Ugrás a tartalomhoz

Benin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benini Köztársaság
République du Bénin (franciául)
Benin zászlaja
Benin zászlaja
Benin címere
Benin címere
Nemzeti mottó: Fraternité, Justice, Travail
(Testvériség, Igazság, Munka)
Nemzeti himnusz: L'Aube Nouvelle
(Egy új nap hajnala)

FővárosaPorto-Novo
é. sz. 6° 29′ 50″, k. h. 2° 36′ 18″6.497222°N 2.605000°EKoordináták: é. sz. 6° 29′ 50″, k. h. 2° 36′ 18″6.497222°N 2.605000°E
Legnagyobb városCotonou[* 1]
ÁllamformaUnitárius köztársaság
Vezetők
ElnökPatrice Talon
Hivatalos nyelvfrancia
Beszélt nyelvekfon, joruba, bariba
FüggetlenségFranciaországtól
Függetlenség kikiáltása1960. augusztus 1.

ElődállamokBenini Népköztársaság Benini Népköztársaság (1975–1990)
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint14 111 034 fő (2023)[1]
Becsült12 800 000[2] fő (2022)
Népsűrűség108 fő/km²[3]
Főbb etnikumokfonok 38,4%
adzsák 15,1%
jorubák 12%
baribák 9,6%
fulbék 8,6%
tammarik 6,1%
GDP2019-es IMF-becslés
Összes11,386 milliárd USD (141.)
PPP: 29,918 milliárd USD
Egy főre jutó971 USD (163.)
PPP: 2 552 USD
HDI (2018)Növekedés 0,520[4] (163.) – alacsony
Gini-index (2015)Növekedésés negatív 47,8[5]
Írástudatlanság57,64%
Földrajzi adatok
Terület114 763 km²
Víz0,4%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
PénznemNyugat-afrikai afrikai valutaközösségi frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijelDY
Hívószám229
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 117
  • 118
Internet TLD.bj
Villamos hálózat220V/50 Hz
Elektromos csatlakozóE típus
Közlekedés irányajobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Benini Köztársaság témájú médiaállományokat.

Benin térképe
Benin térképe

Benin, hivatalosan a Benini Köztársaság (1975-ig Dahomey vagy Dahomania, franciául République de Bénin) független állam Afrika nyugati részén. Nyugatról Togo, keletről Nigéria, északról Burkina Faso és Niger szomszédos vele, délen az Atlanti-óceán részét képező Guineai-öböl alkot vele határt. Fővárosa Porto Novo, de a kormányzati székhely az ország legnagyobb városában, Cotonouban található, amely Benin kulturális központja is egyben.

A Magyarországnál területileg csak kicsit nagyobb Benin trópusi ország és a legkevésbé fejlett országok közé tartozik. Gazdasága jelentősen függ a mezőgazdaságtól. Hivatalos nyelve a francia, a lakosság őshonos nyelvei közül a fontosabbak a fon, a bariba, a joruba és a dendi.

Földrajzi helyzete

[szerkesztés]
Benin domborzati térképe

Nyugat-Afrikában terül el, Togo és Nigéria között. Az Atlanti-óceántól közel 700 km hosszan nyúlik észak felé.

Észak-déli kiterjedése 650 km, nyugati-keleti pedig 320 km. Az országnak 1989 km határa van. Ebből Burkina Fasóval 306 km, Nigerrel 266 km, Nigériával 773 km és Togóval 644 km.

Természeti földrajza

[szerkesztés]

ANiger völgyében terül el. A parti síkság szavannákon keresztül félszáraz klímájú alacsony hegyekig, felföldekig emelkedik.

Domborzata

[szerkesztés]

Az ország alakja fagylalttölcsérre emlékeztet. Tengerpartja az egykori Rabszolgapart része dűnékkel, mocsarakkal és lagúnákkal, de a kb. 100 km-es partszakaszon hangulatos fürdőhelyek is vannak, távolabb pedig pálmaligetek zöldellnek. Észak felé a domborzat enyhén emelkedik. A talaj termékeny, agyagos-homokos, ez a „Terre de Barre” vidék, ahol a trópusi őserdő nagy részét kiirtották, hogy így nyerjenek termőterületeket. Közép-Benin fennsíkja az Afrikai-pajzs részeként kristályos kőzetből áll. Az északnyugaton húzódó Atakora-hegység füves, szavannával borított platóit meredek, erdős völgyek tagolják. A fennsík északkelet felé a Niger-síkságig fokozatosan lejt, észak felé a Pendjari-síksághoz meredeken szakad le.

