Ugrás a tartalomhoz

Mauritius

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mauritiusi Köztársaság
Republic of Mauritius
République de Maurice
Mauritius zászlaja
Mauritius zászlaja
Mauritius címere
Mauritius címere
Nemzeti mottó: Stella Clavisque Maris Indici
(latinul: Az Indiai óceán kulcsa és csillaga)
Nemzeti himnusz: Motherland

FővárosaPort Louis
d. sz. 20° 12′, k. h. 57° 30′20.200000°S 57.500000°EKoordináták: d. sz. 20° 12′, k. h. 57° 30′20.200000°S 57.500000°E
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökPrithvirajsing Roopun
MiniszterelnökPravind Jugnauth
Hivatalos nyelvnincs (de jure), angol (de facto), francia (de facto)
Beszélt nyelvekkreol
függetlenségEgyesült Királyságtól
kikiáltása1968. március 12.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 264 613 fő (2017)[1]
Rangsorban157
Becsült1 302 000 [2] fő (2024)
Rangsorban157
Népsűrűség641 [2] fő/km²
HDI (2007)0,804 (81) – magas
Földrajzi adatok
Terület2040 km²
Rangsorban175
Víz0,07%
IdőzónaMUT (UTC+4)
Egyéb adatok
PénznemMauritiusi rúpia (MUR)
Nemzetközi gépkocsijelMS
Hívószám230
Segélyhívó telefonszám
  • 114
  • 995
  • 115
  • 999
  • 112
Internet TLD.mu
Villamos hálózat230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • BS 1363
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritiusi Köztársaság témájú médiaállományokat.

Mauritius térképe

Mauritius vagy hivatalos nevén Mauritiusi Köztársaság (francia: République de Maurice, angol: Republic of Mauritius) kicsiny szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól kb. 900 km-re keletre fekszik.

Két nagyobb és több apró szigetből áll. Mauritius és Rodriguez szigetei, a még Franciaországhoz tartozó Réunion és egy sor kisebb sziget Mascarenhas-szigetcsoport néven ismert.[3]

A főváros és legnagyobb város, Port Louis Mauritiuson, a fő szigeten található, ahol a lakosság nagy része koncentrálódik.

A lakossága többnemzetiségű, többnyelvű és több vallású, de az egyetlen afrikai ország, ahol többségben hindu népesség él.[4] A lakosság többsége a mauritiusi kreol nyelvet beszéli.

A portugálok egykori gyarmata holland terület (1638-1710) majd a franciák területe (1715-1810), majd 1810-ben brit gyarmati birtok lett, egészen 1968-ig, amikor kivívta a függetlenségét. Ezután kezdetben monarchia volt a Nemzetközösségen belül, II. Erzsébet államfővel az élen, majd 1992-ben köztársaság lett. A függetlensége óta tagja az Afrikai Uniónak és a Nemzetközösségnek. A politikai rendszer a brit Westminsteri rendszeren alapul.

Földrajz

[szerkesztés]
Mauritius domborzati térképe

A 19°50' és 20°32' déli szélességi és az 57°18' és 57°46' keleti hosszúsági fokok között fekszik.

Összterülete 2046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle 560 km-re fekvő Rodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra található Agalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvő St. Brandon- és Cargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlan korallszirt.

Domborzat

[szerkesztés]

A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.

Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó (viszont Réunionon igen). A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.

Rodriguez-sziget legmagasabb pontja 396 m.

Agalega-szigetek két, homokpaddal összekötött korallszigetből áll.

Vízrajz

[szerkesztés]

Legnagyobb folyója, a Grande Riviére 35 km hosszú.

Éghajlat

[szerkesztés]

Mauritius a Baktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 °C körül van, télen éjszaka 17 °C, kora délután 24 °C körül. A kettő között – szeptembertől novemberig – az átlaghőmérséklet 25 °C és 28 °C között van.

A központi fennsík éghajlata eltér a sziget többi területén lévő éghajlattól: télen 12 °C és 22 °C között, nyáron 18 °C és 30 °C között van. A levegő párás és szinte folyton esik az eső. A sziget délkeleti oldalán az éves csapadék eléri a 4000 mm-t; az északnyugati (esőárnyékos) parton „mindössze” 1000 mm.

