Ugrás a tartalomhoz

Kiribati

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiribati Köztársaság
Republic of Kiribati
Ribaberikin Kiribati
Kiribati zászlaja
Kiribati zászlaja
Kiribati címere
Kiribati címere
Nemzeti mottó: Te Mauri, Te Raoi ao Te Tabomoa
(Egészség, béke, jólét)
Nemzeti himnusz: Teirake Kaini Kiribati

FővárosaSouth Tarawa
é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′1.466667°N 173.033333°EKoordináták: é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′1.466667°N 173.033333°E
Államformaelnöki köztársaság
Vezetők
ElnökTaneti Mamau
Hivatalos nyelvangol és gilberti
kikiáltása1979. július 12.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint119 438 fő (2020)
Rangsorban199
Becsült106 461[1] fő (2013. július)
Rangsorban199
Népsűrűség131 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület811 km²
Rangsorban170
IdőzónaKiribati (UTC+12, +13, +14)
Egyéb adatok
PénznemAusztrál dollár (AUD)
Nemzetközi gépkocsijelKIR
Hívószám686
Segélyhívó telefonszám
  • 999
  • 192
  • 193
  • 194
  • 195
Internet TLD.ki
Villamos hálózat240 volt
Elektromos csatlakozóAS/NZS 3112
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kiribati (teljes nevén: Kiribati Köztársaság[2]) az Egyenlítő mentén elhelyezkedő 33 korallszigetből áll (ebből 21 lakott, egyikük neve Kiritimati, vagyis Karácsony-sziget), félúton Hawaii és Ausztrália között.

A szigetcsoport korábbi neve Gilbert-szigetek volt. A Nagy-Britanniától való önállóság 1971-es, majd a teljes függetlenség 1979-es kikiáltása után felvették a Kiribati, ejtsd: ['kiribas] nevet. Ugyanekkor az Amerikai Egyesült Államok a szigetcsoport egy részét (Phoenix és Line-szigetek) érintő területi követeléséről lemondott, és barátsági szerződést kötött az új állammal.

Napjainkban szigeteinek létét erősen fenyegeti a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés. Kiribati az első ország lehet, amely emiatt eltűnik a Földről.[3][4]

Földrajz

[szerkesztés]
Onotoa atoll

Domborzat

[szerkesztés]

Az északnyugat-délkeleti irányban sorakozó szigetek lesüllyedt vulkáni kúpok tetején kialakult korallképződmények – úgynevezett atollok –, amelyek egy-egy központi lagúnából és a körülötte gyűrű alakban elrendeződött kisebb-nagyobb korallszigetekből állnak.

Vízrajz

[szerkesztés]

Kiribati szigetei négy csoportba sorolhatók:

Éghajlat

[szerkesztés]

Trópusi óceáni éghajlat.

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]
Homokzsákok Kiribati tengerpartján. Az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése

A szigetek termőtalaja vékony, sérülékeny. Az atollok alacsonyak, legtöbbje csak mintegy 2 méterre emelkedik ki a tengerből, így az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése. 1999-ben két szigetecskét a tengerben elmerültnek nyilvánítottak, azóta a többi szigetet is egyre jobban fenyegeti a tenger elnyelése.

Természetvédelmi terület

[szerkesztés]

Kiribatiban nincs szárazföldi védett terület. Ugyanakkor itt van a világ legnagyobb tengeri természetvédelmi területe: a Phoenix-szigetek körüli egész óceánt tengeri természetvédelmi területté nyilvánították.[5]

Történelem

[szerkesztés]

1765-ben brit tengerészek kötöttek ki partjainál, majd 1788-ban a Gilbert-szigetek nevet kapta. A 19. században bálnavadászati központként működött. 1892-ben a Lagúna-szigetekkel együtt (mai Tuvalu) brit protektorátussá vált. 1915-1975 között brit gyarmat lett, majd 1979. július 12-én Kiribati független köztársasággá vált.