Legmagasabb pontja, a Mont Sokbaro, 658 m magas.

Vízrajza

[szerkesztés]

Az ország déli a határa a Guineai-öböl. A kevéssé tagolt partvonal mögött csendes vizű lagúnák vannak, mint pl. a Nokoué-tó és az Ahémé-tó. Az ország közepén észak-déli irányban folyik az Ouémé-folyó az Atakora-hegységből az óceánig, a déli síkon a Lama-mocsarat táplálja. Északi határfolyója Burkina Faso felé a Pendjari, Niger felé a Niger folyó. A Mékrou-folyó mentén Burkina Fasóval és Nigerrel is határos. Az Atakora-hegységben ered a Niger jobb oldali mellékfolyója, az Alibori.

Éghajlata

[szerkesztés]

Éghajlata délen egyenlítői, két esős évszakkal (április-július, szeptember-november), északon trópusi. A havi átlaghőmérséklet északon 24-33 °C, délen 26-29 °C. Az évi csapadék 1000–1400 mm.

Élővilága, természetvédelme

[szerkesztés]

Délen alig maradt nyoma az eredeti trópusi őserdőnek, ami helyébe haszonnövényeket telepítettek, főleg:

Növényzete

[szerkesztés]

Legnagyobb része nedves szavanna, gyakran az égetéses erdőirtás következményeként elcsenevészedett fákkal, méteres füvekkel (pl. elefántfű). A Niger- és Pendjari-síkság száraz szavanna gyér erdőkkel és alacsony füvekkel.

Állatvilága

[szerkesztés]

A fajok többsége szavannai. Az emlősök közül jellemzőek:

Madárvilága gazdag.

A hüllők közül említendő:

Nemzeti parkjai

[szerkesztés]

A Burkina Fasóval közös Pendjari Nemzeti Park a Pendjari-folyó völgyében található. A "W" Nemzeti Park Nigerrel közös. Mindkét rezervátumban van nílusi víziló, krokodil, elefánt, oroszlán, gepárd, kafferbivaly és antilop.

Természeti világörökségei

[szerkesztés]

A természeti világörökség listáján nincs benini terület. 1996 óta fekszik az UNESCO előtt a benini kormány javaslata, hogy nyilvánítsák a világörökség részévé a "W" Nemzeti Parkot.[6]

Történelme

[szerkesztés]

Dahomey afrikai királyságot az Abomey-síkságon élő különböző etnikai csoportok alapították. Akinjogbin történész szerint a rabszolga-kereskedelem okozta bizonytalanság miatt vándoroltak tömegesen különböző csoportok, köztük Allada város királyi családjának egy része is Abomeybe. Ezek a csoportok saját biztonságuk érdekében ütőképes katonai szervezetet alakítottak ki és fokozatosan kiterjesztették a kis királyság határait.

Dahomey sajátos kultúrájáról és hagyományairól nevezetes. A fiúk gyakran egészen fiatalon az idősebb katonák mellett tanulták a katonai mesterséget, amíg elég idősek nem lettek arra, hogy csatlakozzanak a haditengerészethez. Nevezetes intézmény volt a női katonákból álló elit egység, akiket 'ahosi – anyáink' néven említettek fongbe nyelven, az angolok pedig dahomey-i amazonokként. A katonai intézmények miatt említették az európai megfigyelők és kommentátorok 'fekete Spárta' néven Dahomey-t. Az emberáldozat mindennapos volt; a korabeli források szerint előfordult, hogy ünnepeken rabszolgák és hadifoglyok ezreit fejezték le nyilvánosan. A dahomey-i hit szerint ezek a lefejezések a trón és harcosok presztízsét és alkalmasságát növelték.

Bár Dahomey alapítói kezdetben harcoltak ellene, a rabszolga-kereskedelem a térségben majdnem háromszáz éven át folyt, emiatt lett a neve „Rabszolgapart”. A királyi udvar igénye miatt, hogy a csatában elfogottak egy részét lefejezzék, csökkent az exportálható rabszolgák száma. A 17. század elején évi húszezer volt a számuk, a 19. század elején már csak tizenkétezer. A hanyatláshoz hozzájárult, hogy több gyarmati országban betiltották a rabszolga-kereskedelmet. Az utolsó portugál rabszolgahajó 1885-ben hagyta el a mai Benin területét.