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]

Közel 900 fajta virágos növény és páfrány található, de a növények közül kb. 200 fajta közel áll a kipusztuláshoz. 44 őshonos állat élt a szigeteken, de ebből 21 faj már kihalt és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. Ezen folyamat megállítására létrehozták a Black River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára.

A Gerald Durrell zoológus és író által 1963-ban alapított JWPT (Jersey Wildlife Preservation Trust) tagjai fogságban szaporítják a veszélyeztetett állatokat, felnevelik, majd szabadon engedik őket.

A tengerben tengeri teknősök, dugongok és halak élnek, a szárazföldön madarak és gyümölcsevő denevérek. A gyümölcsevő denevérek a Black River rezervátumban élnek.

Emlősök

[szerkesztés]

A szigeten az ember megjelenése előtt denevéreken kívül nem voltak más szárazföldi emlősök. A sörényes szarvas Jáváról hozták a telepesek 1639-ben. A közönséges makákót 1528-ban hozták a portugálok Malajziából. A cukornád-ültetvényeken táplálkozó farkatlan tanrek Madagaszkárról érkezett a 19. század vége felé. A szürke mongúzt 1900-ban hozták a cukornádat dézsmáló patkányok ritkítására. A vaddisznók szintén a portugálok segítségével érkeztek a szigetre, és ugyancsak a cukornád-ültetvényeken lakmároznak. Indiai nyúl, kecske és kutya él még a szigeten.

Kétéltűek és hüllők

[szerkesztés]

Indiából érkezett az agáma és a sikló is. Őshonos faj a nappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős a mauritiusi nyereghátú óriásteknős. De az ember megjelenése után az 1730-as évekre kihalt.[5] A békákat a telepesek hurcolták be, és kedvező körülményekre találva elszaporodtak.

A mindössze másfél négyzetkilométeres Kerek-szigeten él három, csak itt honos gyíkfaj (a Günther-gekkó, a Telfair-szkink és az éjszakai gekkó) és két, csak itt honos kígyófaj (a rőtpikkelyű boa és a mauritiusi boa) – emellett itt áll a világ utolsó hurrikánpálmája és ez a Kerek-szigeti palackpálma egyetlen élőhelye is: már ebből a fajból is csak néhány tucat fa maradt).

Madarak

[szerkesztés]
A kipusztított mauritiusi dodó madár

A röpképtelen dodó az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Állítólag két fajtája volt: a Mauritiuson honos barna dodó, avagy dronte és a réunioni szoliter, avagy fehér dodó (Raphus solitairius) volt – napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett; a tudósok tévesen írták le az ugyancsak kihalt réunioni íbiszről szóló bizonytalan beszámolók alapján.

Az őshonos madarak közül a mauritiusi sándorpapagáj (Psittacula echo; más néven: visszhang papagáj, Psittacula krameri echo), a rózsás galamb (Streptopelia mayeri), a mauritiusi vércse (Falco punctatus) és a mauritiusi paradicsom-légyvadász (Terpsiphone bourbonnensis), a mauritiusi sándorpapagáj, a nem őshonos madarak közül a vörösfülű bülbül, az indiai varjú, a Malajziából érkezett a gyöngyösnyakú gerle és a zebragalambocska , valamint pásztormejnó él a szigeten.

A dodóhoz hasonlóan kipusztult az ugyancsak röpképtelen mauritiusi vörös guvat Aphanapteryx bonasia és két papagájfaj. A mauritiusi papagáj (Lophopsittacus mauritianus) – ez egy hatalmas, tarajos, a valódi papagájformák közé tartozó madár volt, amely valamennyire még tudott repülni. Valószínűleg már a szigeten különült el tőle az ugyancsak kihalt mauritiusi szürkepapagáj (Lophopsittacus bensoni) fejlődése.

A Kígyók szigetén tengeri madarak telepét találjuk: füstös és küszvágó csérek, piroslábú szulák élnek itt.

A Kerek-szigeten fészkel a mauritiusi viharmadár (Pseudobulweria aterrima) más néven ékfarkú vészmadár (Pterodroma aterrima), a trinidadi viharmadár (Pterodroma arminjoniana) és a vörösfarkú trópusimadár. A mindössze másfél négyzetkilométeres sziget egyúttal három fa-, három gyík- és két kígyófaj egyetlen élőhelye.

