Ugrás a tartalomhoz

1952-es Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1952-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Az évadot uraló Ferrari 500-as
Az évadot uraló Ferrari 500-as
Egyéni világbajnok
Olasz Alberto Ascari36

 ← 1951
1953 → 

Az 1952-es Formula–1-es szezon volt a harmadik Formula–1-es világbajnoki szezon. 1952. május 18-án kezdődött, és nyolc verseny után szeptember 7-én ért véget. Kikerült a versenynaptárból a spanyol nagydíj, bekerült a holland nagydíj.

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A nyolcból csak a legjobb négy pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót.

A szezon menete

[szerkesztés]

Az Alfa Romeo képtelen volt finanszírozni egy új autót, ezért visszavonult a Formula–1-ből. A csapat visszavonulásával a Scuderia Ferrari komoly vetélytárs nélkül maradt az 1952-es idényben. Indianapolist nem számolva minden versenyen Ferrari indult az élről, minden versenyen Ferraris pilóta nyert, és futott leggyorsabb kört. Giuseppe Farina a Ferrarihoz igazolt, Fangiónak pedig egy év eleji balesetben megsérültek a nyakcsigolyái, így az egész szezont kénytelen volt kihagyni. Alberto Ascari kihagyta az évadnyitót, mert az 1952-es indianapolisi 500-asra készült, ahol viszont eredménytelenül versenyzett.

Az Indianapolisi versenyre készített Ferrari

svájci nagydíj

[szerkesztés]

Az évadnyitót, akárcsak egy évvel azelőtt, akkor is Svájcban rendezték meg, Bremgartenben. A Pole pozíciót Giuseppe Farina szerezte meg a szintén Ferraris Piero Taruffi előtt. Farina vezette a versenyt, de a 16. körben motor problémák miatt kiállni kényszerült, ezért átvette francia csapattársa André Simon autóját, de az 51. körben annak is meghibásodott a motorja. A győzelem így Pierro Taruffi ölébe hullott, aki a verseny leggyorsabb köréért járó egy pontot is magáénak tudhatta.

indianapolisi 500

[szerkesztés]

A második verseny az indianapolisi 500-as volt. Alberto Ascari is indult, ő volt 1952-ben az egyetlen nem amerikai induló. Az olasz a verseny feladására kényszerült.

belga nagydíj

[szerkesztés]

Az évad harmadik futamát, a belga nagydíjat Spa-Francorchamps-ban rendezték. A rajtrács első három pozícióját a Ferrarisok szerezték meg, Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. A három Ferrari zavartalanul körözött az élen, amíg Taruffi a 13. körben balesetet nem szenvedett. Ezután már csak az Ascari-Farina páros autózott a mezőny előtt. Kettőjük közül Ascari bizonyult gyorsabbnak, a 36 körös verseny végére már két percet vert Farinára, és a verseny leggyorsabb körét is ő futotta meg.

francia nagydíj

[szerkesztés]
1952-es HWM

A szezon negyedik versenye a francia nagydíj volt, amit ezúttal új helyszínen, a Rouen-Les-Essarts pályán rendeztek meg. A rajtrács első három pozícióját ismét a három Ferraris szerezte meg, ismét Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. Ezúttal minden probléma nélkül, mindhárman be is értek a célba. Az egyes pilóták gyorsaságát jól le lehet mérni az által, hogy Ascari egy kört vert Farinára, aki szintén egy kört vert Taruffira. A leggyorsabb kört ismét Ascari teljesítette.

brit nagydíj

[szerkesztés]

Az ötödik versenyen, az angliai Silverstone-ban is Ferrarik indultak az első három rajtkockából, de ezúttal Farina-Ascari-Taruffi sorrendben. A versenyt viszont ismét Ascari uralta, megfutotta a leggyorsabb kört, és lekörözte a második helyen befutó csapattársát, Turaffit. Farina a hatodik helyen futott be, így nem szerzett pontot.

német nagydíj

[szerkesztés]

A hatodik futam a német nagydíj volt a Nürburgringen. Az Ascari-Farina duó után a Gordini csapat két pilótája következett, és csak mögülük indult Taruffi, valamint a szintén Ferraris svájci, Rudi Fischer. A versenyt végül a négy Ferrari fejezte be az élen (Ascari-Farina-Fischer-Taruffi sorrendben). Ez minden idők legnagyobb Ferrari fölénye (és általában csapat fölény is) a befutók sorrendjét tekintve. A verseny leggyorsabb körét ismét Ascari futotta. Minthogy Ascarinak volt négy első helye és leggyorsabb köre, ezért már elérte az egy évad alatt elérhető legmagasabb pontszámot (4*9=36). A Formula–1 történelmében először fordult elő, hogy egy pilóta a világbajnokság utolsó futama előtt bebiztosította magának a bajnoki címet.