A nagy hatalmú Dahomey királyság mellett még sok, leginkább joruba nyelvű nép lakott a mai Benin területén. E népek szoros kapcsolatban voltak a mai Nigériában élő rokon népekkel, és gyakran ellenségeskedtek a dahomey-iekkel. De gyakori volt a házasság Dahomey királyság alattvalói és a többi joruba között.

E népektől északra élnek a borguk, mahik és más etnikai csoportok, az ország mai lakosai.

A 19. század közepén Dahomey kezdte elveszíteni regionális hatalmi szerepét, végül a franciák 1892-ben megszerezték területét. 1899-ben Dahomey néven Francia Nyugat-Afrika gyarmat része lett. 1958-ban kapott autonómiát, mint Dahomey Köztársaság, a teljes függetlenséget 1960. augusztus 1-én érte el. Az első köztársasági elnök Hubert Maga lett.

Az új államban fokozódtak az etnikai feszültségek; 1972-ig nyolc hatalomátvétel és kormányváltás volt, amikor jellemzően az ország egy-egy területét uraló kiskirály ragadta magához a hatalmat. 1961-ben visszafoglalták Portugáliától az Ajuda nevű enklávét. Soglo tábornok 1965. december 22-én katonai puccsal néhány évre (1967. december 19.) kezébe ragadta a hatalmat. Felfüggesztette az alkotmányt, betiltotta a pártokat. Uralmát a Jean-Baptiste Hachème vezette forradalmi erők döntötték meg. Három fő figura dominálta a következő éveket: Sorou Apithy, Hubert Maga és Justin Ahomadegbé — az ország különböző területeiről kerültek ki. Ők hárman állapodtak meg egy elnöki tanács létrehozásáról az elcsalt 1970-es választások után kitört zavargások után. 1972-ben ezt a tanácsot katonai puccs döntötte meg Mathieu Kérékou vezetésével. Marxista kormányzatot vezetett be a Forradalmi Katonai Tanács vezetésével, és 1975-ben az országot átnevezte Benini Népköztársaságra. (A név egy a mai Nigéria területén lévő királyságéból ered.)

1978-ban állt helyre a polgári kormányzat; új alkotmányt fogadtak el. 1979-ben feloszlott a Forradalmi Katonai Tanács és választásokat tartottak. Az 1980-as évek végén Kérékou elfordult a marxizmustól a gazdasági válság nyomán és újra bevezette a tőkés parlamentáris rendszert. 1991-ben választási vereséget szenvedett Nicéphore Soglóval szemben, és az első fekete-afrikai elnök lett, aki választási vereség nyomán vesztette el hatalmát. 1996-ban szavazási győzelemmel tért vissza a hatalomba. 2001-ben szoros versenyben győzött ismét Kérékou. Ellenfelei szerint voltak választási csalások.

Sem Kérékou elnök, sem Soglo korábbi elnök nem indult a 2006-os választásokon, mert az alkotmány szerint ehhez Soglo már túl idős volt, Kérékou pedig két betöltött ciklus után nem indulhatott. Kérékou elnököt széles körben dicsérik, hogy nem változtatta meg az alkotmányt azért, hogy hivatalban maradhasson, mint számos más afrikai vezető tette. A választás, amely tiszta és szabad volt, második fordulót eredményezett Yayi Boni és Adrien Houngbédji között. A második forduló győztese Yayi Boni lett, aki 2006 április 6-án lépett hivatalba. A becsületes, többpárti választás nagymértékben emelte Benin tekintélyét, és Benint tekintik a demokrácia mintaképének Afrikában.

Államszervezete és közigazgatása

[szerkesztés]
Patrice Talon államfő

Az ország elnöki rendszerű köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés]

A benini parlament a 83 fős Országgyűlés (Assemblée Nationale), amelyet négyévente választanak. Az állam és a kormány feje az elnök, akit szintén a polgárok választanak, ötévente, s aki egyben a hadsereg főparancsnoka is. (Az 1990-es alkotmány csak egyszeri újraválasztást tesz lehetővé.) Az elnök nevezi ki a kormányt, azaz a minisztertanácsot.