Nemzeti parkja

[szerkesztés]

A sziget közepének fennsíkján, a „Fekete folyó szurdokában” alakították ki a Fekete-folyó Szurdok Nemzeti Parkot.[6][7]


Történelem

[szerkesztés]

Az arab tengerészek fedezték fel először a lakatlan szigetet 975 körül és elnevezték Dina Arobinak.[8][9]

A hollandok az 1500-as évek végén

1507-ben megérkeztek a portugálok,[10] majd később a hollandok is, de a sziget 1638-ig lakatlan volt, amikor is a hollandok Móric orániai herceg (hollandul: Maurits van Nassau) tiszteletére települést alapítottak a szigeten.

Az ő jelenlétük vezetett a röpképtelen dodómadár gyors eltűnéséhez, amely azóta az egyik legismertebb példája lett a fajok kihalásának.

A hollandok 1710-ben elhagyták a pénzügyileg nehéz helyzetbe került településüket, bár számos, korábban rabszolgasorban élő ember ottmaradt. 1722-ben a franciák létrehozták a későbbiekben rendkívül jövedelmező, cukornádültetvényekre összpontosító gyarmatot, ami az Afrika más részeiről Mauritiusra hozott rabszolgák munkájára támaszkodott.

Az 1790-es években a szigeten rövid ideig autonóm uralom volt, amikor az ültetvénytulajdonosok elutasították a francia ellenőrzést a francia forradalom idején ideiglenesen érvényben lévő, a rabszolgaságot megszüntető törvények miatt.

Nagy-Britannia 1810-ben a napóleoni háborúk alatt elfoglalta a szigetet, mivel stratégiai szempontból fontos volt a birodalomnak.

A rabszolgaság 1835-ös eltörlését követően az indiai szubkontinensről származó, fizetett munkások érkeztek a szigetre, akik az ültetvényeken való munkát el tudták végezni a rabszolgák helyett. Ma az ő leszármazottjaik alkotják a lakosság többségét.

Mauritius stratégiailag fontos brit haditengerészeti támaszpont, később pedig légibázis maradt, és a második világháború alatt szerepet játszott a tengeralattjáró- és konvojellenes műveletekben, valamint a hírszerzésben.

Függetlenség

[szerkesztés]

1968-ben lett független parlamenti köztársaságként Nagy-Britanniától, de egészen 1992-ig nemzetközösségi királyság volt az államformája, perszonálunióban az anyaországgal. 1967 és 1992 között II. Erzsébet, mint Mauritius királynője uralkodott.

1992-ben Mauritius államformája köztársaság lett. II. Erzsébetet, mint Mauritius királynőjét a helyi köztársasági elnök váltotta az államfői tisztségben.[11]

2020 júliusában az MV Wakashio japán tulajdonú ömlesztettáru-szállító hajó Mauritius partjainál zátonyra futott egy korallzátonyon és nehézolaj szivárgott egy érintetlen lagúnába,[12] súlyos környezeti katasztrófát okozva.[13]

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés]
Kormányépület, Port Louis

Alkotmány, államforma

[szerkesztés]

Politikája szerint az ország egy parlamentáris köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés]

Mauritius államfője az elnök, akit a Nemzeti Tanács – az egykamarás parlament – választ meg 5 év időtartamra. A Nemzeti Tanácsnak 62 – közvetlenül választott – képviselője van, 4-8 további taggal, akiket a választás eredményei alapján a „legjobb vesztes” jelöltek közül neveznek meg, tekintetbe véve az etnikai kisebbségek képviseletét. Az országot a westminsteri rendszer szerinti kormányzásban irányítják.[14]

Mauritius gyakran ellentmondásos koalíciós politikáját két kiemelkedő család uralta, amelyek mindegyikének apa-fia párosa több, gyakran egymást nem követő cikluson keresztül volt miniszterelnök. Seewoosagur Ramgoolam volt Mauritius első miniszterelnöke, akit Anerood Jugnauth, fia, Navin Ramgoolam és Paul Raymond Berenger követett, aki a függetlenség utáni Mauritius egyetlen nem hindu miniszterelnöke volt. 2017-ben Pravind Jugnauth lett a miniszterelnök, miután apja rövid időn belül lemondott, és 2019-ben saját jogán választották meg.

