Ugrás a tartalomhoz

Újhorváti

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újhorváti (Novi Mikanovci)
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségHorváti
Jogállásfalu
Irányítószám32283
Körzethívószám+385 032
Népesség
Teljes népesség536 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 17′ 13″, k. h. 18° 35′ 49″45.287000°N 18.597000°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 13″, k. h. 18° 35′ 49″45.287000°N 18.597000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Újhorváti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Újhorváti (másképpen Újmikanovce, vagy Újmikefalva, horvátul: Novi Mikanovci) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Horvátihoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 32, közúton 38 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re keletre, a Nyugat-Szerémségben, a Zágráb-Vinkovci vasútvonaltól északra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu környéke már az ókorban is lakott volt. Római téglákat és faltöredékeket találtak az újhorváti Szent Bertalan templomtól keletre, melyek néhány szakember feltételezése szerint a római Certissa településhez tartoztak. A középkorban a mai Újhorváti közelében feküdt Nagyfalu és a mai Gradina nevű helyen fekvő Horváti, melyek IV. Béla király 1238. január 29-én kelt adománylevele alapján a johannita lovagok birtokai voltak és az akkori Valkó vármegyéhez tartoztak. A johanniták kolostora körül Horvátiban és Nagyfaluban is település jött létre, ahol vámot szedtek és hetivásárokat tartottak. A johanniták birtokait később a templomosok vették át, de a rendet 1312-ben pápai rendeletre feloszlatták. 1348-ban 110 évi keresztes uralom után Horváti királyi adományként a Baczián nembeli Horváti Pál fia Péter birtoka lett. Horváti a Horváti család uralma idején élte virágkorát. Hatalmuk olyan nagy volt, hogy I. Lajos magyar király halála után 1382-ben a magyar trónra a nápolyi Kis Károlyt hívták meg, végül azonban a trónharcban Luxemburgi Zsigmond kerekedett felül. A Horváti család 1394 után már nem játszott szerepet Magyarország történelmében. A Horvátiak után a Garaiak lettek a térség birtokosai. Az 1477–1478-as adománylevélben Horvátit már elhanyagolt helyként írják le, egy romos templommal, amelynek kőből épült harangtornya van Gradina közelében, temetővel körülvéve. A johanniták Gradinán álló egykori épületei ekkor még jobb állapotban voltak, mivel a Garaiak kastélyként használták őket. A Garaiak a 16. század elejéig, a család kihaltáig voltak a terület birtokosai. Az elhanyagolt Horváti ekkora már faluvá zsugorodott, ahol alig 30 ház állt.

A horváti plébánia a verbicei ferences kolostor 1336-os felépítésével elveszítette jelentőségét. Ez a kolostor a mai Horvátitól valamivel délkeletebbre, a mai Újhorváti közelében állt azon a helyen, ahol a Szent Bertalan templom is áll. Déli oldalán temető is volt, ahova Horváti lakói még a 18. században is temetkeztek. A plébánia székhelye is Verbice lett.

Egy 1395-ös oklevélben említenek egy Szent Miklós nevű települést is, mely a leírás alapján a mai Horvátinak (Stari Mikanovci) felel meg. Nevét Szent Miklósnak szentelt kápolnájáról kapta, melyből a település mai horvát neve is származik, mert a Miklós nevet a nép csak Mikának nevezte, a szent (sveti) előtag pedig idővel starivá (ó, öreg) lett. A Mikanovci név csak 1724-ben jelenik meg az írott forrásokban, a V. (vetero=ó) előtag pedig csak 1736-ban, vélhetően az ekkoriban keletkezett Újhorvátitól (Újmikanovci) való megkülönböztetésül.