A Legfelsőbb Bíróság a nemzetgyűlésnek van alárendelve: a törzsi bíráskodást megszüntették.

Politikai pártok

[szerkesztés]

Elnökök

[szerkesztés]
Elnökök 1960-tól
  • 1960. augusztus 1. – 1963. október 27.: Coutoucou Hubert Maga
  • 1963. október 27. – 1964. január 25.: Christophe Soglo
  • 1964. január 25. – 1965. november 27.: Sourou-Migan Apithy
  • 1965. november 27-29.: Justin Ahomadegbé-Tomêtin (ideiglenesen)
  • 1965. november 29-december 22.: Tahirou Congacou (ideiglenesen)
  • 1965. december 22. – 1967. december 19.: Christophe Soglo
  • 1967. december 19-20.: Jean-Baptiste Hachème (puccsal került hatalomra)
  • 1967. december 20-21.: Iropa Maurice Kouandété
  • 1967. december 21. – 1968. július 17. : Alphonse Amadou Alley
  • 1968. július 17. – 1969. december 10.: Émile Derlin Henri Zinsou
  • 1969. december 13. – 1970. május 7.: Paul-Émile de Souza
  • 1970. május 7. – 1972. május 7.: Coutoucou Hubert Maga
  • 1972. május 7. – 1972. október 26.: Justin Ahomadegbé-Tomêtin:
  • 1972. október 26. – 1991. április 4.: Mathieu Kérékou
  • 1991. április 4. – 1996. április 4.: Nicéphore Dieudonné Soglo
  • 1996. április 4. – 2006. április 6.: Mathieu Kérékou
  • 2006. április 6. – 2016. április 6.: Yayi Boni
  • 2016. április 6. óta: Patrice Talon

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]
Benin közigazgatási egységei

Benin tizenkét megyére van osztva.

Megye Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Alibori Kandi 868 046 26 242
Atakora Natitingou 769 337 20 499
Atlantique Allada 1 396 548 3 233
Borgou Parakou 1 202 095 25 856
Collines Dassa-Zoumé 716 558 13 931
Donga Djougou 542 605 11 126
Couffo Aplahoué 741 895 2 404
Littoral Cotonou 678 874 79
Mono Lokossa 495 307 1 605
Ouémé Porto-Novo 1 096 850 1 281
Plateau Pobè 624 146 3 264
Zou Abomey 851 623 5 243

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

A hadsereg létszáma 3500 fő, mellette 1100 fős határőrség és népi milícia is létezik. A szárazföldi haderő 3300 főt számlál, 20 harckocsival, 27 páncélozott felderítő harcjárművel, 4 ágyúval és 60 aknavetővel rendelkezik. A légierőnek 14 repülőgépe és néhány helikoptere van, személyi állománya 200 fő. A 150 fős haditengerészet egy őrhajót és két torpedónaszádot tart fenn.

Népesség

[szerkesztés]

Általános adatok

[szerkesztés]

Az országban mintegy 60 szudáni nép él, négyötöde falun. A lakosság kb. fele 15 évnél fiatalabb. Írástudatlanság 63%.[mikor?]

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1990 és 2023 között
Lakosok száma
5 001 271
5 582 420
6 176 318
6 546 493
7 174 911
7 922 796
8 707 490
9 240 783
10 050 702
14 111 034
1990199319961998200120042007200920122023
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

[szerkesztés]
Benin legnagyobb városai népesség szerint (2013)[7]
Kép Rang Város Megye Népesség Rang Város Megye Népesség Kép

Cotonou

1. Cotonou Littoral 679 012 11. Malanville Alibori 64 639

Parakou

2. Porto Novo Ouémé 264 320 12. Kandi Alibori 56 043
3. Parakou Borgou 255 478 13. Kérou Atakora 54 276
4. Godomey Atlantique 253 262 14. Natitingou Atakora 53 284
5. Abomey-Calavi Atlantique 117 824 15. Pobé Plateau 49 232

Porto Novo

6. Djougou Donga 94 773 16. Ouidah Atlantique 47 616

Godomey

7. Bohicon Zou 93 744 17. Lokossa Mono 47 246
8. Ekpé Ouémé 75 313 18. Bassila Donga 46 569
9. Abomey Zou 67 885 19. Tchaourou Borgou 43 862
10. Nikki Borgou 66 109 20. Sakété Plateau 43 541

Etnikai, nyelvi megoszlás

[szerkesztés]

Beninben mintegy 60 különböző népcsoport él, a legnagyobb a fon (49%). Más jelentősebb csoportok: joruba (7%), szomba (9%), bariba (16%), adzsa (11%), fulbe (4%).

