Drenóc
| Drenóc (Drenovci) | |
 | |
| A Szent Mihály plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Drenóc |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Jakša Šestić |
| Irányítószám | 32257 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3662 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 81 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 55′ 12″, k. h. 18° 51′ 00″44.920000°N 18.850000°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 12″, k. h. 18° 51′ 00″44.920000°N 18.850000°E | |
| Drenóc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Drenóc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Drenóc (horvátul: Drenovci) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Vukovártól légvonalban 48, közúton 56 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, a Bázaköz nyugati részén, az ún. Cvelferija területén, a Szpacsva-síkon, Sályi és Gunya között fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez Drenócon kívül Juricse (Đurići), Gájalja (Posavski Podgajci), Racsinovce (Račinovci) és Rahova (Rajevo Selo) települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]A mai Drenóc területe a középkorban a Marótiak birtoka volt, területén több kis falu létezett. A török 1536-ban szállta meg a vidékét és 1691-ig volt török uralom alatt. A 18. század elején Boszniából érkezett katolikus sokácok települtek ide be. Kamarai birtok volt, majd a vukovári uradalom része lett. Drenóc neve csak 1729-ben bukkan fel először, amikor a pécsi püspök meglátogatja az 1719-ben alapított drenóci plébániát. A település fejlődése meglehetősen gyors volt, hiszen ekkor már 420 katolikus lakosa volt.
A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. A falu a Péterváradi határőrezred katonai igazgatása alá került. Lakói a katonai igazgatás teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. 1808-ban a Péterváradi határőrezred katonai igazgatása alól átkerült a Bródi határőrezredhez,[2] annak is a 12. Drenóci századához. Azóta nevezik az egykori 12. század területét Cvelferijának.[3] A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.
Az első katonai felmérés térképén „Drenovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Drenovcze” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Drenovcze” néven 264 házzal, 1320 katolikus és 55 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A 19. század végén német, magyar és szlovák családok vándoroltak be, de jöttek likai és dalmáciai horvát és szerb családok is. 1886-ban Drenóc bekapcsolódott a vasúti hálózatba.
A településnek 1857-ben 659, 1910-ben 1223 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 65%-a horvát, 25%-a német, 4%-a magyar, 3%-a szerb, 1%-a szlovák anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború közötti időszakban megnyílt a horvát olvasókör, megalakult a nőegyesület (1919) és a „Borac” sportklub (1928). 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A háború vége felé 1944. október 23-án mintegy 100 német családot menekítettek ki Drenócból a közeledő partizánok elől.
A második világháború után, 1945 és 1948 között az agrárreform és nagyarányú betelepítés zajlott. Drenócra 40 lika ortodox családot és 40 zagorjei horvát családot telepítettek le, akik a kiutasított németek házait és földjeit kapták meg. A bevándorolt szerbek erőteljesebben támogatták a kommunista kormányt és elfoglalták az önkormányzat legfontosabb helyeit. 1946-ban és 1947-ben három termelőszövetkezet jött létre: a likaiak megalapították az SRZ „Marko Orešković” szövetkezetet, a dalmátok SRZ „Matija Gubec” szövetkezetet a helyi sokácok pedig a HRZ „Sloga” szövetkezetet. 1953-ban egy még radikálisabb agrárreformmal a magántulajdonú földterületek maximumát 10 hektárra csökkentették. Ez a helyi horvátok kivándorlásának kezdetéhez vezetett. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát, 5%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvát függetlenségi háború idején a falu állandó szerb fenyegetettségben élt, de a harcok végül nem érintették. A falunak 2011-ben 492 lakosa volt.
Népessége
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.199 | 1.709 | 1.932 | 2.128 | 2.753 | 2.575 | 2.528 | 2.726 | 2.998 | 3.273 | 3.323 | 3.331 | 2.998 | 2.755 | 3.049 | 1.946 |
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma[8] 1797-ben épült barokk stílusban. A főhomlokzatot a magas harangtorony uralja, amelyet kettős pilaszterek tagolnak. A két oldalon félköríves fülkék találhatók, szentek szobraival. A homlokzatot vízszintesen osztja ketté egy magas falkoszorú. A szentély melletti földszinti sekrestye egyszerű négyzet alaprajzú. A hosszanti, baldachinos boltozaton, konkáv módon lekerekített részek vannak. A félkör alakú szentélyt félkupola borítja. A déli falon kerek alakú szószék található. A padlót különböző formájú kerámia- és kőlapokkal burkolták. A berendezés későbarokk-klasszicista elemei 19. századiak, későbbi részei a 20. század elején készültek. Az oltárok, a szobrok, a keresztelőmedence és a szószék Ferdinand Stuflesser tiroli mester műhelyében készültek. A padok, a keresztút állomásai és a csillár valószínűleg helyi mesterek művészi kivitelű munkái. Az orgona a Fabing család eszéki, illetve apatini műhelyében készült. Értékes részei a felszerelésnek a miseruhák és 26 értékes liturgikus tárgy.
Kultúra
[szerkesztés]- Községi könyvtár
- Drenóci irodalmi találkozó
Oktatás
[szerkesztés]- A településen az „Ivan Meštrović” általános iskola működik
- Középiskolai központ a Megyei Szakképző- és Ipariskola területi intézménye
Sport
[szerkesztés]Az NK „Borac” Drenovci labdarúgóklubot 1929-ban alapították. A csapat ma a megyei 1. ligában szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Melynek akkor már Vinkovce volt a székhelye.
- ↑ A német zwölf = tizenkettő számnév után
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...154. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 183. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1145.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális értékei (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