A legutóbbi általános választás 2019. november 7-én volt a fő sziget 20 választókerületében és a Rodriguez-szigeti választókerületben.[15] A Harcos Szocialista Mozgalom (franciául: Mouvement Socialiste Militant, angolul: Militant Socialist Movement, rövidítve: MSM) vezetője, Pravind Kumar Jugnauth került az ország miniszterelnökének megválasztására.[16]

Politikai pártok

[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]

Mauritius 9 kerületből áll:

Mauritius kerületei
  1. Black River
  2. Flacq
  3. Grand Port
  4. Moka
  5. Pamplemousses
  6. Plaines Wilhelm
  7. Port Louis
  8. Riviere du Rempart
  9. Savanne

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]

Népsűrűsége a legmagasabb Afrikában.[17]

A lakosság sokszínű, a szigetország európai hatalmak általi gyarmatosítása, a rabszolgaság, valamint az indiai és kínai munkások betelepítése és bevándorlása nyomán.

Népességváltozás

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1960 és 2017 között
Lakosok száma
659 351
768 813
852 053
933 499
1 012 221
1 058 775
1 133 996
1 204 621
1 244 121
1 264 613
1960196619721978198419901996200220082017
Adatok: Wikidata
Táncoslányok
Dolgozó nő

Legnépesebb települések

[szerkesztés]

Etnikai megoszlás

[szerkesztés]

A lakosság 68%-a indiai származású, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai származású.

Nyelvi megoszlás

[szerkesztés]

A mauritiusi alkotmány nem tesz említést hivatalos nyelvről. Az Alkotmány csak megemlíti, hogy az Országgyűlés hivatalos nyelve az angol; azonban bármely parlamenti tag franciául is megszólíthatja az elnököt.[18]

Az angolt és a franciát Mauritius de facto az ország nemzeti és közös nyelvének tekintik, mivel ezek a kormányzati adminisztráció, a bíróságok és az üzlet nyelvei.[19] Mauritius alkotmánya angol nyelven íródott, míg egyes törvények, például a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv francia nyelven íródtak. A mauritiusi pénznemen szerepel a latin, a tamil és a dévanágari írás is.

A mauritiusi lakosság többnyelvű; míg mauritiusi kreol az anyanyelve a legtöbb embernek, de folyékonyan beszélnek angolul és franciául; hajlamosak a helyzetnek megfelelően nyelvet váltani.[20] A franciát és az angolt előnyben részesítik oktatási és szakmai környezetben, míg az ázsiai nyelveket főleg zenei, vallási és kulturális tevékenységekben használják. A média és az irodalom elsősorban francia nyelven jelenik meg.

Vallás

[szerkesztés]
Hindu vallási fesztivál

A 2011-es népszámlálás szerint a mauritiusi lakosság 48,5% -a követi a hinduizmust, ezt követi a kereszténység (32,7%), az iszlám (17,2%) és más vallások (0,7%). 0,7% vallotta magát valláson kívülinek, 0,1% pedig nem válaszolt.[21]

A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak hindu (mandir) és keresztény templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is.

Szociális rendszer

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]

Általános adatok

[szerkesztés]
Port Louis

1968-as, Nagy-Britanniától való függetlensége óta Mauritius alacsony jövedelmű, mezőgazdaságon alapuló gazdaságból magas jövedelmű, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelynek alapja az idegenforgalom, a textilipar, a cukor és a pénzügyi szolgáltatások. Mauritius gazdasági történetét a függetlenség óta „mauritiusi csodának” és „Afrika sikerének” nevezik.[22] Az életszínvonal jelentősen nőtt, a gyermekhalandóság csökkent, és az infrastruktúrát nagyban fejlesztették.

1987-ben a GDP még csak 1,52 milliárd dollár volt, de 2005-ben elérte a 16 280 milliárd dollárt, és ezzel Mauritius egy főre jutó GDP-je a második Fekete-Afrikában: csak Egyenlítői Guinea előzi meg az olajexportnak köszönhetően.

Mauritius gazdasága más oldalról nagyon összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként a cukornádtermelésén, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul, de egyéb területek is gyorsan fejlődnek.

Cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, és ez adja az export 25%-át. Az 1999-es aszály számottevő károkat okozott.

A kormány fejlesztési stratégiája a külföldi befektetésekre fókuszál. Adóparadicsomként Mauritius több mint 9000 off-shore céget vonzott, sok ezek közül az Indiával és Dél-Afrikával való kereskedelmi együttműködést célozza, míg egyedül a bankszektorba történt befektetések értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt. Ezek azonban csak az adóelkerülés miatt vannak az országban bejegyezve, valós gazdasági tevékenységüket másutt végzik.[23]

A gazdasági teljesítmény 2000 és 2004 között erőteljes gazdasági növekedéssel és 7,6%-os munkanélküliséggel (2004. december) járt együtt. Franciaország az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere, sokoldalú kapcsolatokkal. A műszaki segítségnyújtás változatos formái alakultak ki.