A 2002-es népszámlálás alapján az országban 141 595 külföldi él. A többség a környező országokból érkezett: Nigerből 49 300 fő, Togóból 31 306 fő, Nigériából 29 018 fő, Burkina Fasóból 6 472 fő. Franciaországból 1169 fő érkezett Beninbe.

Legtöbbjük saját nyelvvel rendelkezik (a legnagyobbak a fon és a joruba), a hivatalos franciát inkább csak a városokban beszélik.

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

A népesség kb. 48%-a keresztény (többségük római katolikus); a muszlimok aránya kb. 28%.[8] A világvallások azonban gyakran keverednek a helyi vallásokkal. A lakosság több mint 10 %-a a vudu híve,[8] legalább 5 %-a aladura keresztény.[9] A maradék zöme más hagyományos vallás híve.[8]

Úgy tartják, hogy a vudu Beninből ered, a Rabszolgapartról elhurcoltak vitték át Amerikába. 1992 óta az ország egyik hivatalos vallása; a nemzeti vudu ünnep állami ünnep (január 10.).

Szociális rendszer

[szerkesztés]

Benin a világ legszegényebb államai közé tartozik. A munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság magas. Az egészségügyi ellátás rossz, elsősorban vidéken. Még mindig gyakori a lepra, az álomkór és a malária. A várható élettartam mindössze 59,33 év. A csecsemő halandóság magas: 1000-ből 59 csecsemő hal meg. Az egészségügyre a GDP 4,57%-át költik.

Gazdaság

[szerkesztés]

Benin agrárország.

Gyapotföld
Piackép, Porto Novo

Benin meglehetősen fejletlen gazdasága főként az önellátó gazdálkodásra, a gyapottermesztésre és a helyi kereskedelemre épül. A növekedés az utóbbi hat évben 5% körül volt, de a népesség gyors növekedése miatt ez nem elegendő. Az infláció az utóbbi néhány évben csökkent. A gazdaság fellendülését leginkább külföldi befektetőktől, a turizmustól, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek előállítási folyamatainak és minőségének javításától, illetve az új információs-kommunikációs rendszerek kiépítésétől várják. A 2001-ben (erős ellenvélemények mellett) megkezdett privatizáció tovább folytatódik a telekommunikáció, a vízellátás, az energetika és a mezőgazdaság területén. A Paris Club és más hitelező országok könnyítettek az államadósság terhén, de cserébe gyors strukturális átalakításokat várnak el.

Általános adatok

[szerkesztés]

Az ország ma is szegény, gyengén fejlett, és túlságosan függ a mezőgazdaságtól. Ebben a szektorban alkalmazzák a munkaerő kétharmadát, és itt termelik meg a bruttó nemzeti termék 35%-át.

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

Az ország területének mindössze 12%-át művelik meg. Elsősorban családi gazdaságokban – gyakran vándor kapás műveléssel, égetéses erdőirtással – délen maniókát, édesburgonyát, kukoricát, rizst, földimogyorót, zöldségféléket termesztenek. A Terre de Barre vidékén hatalmas olajpálma-, kávé-, kakaó- és dohányültetvények vannak.

Benin természeti kincsekben viszonylag szegény. Építőanyagnak kavicsot, agyagot, mészkövet termelnek ki. 1983 óta norvég segítséggel a parti vizeken olajat bányásznak. Áramot korábban Ghánából kapott. De Togóval együtt a közös határfolyón, a Monon külföldi segítséggel felépült a Nangbeto-vízerőmű, s ezáltal már Benin vált áramexportőrré. Az ipar elsősorban a hazai mezőgazdasági termékeket dolgozza fel. Fontos szerepe van a hagyományos kézművességeknek, mint a szövés, fazekasság, kosárfonás.

