Ugrás a tartalomhoz

1985-ös Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(F1 1985 szócikkből átirányítva)
1985-ös FIA
Formula–1 világbajnokság
Michele Alboreto a második lett az évben Prost mögött
Michele Alboreto a második lett az évben Prost mögött
Egyéni világbajnok
Francia Alain Prost73
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren90

 ← 1984
1986 → 

Az 1985-ös Formula–1-es szezon volt a 36. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1985. április 7-étől november 3-áig tartott.

Nigel Mansell a Williams, Ayrton Senna a Lotus csapathoz szerződött, utóbbi megszerezte első pole-pozícióját és győzelmét az esős portugál nagydíjon. A francia nagydíjon Nelson Piquet nyert, 1957 óta ez volt az első győzelme a Pirelli abroncsoknak. Bemutatkozott a teljesen átépített Nürburgring és az ausztrál nagydíj az adelaide-i utcai pályával. Elbúcsúzott a versenynaptártól a holland nagydíj, amelyen az idény végén visszavonuló Niki Lauda élete utolsó futamgyőzelmét szerezte. Az egyéni vb-t pályafutása során először Alain Prost nyerte egy McLaren autóval a ferraris Michele Alboreto előtt.[1] A csapatok között a McLaren megvédte világbajnoki címét.[1]

Összefoglaló

[szerkesztés]

Ekkor kezdődött Ayrton Senna karrierjének felfelé ívelése, Nigel Mansell is ekkor aratta első futamgyőzelmét, Alain Prost megszerezte első világbajnoki címét a négyből, Keke Rosberg pedig csúcsot döntött, mert karrierje során az összes utcai pályán képes volt nyerni, amely csak szerepelt a naptárban. Elbúcsúzott viszont az idény végén az Alfa Romeo (noha már három éve nem voltak igazi gyári csapat) és a Renault is, valamint Niki Lauda is visszavonult. Néhány versenypályát is elbúcsúztattak, néhányat pedig átépítettek.

Az idény ismét a McLaren-TAG csapat sikereiről szólt. Miután 1983-ban elvesztette Nelson Piquet-vel szemben, 1984-ben pedig mindössze fél ponttal maradt le róla csapattársa, Niki Lauda ellenében, Alain Prost végre megszerezte első világbajnoki címét, 23 pontos előnnyel. Előző éveiben meglehetősen balszerencsés volt (hiszen mindig úgy maradt alul, hogy több futamot nyert riválisánál), ezúttal viszont sikerrel járt. Niki Lauda az idény végén visszavonult, de ebben az évben már nem tudta hozni korábbi eredményeit: mindössze egyszer győzött.

A pontversenyt hosszú ideig a ferraris Michele Alboreto vezette, akinek ez volt a legjobb Formula–1-es szezonja. Két futamot nyert, nyolcszor pedig dobogóra állhatott, a szezon második felében azonban teljesítménye gyengült, ahogy megjelentek az újabb riválisok. Köztük volt Ayrton Senna és Nigel Mansell, mindketten első győzelmüket aratták ebben az idényben. Senna éppen Mansell helyére került a Lotushoz, amely jó döntésnek tűnt, ám Mansell a Williamshez igazolt, és bizonyította, hogy a lotusos csapatfőnök, Peter Warr, helytelenül ítélte meg őt.

Mansell csapattársa, a finn Keke Rosberg is nagyon gyors volt: a brit nagydíj során új körrekordot állított fel, amelynek különlegessége, hogy ő volt az első, aki 160 mérföld/óra (257 km/h) feletti átlagsebességet ért el gyors körön. A világbajnokságban mégis csak harmadik helyezett lett, mert nem tudta felvenni a megbízhatóság terén a versenyt Prost-tal.

A másfél literes turbómotorok ebben az idényben már általánosak lettek, s ezzel eltűntek a 3 literes Cosworth-szívómotorok. Ekkoriban voltak a legerősebbek az autók: a Renault különlegesen áttervezett motorja 1150 lóerős teljesítményre volt képes. Hogy ezt kordában tartsák, az üzemanyag-szabályokon is szigorítottak. Az idény során az üzemanyaggal való trükközés létfontosságúvá vált: Ayrton Sernna Imolában a kiürült tank miatt állt ki vezető helyről, de Prostot is diszkvalifikálták ugyanezen a futamon túl kicsi súly miatt. Így Elio De Angelis élete második, és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta.