Korai történet

[szerkesztés]

A ma Kiribatinak nevezett térséget óceániai nyelveken beszélő mikronéziaiak népesítették be i.e. 3000 – i.sz. 1300 között. Ez egy elszigetelt vidék; a helyi kultúra polinéziai és melanéziai vonásait Tonga és Fidzsi felől érkező behatolók honosították meg. Házasságok révén elmosódtak a kulturális különbségek és előrehaladt a kultúra egységesedése.

Gyarmati időszak

[szerkesztés]
Őslakos harcosok 1840 körül
Tárló az Otago Museumban Kiribatiról származó tárgyakkal

A szigeteket brit és amerikai hajók látogatták először a 18. század végén és a 19. század elején. A fő szigetlánc Gilbert-szigetek nevét 1820-ban adta Adam von Krusenstern orosz admirális és Louis Duperrey francia kapitány, Thomas Gilbert tiszteletére, aki 1788-ban először hajózott át a szigetvilágon.

A 19. század elején nyugati bálnavadászok, kereskedelmi hajók és rabszolga-kereskedők látogatták a szigeteket, behozták a betegségeket és a tűzfegyvereket.

Az első brit misszionárius 1837-ben érkezett. 1892-ben a Gilbert-szigetek a helyiek egyetértésével brit védnökség lett a közeli Ellice-szigettel együtt. A Gilbert és Ellice-szigetek 1916-ban lett koronagyarmat. Kirimati (Karácsony-sziget) 1919-ben lett a gyarmat része, a Phoenix-sziget pedig 1937-ben.

A második világháborúban a Tarawa-atollt és a Gilbert-szigetcsoport egyéb részeit megszállták a japánok. A gyarmat korábbi fővárosa, Betio birtoklásáért 1943 novemberében Tarawán vívták az amerikai tengerészgyalogosok történetük legvéresebb csatáját.

Az 1950-es évek végétől 1962-ig a Karácsony-szigetet az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nukleáris kísérleti terepként használta, ahol több hidrogénbombát is robbantottak.[6]

A függetlenségtől máig

[szerkesztés]

A Gilbert- és Ellice-szigetek az önrendelkezés jogát 1971-ben kapta meg; 1975-ben elválasztották őket egymástól és belső önkormányzatot kaptak. 1978-ban Ellice-sziget önálló ország lett Tuvalu néven. A Gilbert-szigetek Kiribati néven lett független 1979. július 12-én. Bár a helyi gilberti nyelven a Gilbert-szigetek neve valójában „Tungaru”, az új állam a Kiribati nevet vette fel, ami az angol Gilberts szó helyi kiejtése. Az új állam része lett a tulajdonképpeni Gilbert-szigeteken kívül Banaba, Line-szigetek és Phoenix-sziget. A röviddel a függetlenség után aláírt és 1983-ban hatályba lépett tarawai szerződés értelmében az Amerikai Egyesült Államok lemondott minden igényéről a ritkán lakott Phoenix-szigettel kapcsolatban, és elismerte, hogy a Line-szigetek Kiribati területének része.

Gondot jelent a túlnépesedés. 1988-ban a fő sziget 4700 lakóját áttelepítették kevésbé benépesedett szigetekre. 1994-ben Teburoro Titót választották elnökké.

Az ország nyugati területei 24 órával előrébb jártak a keleti területeknél, ennek következtében a két terület között csak a hét 4 napján volt lehetséges a hivatalos kereskedelem.

Ezért 1995. január 1-jén Kiribati törvénnyel helyezte odébb a dátumválasztó vonalat a Line-szigetcsoporttól kb. 2000 km-re keletre (a 150° hosszúsági fokon is túl), hogy az országot a továbbiakban ne ossza ketté a dátumválasztó vonal. Csak később jöttek rá, hogy ennek következtében Kiribati lett a világ első országa, amelyen beköszöntött az új évezred. Ez jelentős turisztikai esemény volt.

A 2003 júliusában megtartott választáson az addigi ellenzéki párt jelöltje, Anote Tong legyőzte Titot. Anote Tongot 2007-ben újraválasztották.