Kereskedelem

[szerkesztés]

Főbb importcikkek: gépjárművek, gépek, textíliák, fémáru, kőolajtermékek, gabona, élelmiszer. Fontosabb exportcikkek: nyersolaj, kávé, kakaó, gyapot, pálmamag és pálmaolaj, cement, földimogyoró. Az ország külkereskedelmének nagy része Cotonou kikötőjén keresztül bonyolódik. Főbb külkereskedelmi partnerei: Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Németország, Nigéria, Brazília, Indonézia, Thaiföld, Marokkó, Portugália, Elefántcsontpart, USA, Kína, Japán.

Közlekedés

[szerkesztés]
RNIE 3-as főút, Atakora

Vasút

[szerkesztés]

Közút

[szerkesztés]

A 7400 km hosszúságú úthálózatnak mindössze 1/3-a használható az esős időszakban. A két főútvonal egyike Nigéria, a másik Niger felé teremt összeköttetést.

Nemzetközi repülőtér cotonoui Cadjehoun nemzetközi repülőtér, az országnak összesen 5 repülőtere van.

Afrique Airlines

[szerkesztés]

Az Afrique Airlines egy személyszállítással foglalkozó benini légitársaság volt. Székhelye: Cotonou. 2002-ben alapították, és 2003 végéig menetrend szerinti járatokat üzemeltetett Benin és Párizs között. 2006-ban a céget felszámolták. Egyetlen Airbus A310 típusú repülőgéppel üzemelt.[10]

Cotonou és még 2 kikötő van az országban.

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefix TY
ITU zóna 46
CQ zóna 35

Kultúra

[szerkesztés]
Zangbeto, a vudu vallás éjjeli őre

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

Általános tankötelezettség 6-tól 12 éves korig van. Az iskolahiány miatt azonban a lakosság 75%-a még analfabéta. A cononoui egyetemet 1870-ben alapították. A tanár-diák arány rossz : 1:44. Az oktatásra a GDP 5,35%-át költik.

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Zinsou Kortárs Képzőművészeti Múzeum: A Zinsou család kezdeményezésére jött létre a saját gyűjteményükből. A múzeumot afrikai művészek az elmúlt 8 évben készített munkái alkotják. A múzeum Benin Rabszolgapart nevű részén található. A helyet adó épület az 1922-ben brazil stílusban épült Villa Ajavon.[11]

Tudomány

[szerkesztés]

Művészetek

[szerkesztés]
Palais des Congres de Cotonou

A hagyományos zenét számos hangszeren játszották: dobok, ütőhangszerek, kereplők, húros-, illetve pengetős hangszerek (pl. a zanza: a zenész rezonáló szekrényre erősített fém-, illetve nádlemezeket penget). A táncokat, a vallási rítusokat különböző dobokkal, rezonáló lopótökökkel, csörgőkkel, zanzákkal kísérték. A közös munkához, a különböző kultikus ceremóniákhoz más-más énekek voltak a férfiak, a nők s a gyermekek számára.

2016-ban létrejött a Benin International Musical formáció, amelyet Hervé Riesen, a Radio France csatorna- és tartalomigazgatója indított. A Benin International Musical, alias BIM, nem mást tűzött ki célul, mint a trip-hop, a pop-rock és az elektronikus zenén keresztül bemutatni a voodoo ritmusokat és tradicionális nyugat-afrikai dalokat. A héttagú együttes hagyományos melódiáin keresztül mutatja be ősei zenéjét, a Dahomey királyság örökségét. A formáció éppúgy foglalkozik a hagyományos afrikai ceremóniákkal, mint Benin fővárosának trendi klubjaival, de változatos témákat dolgoznak fel az ország evangélikus templomi szertartásaitól a voodoo szentségekig.

Irodalom

[szerkesztés]

Néhány francia nyelven alkotó benini költő ismert lett, a leghíresebb bizonyára Richard Dogbeh. A kortárs regényírók egyik legjelentősebbje Olympe Bhêly-Ouénum, aki regényeken ("Un piège sans fin", "Le chant du lac") kívül elbeszéléseket (gyűjteményes kötete: "Liaison d'un été") és novellákat írt.

