monaco Ausztrália Jack Brabham UK Cooper-Climax Összefoglaló
77 USA indianapolisi 500 Május 30. Indianapolis USA Rodger Ward USA Watson-Offenhauser Összefoglaló
78 Hollandia holland nagydíj Május 31. Zandvoort Svéd Joakim Bonnier UK BRM Összefoglaló
79 Franciaország francia nagydíj Július 5. Reims UK Tony Brooks Olasz Ferrari Összefoglaló
80 UK brit nagydíj Július 18. Aintree Ausztrália Jack Brabham UK Cooper-Climax Összefoglaló
81 Németország német nagydíj Augusztus 2. AVUS UK Tony Brooks Olasz Ferrari Összefoglaló
82 Portugália portugál nagydíj Augusztus 23. Monsanto Park UK Stirling Moss UK Cooper-Climax Összefoglaló
83 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 13. Monza UK Stirling Moss UK Cooper-Climax Összefoglaló
84 USA amerikai nagydíj December 12. Sebring Új-Zéland Bruce McLaren UK Cooper-Climax Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

[szerkesztés]

Versenyzők

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. Lk. 6.-20.
Pont 8 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző MON
Monaco
500
USA
NED
holland
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
POR
Portugália
ITA
Olaszország
USA
USA
Pontszám
1 Ausztrália Jack Brabham 1* 2 3 1 Ki Ki 3 4 31 (34)
2 UK Tony Brooks 2 Ki 1 Ki 1* 9 Ki 3 27
3 UK Stirling Moss Ki Ki* KIZ* 2* Ki 1* 1 Ki 25.5
4 USA Phil Hill 4 6 2 3 Ki 2* Ki 20
5 Franciaország Maurice Trintignant 3 8 11 5 4 4 9 2* 19
6 Új-Zéland Bruce McLaren 5 5 3 Ki Ki Ki 1 16.5
7 USA Dan Gurney Ki 2 3 4 13
8 Svéd Joakim Bonnier Ki 1 Ki Ki 5 Ki 8 10
9 USA Masten Gregory Ki 3 Ki 7 Ki 2 10
10 USA Rodger Ward 1 Ki 8
11 USA Jim Rathmann 2 6
12 USA Johnny Thomson 3* 5
13 USA Harry Schell Ki Ki 7 4 7 5 7 Ki 5
14 UK Innes Ireland 4 Ki Ki Ki Ki 5 5
15 Belgium Olivier Gendebien 4 6 3
16 USA Tony Bettenhausen 4 3
17 UK Cliff Allison Ki 9 Ki 5 Ki 2
18 Franciaország Jean Behra Ki 5 Ki 2
19 USA Paul Goldsmith 5 2
20 UK Roy Salvadori 6 Ki Ki 6 6 Ki Ki 0
21 UK Ron Flockhart Ki 6 Ki 7 13 0
22 UK Ian Burgess Ki Ki 6 14 0
23 Németország Wolfgang von Trips Ki 6 0
24 USA Johnny Boyd 6 0
25 UK Graham Hill Ki 7 Ki 9 Ki Ki Ki 0
26 USA Duane Carter 7 0
27 USA Harry Blanchard 7 0
28 USA Carroll Shelby Ki Ki 8 10 0
29 Olaszország Giorgio Scarlatti NK 8 12 0
30 UK Alan Stacey 8 Ki 0
31 USA Eddie Johnson 8 0
32 Holland Carel Godin de Beaufort 10 9 0
33 USA Paul Russo 9 0
34 Brazil Fritz d’Orey 10 Ki Ki 0
35 USA A. J. Foyt 10 0
36 UK Chris Bristow 10 0
37 Portugália Mário de Araújo Cabral 10 0
38 UK Colin Davis Ki 11 0
39 USA Gene Hartley 11 0
40 UK Henry Taylor 11 0
41 USA Bob Veith 12 0
42 UK Peter Ashdown 12 0
43 USA Al Herman 13 0
44 UK Ivor Bueb NK 13 0
45 USA Jimmy Daywalt 14 0
46 USA Chuck Arnold 15 0
47 Olaszország Giulio Cabianca 15 0
48 USA Jim McWithey 16 0
Németország Hans Herrmann Ki Ki 0
UK Jack Fairman Ki Ki 0
UK Bruce Halford Ki 0
USA Eddie Sachs Ki 0
USA Al Keller Ki 0
USA Dick Rathmann Ki 0
USA Bill Cheesbourg Ki 0
USA Don Freeland Ki 0
USA Ray Crawford Ki 0
USA Don Branson Ki 0
USA Bob Christie Ki 0
USA Bobby Grim Ki 0
USA Jack Turner Ki 0
USA Jud Larson Ki 0
USA Jimmy Bryan Ki 0
USA Red Amick Ki 0
USA Len Sutton Ki 0
USA Pat Flaherty Ki 0
USA Mike Magill Ki 0
USA Chuck Weyant Ki 0
UK Brian Naylor Ki 0
UK David Piper Ki 0
UK Mike Taylor Ki 0
Argentína Alessandro de Tomaso Ki 0
USA George Constantine Ki 0
USA Bob Said Ki 0
Belgium Alain de Changy NK 0
Belgium Lucien Bianchi NK 0
Olaszország Maria Teresa de Filippis NK 0
USA Pete Lovely NK 0
Franciaország Jean Lucienbonnet NK 0
Monaco André Testut NK 0
UK Bill Moss NK 0
UK Keith Greene NK 0
UK Mike Parkes NK 0
UK Trevor Taylor NK 0
UK Dennis Taylor NK 0
UK Tim Parnell NK 0
Uruguay Azdrubal Fontes NI 0
USA Phil Cade NI 0
Helyezés Versenyző MON
Monaco
500
USA
NED
holland
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
POR
Portugália
ITA
Olaszország
USA
USA
Pontszám

Konstruktőrök

[szerkesztés]
Helyezés +/- Gyártó Gumi Start Győzelmek Dobogó Első rh, Leggy. kör Pont
1 +2 UK Cooper-Climax D 8 5 13 5 3 40(53)
2 0 ITA Ferrari D 7 2 9 2 2 32(38)
3 +1 UK BRM D 7 1 2 1 3 18
4 +2 UK Lotus-Climax D 6 0 0 0 0 5
5 +11 UK Cooper-Maserati D 7 0 0 0 0 0
6 +10 UK Aston Martin A 4 0 0 0 0 0
7 +2 Német Porsche ? 3 0 0 0 0 0
8 -3 ITA Maserati D 5 0 0 0 0 0
9 -2 UK Connaught D 1 0 0 0 0 0
10 +7 UK JBW-Maserati D 1 0 0 0 0 0
11 +6 UK Fry-Climax D 1 0 0 0 0 0
12 -11 UK Vanwall D 1 0 0 0 0 0
13 -5 UK Cooper-OSCA D 1 0 0 0 0 0
14 +3 UK Cooper-Borgward D 1 0 0 0 0 0
15 +2 ITA Tec-Mec-Maserati D 1 0 0 0 0 0
16 +1 USA Kurtis Kraft-Offenhauser ? 1 0 0 0 0 0

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1959 Formula One season cars
A Wikimédia Commons tartalmaz 1959-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.