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

Legjelentősebb terménye, a termőterületének 90%-án termesztett cukornád. További növények: kókuszdió, kávé, vanília, tea, banán és dohány.

Kereskedelem

[szerkesztés]

Idegenforgalom

[szerkesztés]

Mauritius turisztikai célpont, az idegenforgalmi szektor a gazdaság egyik fő pillére. A szigetország trópusi éghajlatot élvez, tiszta, meleg tengervízzel, strandokkal, trópusi faunával és növényvilággal, többnemzetiségű és kultúrájú lakossággal.

Közlekedés

[szerkesztés]
Hajtűkanyar egy óceánparti úton
Mauritiusi könnyűvasút

A közlekedés elsősorban a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasúti szolgáltatást 1964-ben bezárták és csak évtizedek után indult el újra. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését.[24]

2005 júliusa óta a diákok, a fogyatékkal élők, valamint az idősek számára ingyenes a tömegközlekedés az országban.

Mauritius legjelentősebb reptere a Sir Seewoosagur Ramgoolam nemzetközi repülőtér, mely a sziget délkeleti csücskében található. Ez szolgál bázisául az állam nemzeti légitársaságának, az Air Mauritius-nak, és ez fogadja a szigetre érkező utasszállító gépeket. Jelenleg egy új utasterminál építése zajlik itt, mely előreláthatólag 2013 áprilisára készül el.

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefix 3B
ITU zóna 53
CQ zóna 39

Kultúra

[szerkesztés]
Vallási szentély a keleti vallásúaknál
Sega táncosok

Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek egymás mellett a szigeteken. Az ország kultúrája tükrözi a változatos etnikai összetételét a különböző vallásokon, vallási ünnepeken, a konyhaművészeten, a zenén és a folklóron keresztül.

Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul a saját, hagyományos világába.

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Kulturális világörökség

[szerkesztés]

Az UNESCO kulturális világörökségnek tekinti:

Tudomány

[szerkesztés]

Művészetek

[szerkesztés]

Mauritius fő zenei műfajai a sega (wd) és fúziós műfaja, a seggae, a bhojpuri népdalok, az indiai filmzene, különösen a Bollywood-i, valamint a klasszikus zene, elsősorban a nyugati klasszikus zene és az indiai klasszikus zene.

Hagyományok, néprajz

[szerkesztés]

Gasztronómia

[szerkesztés]

Mauritius konyháját befolyásolja a sziget trópusi elhelyezkedése, valamint az országot jellemző kulturális sokszínűség. A mauritiusi konyha az afrikai, kínai, európai (főleg francia) és indiai hatások keveréke.[25] Az ételek és ételkészítési gyakorlatok zöme a francia kultúrából, másrésze az egykori afrikai rabszolgáktól, valamint a 19. században érkező indiai munkásoktól és kínai bevándorlóktól származik.[26]

Leggyakoribb növényi hozzávalók a paradicsom, a hagyma, a bámia, a padlizsán, a cayote, a fokhagyma és az erőspaprika.[27] A rizs, halak, rákok és a tenger gyümölcsei szintén alapvető összetevői különféle mauritiusi ételeknek. Széles körben elterjedt fűszerek az erőspaprika, a kardamon és a szegfűszeg.

Népszerű készítmények az indiai eredetű padlizsántorta, az édesburgonyából készült torta vagy az erőspaprikás torták, amelyek nevükkel ellentétben nem torták, hanem tortácskaszerű könnyű harapnivalók. Francia eredetű nassolnivalók a tápiókakeksz, kukoricapuding és a nápolyi.

Turizmus

[szerkesztés]
A Trou aux Biches Hotel udvara a tengerparton
A főbb látnivalók egyike, a Hétszínű föld
A Le Morne hegy, és egy, a tövében elterülő golfpálya
Flic-en-Flac népszerű strandja
A sziget egyik legnépszerűbb turistacélpontja, a Chamarel-vízesés

A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes.