Ebben az évben tért vissza a versenynaptárba a belga nagydíj is Spa-Francorchamps-ba, miután az előző idényben Zolderben rendezték meg. Bár lerövidítették a korábbi 13-14 kilométerről, még így is nagy kihívást jelentett, ráadásul későbbre halasztották a megrendezését, mert az új aszfaltréteg a nyári melegben egyszerűen megolvadt.

A holland nagydíj, amely ekkor került ki a versenynaptárból, az utolsó futam volt Stefan Bellof számára, aki Spában életét vesztette egy World Endurance Championship-futamon. Bár Bellof 1984-ben megnyerte a bajnokságot a Rothmans-Porsche csapatával, és a Formula–1-be igazolt, egy-egy futamon elindult a Brun csapat színeiben egy Porsche 956-ossal. Bellof egy feltörekvő tehetség volt, állítólag a Ferrari leszerződtete volna 1986-ra. Néhány héttel később Manfred Winkelhock is meghalt Kanadában, ugyancsak egy WEC-futamon.

Ebben az évben rendezték meg először az ausztrál nagydíjat, Adelaide-ben, mint a szezon utolsó versenyét.

Nagydíjak

[szerkesztés]
# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
405 Brazília brazil nagydíj Április 7. Jacarepaguá Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
406 Portugália portugál nagydíj Április 21. Estoril Brazil Ayrton Senna UK Lotus-Renault Összefoglaló
407 San Marino San Marinó-i nagydíj Május 5. Imola Olasz Elio de Angelis UK Lotus-Renault Összefoglaló
408 Monaco monacói nagydíj Május 19. Monaco Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
409 Kanada kanadai nagydíj Június 16. Circuit Gilles Villeneuve Olasz Michele Alboreto Olasz Ferrari Összefoglaló
410 USA kelet-amerikai nagydíj Június 23. Detroit Finn Keke Rosberg UK Williams-Honda Összefoglaló
411 Franciaország francia nagydíj Július 7. Paul Ricard Brazil Nelson Piquet UK Brabham-BMW Összefoglaló
412 UK brit nagydíj Július 21. Silverstone Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
413 Német német nagydíj Augusztus 4. Nürburgring Olasz Michele Alboreto Olasz Ferrari Összefoglaló
414 Ausztria osztrák nagydíj Augusztus 18. Österreichring Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
415 Hollandia holland nagydíj Augusztus 25. Zandvoort Ausztria Niki Lauda UK McLaren-TAG Összefoglaló
416 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 8. Monza Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
417 Belgium belga nagydíj Szeptember 15. Spa-Francorchamps Brazil Ayrton Senna UK Lotus-Renault Összefoglaló
418 EU európai nagydíj Október 6. Brands Hatch UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
419 Dél-Afrika 1928-1994 dél-afrikai nagydíj Október 19. Kyalami UK Nigel Mansell UK Williams-Honda Összefoglaló
420 Ausztrália ausztrál nagydíj November 3. Adelaide Finn Keke Rosberg UK Williams-Honda Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

[szerkesztés]