holland nagydíj

[szerkesztés]
Maserati A6GCM

1952-ben újabb nagydíjjal bővült a versenynaptár a holland nagydíj személyében, amit a Zandvoorti pályán rendeztek. Alberto Ascari újra pole-pozícióból indult, rajt-cél győzelmet aratott, miközben a leggyorsabb kört is megfutotta. Fontos volt viszont ez a verseny a második és harmadik hely sorsa miatt. Taruffi 22 ponttal rendelkezett, Farina viszont "csak" 18-cal. Viszont Farina 3 verseny alatt gyűjtötte össze a pontjait, míg Taruffinak már négy versenyt számoltak. Döntő momentumnak bizonyult, hogy Taruffi nem vett részt a versenyen (Luigi Villoresi helyettesítette). Farina viszont a második lett Ascari mögött, ezzel két ponttal Taruffi elé került.

olasz nagydíj

[szerkesztés]

Az utolsó futamot immár három éve hagyományosan Monzában rendezték meg. Farina már csak egy első hellyel növelhette pontjai számát, Taruffinak Farina előtt kellett volna végeznie az összesítettbeli második helyért. Ascari ismét pole-pozícióból indulva aratott rajt-cél győzelmet, megfutva a leggyorsabb kört is. A második helyen befutó Maseratis José Froilán González leggyorsabb köre tizedmásodpercre megegyezett Ascari leggyorsabb körével, így az azért járó 1 pontot megosztották a két pilóta között, akik így fél-fél pontot kaptak. További pontszerzők Villoresi és Farina, illetve a Maseratis Felice Bonetto voltak. Taruffi hetedik lett, így nem szerzett pontot. Maradt a 22 pontja, ami az összetett harmadik helyhez volt elegendő. Ascari végül 12 pontos előnnyel lett bajnok Farina előtt, de ha a pontjaik valódi számát nézzük, Ascari előnye 26,5 pont. A negyedik helyen pontegyenlőség alakult ki Rudi Fisher, és az ötödiknek rangsorolt fiatal, mindössze 23 éves újonc, Mike Hawthorn között. A korban rendkívül fiatalnak számító újonc tehetségére azonnal felfigyelt Enzo Ferrari is, és a következő évre leszerződtette a Scuderiához.

Nagydíjak

[szerkesztés]
# Verseny Dátum Pálya Pályakép Győztes pilóta Győztes csapat Abroncs Összefoglaló
16 Svájc svájci nagydíj Május 18. Bremgarten Olaszország Piero Taruffi Ferrari P Összefoglaló
17 Egyesült Államok indianapolisi 500 Május 30. Indianapolis USA Troy Ruttman Kuzma-Offenhauser F Összefoglaló
18 Belgium belga nagydíj Június 22. Spa-Francorchamps Olaszország Alberto Ascari Ferrari P Összefoglaló
19 Franciaország francia nagydíj Július 6. Rouen-Les-Essarts Olaszország Alberto Ascari Ferrari P Összefoglaló
20 UK brit nagydíj Július 19. Silverstone Olaszország Alberto Ascari Ferrari P Összefoglaló
21 Németország német nagydíj Augusztus 3. Nürburgring Nürburgring Olaszország Alberto Ascari Ferrari P Összefoglaló
22 holland holland nagydíj Augusztus 17. Zandvoort Olaszország Alberto Ascari Ferrari P Összefoglaló
23 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 7. Monza Olaszország Alberto Ascari Ferrari P Összefoglaló