A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

Látnivalók:

  • Mahébourg városa, amely 15 percre van autóval a nemzetközi repülőtértől: a francia időszakban ez a város volt a sziget székhelye
  • Naval Múzeum (Tengerészeti Múzeum)
  • La Vanille Crocodile Park: krokodilok és hüllők tekinthetők meg az 1985 előtt még vanília-ültetvényként használt területen
  • Sonillac halászfalu: Telfair Garden és Rochester Falls vízesés

A nyugati részen is találhatóak homokos partok, de nem olyan fejlett mint az északi rész.

  • Flic en Flac: a leghosszabb partszakaszok egyike
  • Tamarin Beach
  • Casuela Bird Park: 8 hektáros madárrezervátum körülötte cukornádföldekkel
  • Martello-tornyok: 5 torony, amelyet az angolok építettek 1810 és 1846 között védelmi célból a francia flotta ellen
  • Riviere Noire Centre de Peche horgászparadicsom
  • Chamarel-vízesés (83 m magas)
  • Coloured Earth – Színes-földek
  • Le Morne-félsziget
  • Brabaut-hegy (a Le Morne-félsziget része): a 17. és a 18. században ide menekültek a szökött rabszolgák. Amikor a hegyről meglátták a katonákat, a tengerbe vetették magukat.

A keleti részt csak az utóbbi években kezdték el fejleszteni.

Fontosabb helyek:

  • Ile aux Cerfs, a Szarvasok-szigete
  • Grande Riviere Sud-est (Nagy-Délkeleti-folyó)
  • Pointe-du-Diable
  • Cente de Flacq (Belle Mare strand és Fuel Sugar Estete cukorgyár)
  • Trou d'Eau Douce Bay kikötő
  • Lion-hegy (Oroszlán-hegy)
  • Domain de Chasseur (Vadász háza)
  • Domain de Ylang Ylang (Ylang Ylang ültetvény)
  • Frederick Hendrick-erőd (a hollandok építették 1638-ban)
  • Le Val Nature Park (2800 hektáros rezervátum)

A központi részen él a szigetlakók többsége.

Jelentősebb városok:

Látnivalók Curepipen:

  • Trou aux Cerfs vulkán, amely már rég kialudt (krátere 300 m átmérőjű és 85 m mély)
  • Tamarin-vízesések

Látnivalók Rose Hill és Bean Bassin városában:

  • La Plaza Színház
  • Max Boullé Galéria
  • Balfour Garden

Látnivalók Quattre Bornes-ban:

  • Ganga Talao (Gangesz-tó)
  • Black River Gorges Nemzeti Park

Magyar állampolgárok a beutazási feltételeknek való megfelelés esetén, 90 napnál nem hosszabb tartózkodásra, vízummentesen utazhatnak az országba.

A Champ de Mars

A legnépszerűbb sport Mauritiuson a labdarúgás.[28] Club M becenévvel illetett nemzeti csapatuk legjelentősebb nemzetközi sikere eddig az 1974-es afrikai nemzetek kupáján való szereplés volt, ahol nyeretlenül esett ki a csoportkörből. Adottságainak köszönhetően népszerűek még a vízi sportok, de szinte minden jelentős egyéni-, valamint csapatsport űzésére lehetőség van a szigeten.

Regionális szinten versenyképes sportolókkal bír. Számos érmet szerzett már az indiai-óceiáni szigeti játékokon, melynek két alkalommal, 1985-ben és 2003-ban volt házigazdája.

A nemzeti sportnak a lóversenyzés számít, amely szerves része a sziget kulturális örökségének. 1812-ben avatták fel a Champ de Mars versenypályát Port Louisban, mely a legöregebb lóversenypálya a déli féltekén.[29]

Olimpia

[szerkesztés]

A Mauritiusi Olimpiai Bizottságot 1971-ben alapította Ram Ruhee, és 1972-ben vette fel tagjai közé a NOB. A téli olimpiai játékokon eddig nem képviselhette magát, a nyári játékokra ellenben 1984 óta minden alkalommal tudott sportolókat küldeni. A szigetállam első, és mindeddig egyetlen olimpiai érmét, egy bronzérmet 2008-ban nyerte Bruno Julie ökölvívásban.

Ünnepek

[szerkesztés]
A Díváli ünnepére kidíszített épület

Színes kulturális múltjából fakadóan Mauritius több különböző vallás, etnikai közösség tart fesztiválokat.