Bakics Péter diakovári püspök egy 1702-es okleveléből kiderül, hogy Horváti vidéke ekkor már a püspökséghez tartozott, de már 1700 körül megkezdődött az új lakosság tervszerű betelepítése, akik Boszniából, Kordunból és Likából érkezett katolikus menekültek voltak. Ők voltak Újhorváti első lakói. 1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése. 1753-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. 1800 körül az addigi faházak helyett a katonai parancsnokság engedélyével téglából épült házak épültek. Az itteni határőrök a Habsburg Birodalom minden csataterén harcoltak. 1878-ban megépült a Bród–Vinkovce–Dálya vasútvonal, mely a postai szolgáltatáshoz hasonlóan az első világháború végéig magyar állami tulajdonban volt. 1873-ban megszüntették a katonai igazgatást és 1881-ben Mikanovcit a polgári Horvátországhoz csatolták. Megindult a kézművesség fejlődése, üzemek építése. Szabóüzletek, bognárműhelyek, kovácsműhelyek, cipészműhelyek, fűrésztelep, téglagyár és gőzmalom létesültek, amelyek részben ma is működnek. A kereskedelem fejlődésével új bevándorlók is megjelennek, ezúttal zsidók, mint bérlők és mint vállalkozók. A termékek eljutottak Eszékre, Zágrábba, Bécsbe és Pestre is, ahol egyre több helyi diák is tanult. Az ígéretes fejlődést az első világháború állította meg.

A településnek 1857-ben 304, 1910-ben 435 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a horvát, 20%-a magyar, 15%-a szlovák, 6%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a helyi lakosság egyaránt szenvedett a csetnik és a partizáncsapatoktól, akik többeket elhurcoltak házaikból, majd kivégezték őket.

1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 573 lakosa volt.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
304 317 306 421 413 435 404 578 831 837 946 870 762 788 677 573

A falut túlnyomórészt horvátok lakják. A lakosság egyharmada őslakos sokác, a lakosság többi része főként bevándorló (többségben a 20. században vándoroltak be) Bosznia-Hercegovinából, Likából és Kordunból. A 20. század második felében sok házasság történt a horvát népesség fent említett csoportjai között, tehát ma csak a horvátokról beszélhetünk, akik Horvátiban laknak. Megélhetési lehetőségektől függően a népesség régóta nagy migrációnak volt kitéve. A lakosságból sokan elvándoroltak, de új népesség is állandóan települt be.

Gazdaság

[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság, az állattartás és a szőlőtermesztés képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma[4] egyhajós, román stílusú épület. Később támpillérekkel megerősített gótikus szentélyt építették hozzá. A homlokzat előtt áll a kerek, román stílusú, kúp alakú sisakkal fedett harangtorony. A gótikus kiterjesztéssel az épület csarnoktemplommá vált. A román korban bizonyára jóval magasabb volt. A közelmúlt óta a templom másik bejárata is nyitva van, melyet a hajó déli oldalán a régebbi bejárat helyén nyitottak. A templom körül temető található.

Oktatás

[szerkesztés]

Az újhorváti oktatás kezdetei 1869-ig nyúlnak vissza, amikor néhány gyermek átjárt a szomszédos Vogyincére. Ez az állapot 1875-ig tartott, amikor a község tantermet nyitott a helyi tanulók számára. Ennek költségeit, valamint a tanító fizetését a község állta. Ennek ellenére néhány gyermek továbbra is Vogyincére járt iskolába. A településen 1945-től működik négyosztályos elemi iskola, míg a felsősök Vogyincére járnak. 1963-tól a helyi iskola területi iskolaként is Vogyincéhez tartozik. A mai iskolaépületet 1967-ben emelték. 1994-ben az épületet bővítették, ekkor készült el a központ fűtés és a bővített részben működő iskolai konyha is. 2004-ben az épületet teljesen felújították. A mai épületben két osztályterem, közösségi tér, vizes blokk, konyha és szerszámtároló helyiségek vannak.

Egyesületek

[szerkesztés]
  • UŽ Novi Mikanovci nőegyesület
  • UM „Jelka Cindrić” Novi Mikanovci nyugdíjasklub

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]