Hagyományok, néprajz

[szerkesztés]

Az ősi Dahomey királyságban számos kannibalisztikus rítus szolgálta a király egyeduralmának dicsőítését. A király halálakor, valamint minden évben kétszer ember- és állatáldozatokra került sor, hogy gondoskodjanak a túlvilági udvartartásról. Állítólag 1791 januárja és márciusa között 500 férfit, nőt és gyereket küldtek ily módon a halálba. Csak Ghezo király csökkentette jelentősen az emberáldozatok számát, s megtiltotta, hogy halálakor megöljék feleségeit és udvartartását.

Agadsa királynak köszönhetők Abomey város pompázatos építményei. A királyi palotát, ami ma a Történelmi Múzeum, számos dombormű és hatalmas királyszobor díszíti. A királyi udvar igényeinek kielégítésére gazdag népművészet jött létre (ékszerek, díszkardok, vezéri botok). A fafaragás mindenütt honos Dahomey-ben. A kunyhók és a bútorok ajtaját, valamint az ajtófélfákat fafaragványokkal díszítették. Védszenteket és maszkokat is faragtak. A faragások manapság idegenforgalmi emléktárgyak.

Gasztronómia

[szerkesztés]

Az egzotikus benini konyhán különféle friss ételekkel és mártásokkal lehet találkozni. A hús ritkaságnak számít, inkább a nagyon tehetősek engedhetik meg maguknak.[forrás?]

Benin déli részén a legfőbb alapanyag a kukorica, melyet tészták készítésére használnak. A tésztákat gyakran ízesítik földimogyoró- és paradicsomalapú mártásokkal. Elsődleges húsfajta a hal, amit sokszor megfüstölnek, előfordul ugyanakkor marha-, kecske- és sertéshús, sőt fogyasztják a sziklapatkány itt élő fajtáját is. Egyszerű és gyakori fogás a nyársonsült csirke.[12]

A húst pálma- vagy földimogyoró olajban sütik ki. Alapvető élelmiszerek továbbá a rizs, bab és paradicsom.[forrás?]

A gyümölcsök gyakoriak ebben a régióban, mint például a mandarin, narancs, banán, kiwi, avokádó és ananász.[forrás?]

Benin északi részén a legelterjedtebb zöldség a jamgyökér, mellette a földimogyoró és a paradicsom, melyek mártások alapjai. Az északi vidékeken a jellemző húsfajták a marha és sertés. A sütéshez úgyszintén pálma- vagy földimogyoró olajat használnak. A tehéntejből sajtot készítenek, mint például a városi csemegének számító vöröshéjú, főzéshez használt wagasi-t.[13] Helyi jellegzetesség a kuszkusz, esznek továbbá rizst és babot is. A gyümölcsök a mangó, narancs és avokádó.[14]

A pálmagyökereket sós vízben fokhagymával savanyítják és üvegekben tárolják, amit aztán ételek alapanyagaként használnak.[forrás?]

Turizmus

[szerkesztés]

Cotonou kikötővárosból repülőn is elérhető az ország néhány városa. Cotonou és Parakou között menetrendszerű, légkondicionált gyorsvonat közlekedik. A fontosabb városok között autóbusz-összeköttetés van. Minden járható őserdei úton bozóttaxi közlekedik. A városokban a legcélszerűbb taxit igénybe venni. A turistaszezon egyik ajánlott időszaka decembertől márciusig tart, de ilyenkor a Szahara felől forró szelek fújnak, a másik ajánlott időszak novembertől februárig tart, ekkor az időjárás hűvösebb és szárazabb. A nemzeti parkok májustól december közepéig zárva vannak. A legforróbb időszak február és április között van.

Az esős évszakban a kisebb utak járhatatlanná válnak, például a Parc Regional du W területén is.

Főbb látnivalók

[szerkesztés]

Oltások

[szerkesztés]

Javasolt oltások Beninbe utazó turistáknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás:

Sportélete

[szerkesztés]

Benin még nem nyert az olimpiai játékok során.

A Benini labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kimagasló eredményeket.

Ünnepek

[szerkesztés]
  • január 1.: újév
  • január 10.: vudu-nap
  • január 16.: mártírok napja
  • február 28.: a felszabadulás napja
  • május 1.: a munka ünnepe
  • március/április: húsvét
  • augusztus 1.: a függetlenség napja
  • október 26.: a fegyveres erők napja
  • szeptember: ramadán
  • december 4.: a köztársaság napja
  • december 31.: az aratás napja

Források

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. A kormányzat székhelye Cotonou.

Hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]