Jelentősebb ünnepek:

  • Spring fesztivál – kínai újév (januárban vagy februárban)
  • Cavadee (hindu) – tamilok ünnepe (januárban vagy februárban)
  • Maha Shivaratree (hindu) (februárban)
  • Holi (hindu) (februárban vagy márciusban)
  • Ougadi – telegu újév (márciusban)
  • Díváli (hindu)
  • Il-El-Fitr (Ramadán vége)

Érdekességek

[szerkesztés]
Együtt a Kék és a Vörös Mauritius

Idézetek

[szerkesztés]
  • „Isten először megalkotta Mauritiust, majd lemásolta és létrehozta belőle az Édenkertet.”Rudyard Kipling

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. a b Worldometers 2024
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  4. Religions in Africa | African Religions | PEW-GRF. www.globalreligiousfutures.org . [2015. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  5. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 31. sz. 976. o. 2012.
  6. Archivált másolat. [2009. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 18.)
  7. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 39. sz. 1232. o. 2012.
  8. History. [2022. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 1.)
  9. International Education: An Encyclopedia of Contemporary Issues and Systems. Routledge (2015. március 17.). ISBN 9781317467519 
  10. Republic of Mauritius- History. govmu.org . [2016. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 12.)
  11. AAPS Newsletter (angol nyelven). African Association of Political Science, 20. o. (1992. december 24.) 
  12. Mauritius takes stock of oil spill two months later”, France 24, 2020. szeptember 24. 
  13. Mauritius oil spill compensation could be limited by maritime law technicality. Climate Home News , 2020. augusztus 28. (Hozzáférés: 2021. július 24.)
  14. Mauritius In Figures. Ministry of Finance and Economic Development. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  15. Elected Members Of The National Assembly Elections. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  16. How Pravind Jugnauth clinched the win in Mauritius’ elections. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  17. Africa: population density by country 2023 (angol nyelven). Statista. (Hozzáférés: 2024. július 30.)
  18. Constitution of Mauritius – 49. Official language. National Assembly, Government Portal of Mauritius. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  19. Language. Government Portal of Mauritius. [2017. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  20. Language Choice in Multilingual Mauritius
  21. Resident population by religion and sex. Statistics Mauritius, Government Portal of Mauritius. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
  22. Mauritius: The Drivers of Growth – Can the Past be Extended?
  23. Egy apró sziget, ami három évtizede a legszegényebb országokon élősködikIndex, 2019. augusztus 2.
  24. Light Rail Transit. gov.mu. [2013. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 6.)
  25. Toyin, Falola–Daniel, Jean-Jacques (2016): Africa: an encyclopedia of culture and society. Santa Barbara, California. ISBN 978-1-59884-665-2, 813–814. o.
  26. Periampillai, Selina (2019): The Island Kitchen. Recipes from Mauritius and the Indian Ocean. London: Bloomsbury Publishing Plc. ISBN 1-5266-1248-8
  27. EXQUISITE EATS FROM THE INDIAN OCEAN (Mercury Holydays)
  28. Richards, Alexandra.Mauritius: Rodrigues, Réunion. Bradt Travel Guides, 2009, p. 90
  29. A Champ de Mars a mauritius-tourist-guide.mu honlapon. mauritius-tourist-guide.mu. [2013. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 6.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Mauritius
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritius témájú médiaállományokat.
  • Cikk Mauritiusról
  • Mauritius képekben
  • Képek Mauritiusról
  • Startlap linkgyűjtemény
  • Mauritius (képek)
  • Szeredi István: Mauritius: az ősi álom (Budapest, 2004) ISBN 963-9172-63-4
  • A világ országai. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1990
  • Dieter Ebeling: Afrika. Egy földrész arca
  • R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006
  • G. Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok. Gondolat. Budapest, 1986
  • Simon V. László: Mauritius, a paradicsom; Kerszi, Bp., 1988
  • Bokor József: Mauritius; fotó Bakó Eleonóra; Booklands 2000 Kft., Békéscsaba, 1999
  • Martine Maurel: Mauritius. Útikalauz; ford. Bokor József; Booklands 2000, Békéscsaba, 2006
  • Katerina Roberts: Mauritius; ford. Mehesán Emma; Kossuth, Bp., 2009 (Berlitz zsebkönyv)
  • Lindsay Bennett: Mauritius; ford. Gyuris Vencel; Booklands 2000, Békéscsaba, 2009
  • Mauritius; Lingea, Komárom, 2019 (Lingea barangoló)