Versenyzők

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
POR
Portugál
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
USE
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
NED
holland
ITA
Olaszország
BEL
Belgium
EUR
EU
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
AUS
Ausztrália
Pont
1 Franciaország Alain Prost 1 Ki Kiz 1 3 Ki 3 1 2 1 2 1 3 4 3 Ki 73 (76)
2 Olaszország Michele Alboreto 2 2 Ki 2 1 3 Ki 2 1 3 4 13 Ki Ki Ki Ki 53
3 Finn Keke Rosberg Ki Ki Ki 8 4 1 2 Ki 12 Ki Ki Ki 4 3 2 1 40
4 Brazil Ayrton Senna Ki 1 7 Ki 16 Ki Ki 10 Ki 2 3 3 1 2 Ki Ki 38
5 Olaszország Elio de Angelis 3 4 1 3 5 5 5 HN Ki 5 5 6 Ki 5 Ki Kiz 33
6 UK Nigel Mansell Ki 5 5 7 6 Ki NI Ki 6 Ki 6 11 2 1 1 Ki 31
7 Svéd Stefan Johansson 7 8 6 Ki 2 2 4 Ki 9 4 Ki 5 Ki Ki 4 5 26
8 Brazil Nelson Piquet Ki Ki 8 Ki Ki 6 1 4 Ki Ki 8 2 5 Ki Ki Ki 21
9 Franciaország Jacques Laffite 6 Ki Ki 6 8 12 Ki 3 3 Ki Ki Ki 11 Ki 2 16
10 Ausztria Niki Lauda Ki Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki 1 Ki Ki Ki 14
11 Belgium Thierry Boutsen 11 Ki 2 9 9 7 9 Ki 4 8 Ki 9 10 6 6 Ki 11
12 Franciaország Patrick Tambay 5 3 3 Ki 7 Ki 6 Ki Ki 10 Ki 7 Ki 12 Ki 11
13 Svájc Marc Surer 15 8 8 6 Ki 6 10 4 8 13 Ki Ki 5
14 UK Derek Warwick 10 7 10 5 Ki Ki 7 5 Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki 5
15 Franciaország Philippe Streiff 10 9 8 Ki 3 4
16 Németország Stefan Bellof 6 Ki NK 11 4 13 11 8 7 Ki 4
17 Olaszország Andrea de Cesaris Ki Ki Ki 4 14 10 Ki Ki Ki Ki Ki 3
18 Olaszország Ivan Capelli Ki 4 3
19 Franciaország René Arnoux 4 3
20 Ausztria Gerhard Berger Ki Ki Ki Ki 13 11 Ki 8 7 Ki 9 Ki 7 10 5 6 3
21 UK Martin Brundle 8 Ki 9 10 12 Ki Ki 7 10 7 8 13 Ki 7 Ki 0
22 holland Huub Rothengatter Ki 9 HN Ki HN Ki 7 0
23 UK John Watson 7 0
24 Olaszország Pierluigi Martini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 12 Ki Ki 8 0
25 Olaszország Riccardo Patrese Ki Ki Ki Ki 10 Ki 11 9 Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki 0
26 USA Eddie Cheever Ki Ki Ki Ki 17 9 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki 0
27 Olaszország Piercarlo Ghinzani 12 9 HN NK Ki Ki 15 Ki NI Ki NI Ki Ki Ki Ki 0
28 Franciaország Philippe Alliot 9 Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
29 UK Jonathan Palmer Ki Ki 11 Ki Ki Ki Ki Ki 0
30 Németország Manfred Winkelhock 13 HN Ki NK Ki Ki 12 Ki Ki 0
31 Olaszország Teo Fabi Ki Ki Ki 14 Ki Ki Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 0
Franciaország François Hesnault Ki Ki Ki NK Ki 0
Ausztrália Alan Jones Ki Ki NI Ki 0
Olaszország Mauro Baldi Ki Ki Ki 0
Németország Christian Danner Ki Ki 0
UK Kenny Acheson Ki 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
POR
Portugál
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
USE
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
NED
holland
ITA
Olaszország
BEL
Belgium
EUR
EU
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
AUS
Ausztrália
Pont

Konstruktőrök

[szerkesztés]
Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1 UK McLaren-TAG MP4/2B TAG Porsche P01 G 6 12 2 6 90
2 Olasz Ferrari 156/85 Ferrari 031 G 2 10 1 2 82
3 UK Williams-Honda FW10
FW10B
Honda RA163E G 4 8 3 4 71
4 UK Lotus-Renault 97T Renault EF4B
Renault EF15
G 3 9 8 3 71
5 UK Brabham-BMW BT54 BMW M12/13 P 1 2 1 26
6 Francia Ligier-Renault JS25 Renault EF4B P 4 1 23
7 Francia Renault RE60
RE60B
Renault EF4B
Renault EF15
G 2 16
8 UK Arrows-BMW A8 BMW M12/13 G 1 14
9 UK Tyrrell-Ford 012 Ford DFV G 4
10 UK Tyrrell-Renault 014 Renault EF4B
Renault EF15
G 3
11 Olasz Minardi-Motori Moderni M85B Motori Moderni Tipo 615-90 P
12 Olasz Alfa Romeo 184T
185T
Alfa Romeo 890T G
13 UK RAM-Hart 03 Hart 415T P
14 Olasz Osella-Alfa Romeo FA1F
FA1G
Alfa Romeo 890T P
15 UK Toleman-Hart TG185 Hart 415T P 1
16 UK Spirit-Hart 101D Hart 415T P
17 UK Lola-Hart THL1 Hart 415T G
18 Olasz Minardi-Ford M85 Ford DFV P
19 Német Zakspeed 841 Zakspeed 1500/4 G

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b 1986 FIA Yearbook, Red Section, Results of 1985 FIA International Championships, pages 78–79

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1985 Formula One season cars
A Wikimédia Commons tartalmaz 1985-ös Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.