Végeredmény

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. Lk. 6.-20.
Pont 8 6 4 3 2 1 0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Hely. Pilóta SUI
Svájc
500
Egyesült Államok
BEL
Belgium
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
NED
holland
ITA
Olaszország
Pont
1 Olaszország Alberto Ascari Ki 1 1 1 1 1 1** 36 (53.5)
2 Olaszország Giuseppe Farina Ki / Ki 2 2 6 2 2 4 24 (27)
3 Olaszország Piero Taruffi 1 Ki 3 2 4 7 22
4 Svájc Rudi Fischer 2 11† 13 3 Ki 10
5 UK Mike Hawthorn 4 Ki 3 4 Ki 10
6 Franciaország Robert Manzon Ki 3 4 Ki Ki 5 14 9
7 Egyesült Államok Troy Ruttman 1 8
8 Olaszország Luigi Villoresi 3 3 8
9 Argentína José Froilán González 2** 6.5
10 Egyesült Államok Jim Rathmann 2 6
11 Franciaország Jean Behra 3 Ki 7 5 Ki Ki 6
12 Egyesült Államok Sam Hanks 3 4
13 UK Ken Wharton 4 Ki Ki 9 3
14 UK Dennis Poore 4 12 3
15 Egyesült Államok Duane Carter 4 3
16 UK Alan Brown 5 6 22 15 2
17 Franciaország Maurice Trintignant 5 Ki Ki 6 Ki 2
18 Belgium Paul Frère 5 Ki Ki 2
19 Olaszország Felice Bonetto Ki 5 2
20 Egyesült Államok Art Cross 5 2
21 UK Eric Thompson 5 2
22 Egyesült Államok Bill Vukovich 17 1
23 Belgium Roger Laurent 12 6 0
24 Svájc Toulo de Graffenried 6 Ki† 19 NK 0
25 UK Peter Collins Ki Ki 6 Ki NK 0
26 Franciaország André Simon Ki† 6 0
27 Egyesült Államok Jimmy Bryan 6 0
28 Svájc Peter Hirt 7 11† 0
29 Belgium Charles de Tornaco 7 Ki NK 0
30 UK Duncan Hamilton Ki 7 0
31 Egyesült Államok Jimmy Reece 7 0
32 UK Reg Parnell 7 0
33 Németország Fritz Riess 7 0
34 UK Lance Macklin Vi 11 9 15 8 NK 0
35 UK Eric Brandon 8 9 20 13 0
36 Brazil Chico Landi 9† 8 0
37 Belgium Johnny Claes 8 Ki 14 10 NK 0
38 Németország Toni Ulmen Ki 8 0
39 Egyesült Államok George Connor 8 0
40 Franciaország Philippe Étancelin 8 0
41 UK Roy Salvadori 8 0
42 UK Ken Downing 9 Ki 0
43 Egyesült Államok Cliff Griffith 9 0
44 Németország Helmut Niedermayr 9 0
45 Hollandia Jan Flinterman 9† 0
46 Thaiföld Prince Bira Ki 10 Ki 11 0
47 Franciaország Louis Rosier Ki Ki Ki 10 0
48 UK Peter Whitehead Ki 10 NK 0
49 Egyesült Államok Johnnie Parsons 10 0
50 Franciaország Yves Giraud-Cabantous 10 0
51 Uruguay Eitel Cantoni Ki Ki 11 0
52 Egyesült Államok Jack McGrath 11 0
53 Németország Hans Klenk 11 0
54 Egyesült Államok Jim Rigsby 12 0
55 Olaszország Franco Comotti 12 0
56 UK Graham Whitehead 12 0
57 Németország Ernst Klodwig 12 0
58 Egyesült Államok Joe James 13 0
59 Egyesült Államok Bill Schindler 14 0
60 Egyesült Államok Robert O’Brien 14 0
61 Ausztrália Tony Gaze 15 Ki Ki NK 0
62 Egyesült Államok George Fonder 15 0
63 UK Kenneth McAlpine 16 Ki 0
64 Egyesült Államok Eddie Johnson 16 0
65 Egyesült Államok Harry Schell Ki Ki† 17 0
66 Brazil Gino Bianco 18 Ki Ki Ki 0
67 Egyesült Államok Chuck Stevenson 18 0
68 Egyesült Államok Henry Banks 19 0
69 Egyesült Államok Manny Ayulo 20 0
70 Egyesült Államok Johnny McDowell 21 0
71 UK Tony Crook 21 0
UK Stirling Moss Vi Ki Ki Ki Ki 0
Olaszország Piero Carini Ki Ki 0
UK Bill Aston NI Ki NK 0
Németország Hans Stuck Ki NK 0
UK George Abecassis Ki 0
Svájc Max de Terra Ki 0
Egyesült Államok Spider Webb Ki 0
Egyesült Államok Rodger Ward Ki 0
Egyesült Államok Tony Bettenhausen Ki 0
Egyesült Államok Duke Nalon Ki 0
Egyesült Államok Fred Agabashian Ki 0
Egyesült Államok Bob Sweikert Ki 0
Egyesült Államok Gene Hartley Ki 0
Egyesült Államok Bob Scott Ki 0
Egyesült Államok Chet Miller Ki 0
Egyesült Államok Bobby Ball Ki 0
Egyesült Államok Andy Linden Ki 0
UK Robin Montgomerie-Charrington Ki 0
UK David Murray Ki 0
Németország Willi Heeks Ki 0
Németország Adolf Brudes Ki 0
Franciaország Marcel Balsa Ki 0
Németország Bernd Nacke Ki 0
Németország Rudolf Krause Ki 0
Svájc Rudolf Schoeller Ki 0
Németország Paul Pietsch Ki 0
Németország Theo Helfrich Ki 0
Németország Josef Peters Ki 0
Hollandia Dries van der Lof Ki 0
Olaszország Franco Rol Ki 0
Franciaország Élie Bayol Ki 0
Argentína Alberto Crespo NK 0
Olaszország Piero Dusio NK 0
Hely. Pilóta SUI
Svájc
500
Egyesült Államok
BEL
Belgium
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
NED
holland
ITA
Olaszország
Pont
  • ** Több versenyző futott ugyanolyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
  • † A helyezés ugyan annak az autónak két pilótája között megosztott

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1952 Formula One season cars
A Wikimédia Commons tartalmaz 1952-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.