2012-ben az államfő tárgyalásokat kezdett a Fidzsi-szigetekkel, ahol 5000 hold földet kíván vásárolni Vanua Levu szigetén népe számára, ugyanis Kiribati néhány évtized múlva a tengerszint emelkedése nyomán eltűnik. Tong államfő elmondta a fidzsi televízióban, hogy először a képzett munkaerőt költöztetnék át.[7]

Érdekesség

[szerkesztés]

Korábban Kiribati szigetei között ment át a nemzetközi dátumválasztó vonal. Ezt 1995. január 1-jén megváltoztatták: most már kikerüli a köztársaság területét. Az egyik szigetcsoport – a Line Islands – épp a nemzetközi dátumválasztó vonalról kapta a nevét („line” angolul: ’vonal’). A változás miatt 2000-ben itt köszöntött be a világon először az új évezred, és a korábban Caroline-sziget néven ismert legkeletibb szigetüket (lakatlan korallzátony) átkeresztelték Millennium-szigetre.[8]

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés]
A parlament épülete

Alkotmány, államforma

[szerkesztés]

Államforma: elnöki köztársaság.

Az ország élén a 4 évre választott állam- és kormányfő áll. Parlamentjének 39 tagja van, akiket 4 évre választanak.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés]

Politikai pártok

[szerkesztés]

Elnökök

[szerkesztés]
Név hivatali ideje
Ieremia Tianang Tabai 1979. július 12. – 1982. december 10.
Rota Onorio 1982. december 10. – 1983. február 18.
Ieremia Tianang Tabai 1983. február 18. – 1991. július 4.
Teatao Teannaki 1991. július 4. – 1994. május 24.
Tekiree Tamuera 1994. május 24. – 1994. május 28.
Ata Teaotai 1994. május 28. – 1994. október 1.
Teburoro Tito 1994. október 1. – 2003. március 28.
Tion Otang 2003. március 28. – 2003. július 10.
Anote Tong 2003. július 10. - 2016. március 11.
Taneti Mamau 2016. március 11. óta

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

Az országnak nincs hadserege, a védelmet Ausztrália és Új-Zéland biztosítja.

Népesség

[szerkesztés]
Asszonyok népviseletben köszöntik az érkező turistákat a Bonriki repülőtéren

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1931 és 2020 között
Lakosok száma
29 751
36 789
44 843
50 617
60 455
72 335
78 725
87 371
103 058
119 438
1931196419711977198419901997200320102020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

[szerkesztés]

Etnikai megoszlás

[szerkesztés]

A lakosság 99%-a mikronéz, 0,8% polinéz, 0,2% európai.

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

A többség keresztény: római katolikus 55,8%, presbiteriánus 33,5%, mormon 4,7%, adventista 2%. A kereszténységen kívül a leggyakoribb vallás a bahái, kb. 2,3%.[9]

Nyelvi megoszlás

[szerkesztés]

Hivatalos nyelv az angol és a gilberti.

Szociális rendszer

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]

Általános adatok

[szerkesztés]
  • Munkanélküliségi ráta: kb. 30% (2010-ben) [10]
  • GDP-összetétel szektoronként (2012-ben) [10]: mezőgazdaság, halászat: 26,3%; ipar: 9,2%, szolgáltatások: 64,5%
  • egy főre jutó GDP 1800 $ (PPP 2014-ben) [10]

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]

A szigeteken régebben foszfátot bányásztak, de ma ez az ásványkincs kimerült. Ma elsősorban a halászat, idegenforgalom (GDP 20%-a), külföldi segélyek (20%), a külföldön dolgozó kiribatiak átutalásai adják a nemzeti jövedelmet (GDP), főleg ez utóbbiak nélkül a rendkívül magas munkanélküliséggel küzdő kis ország gazdasága nem működhetne.

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

Főbb cikkek: kókusz, kopra, kenyérgyümölcs. [10]

Jelentősebb a kézművesipar és a halászati ipar.[10]

Kereskedelem

[szerkesztés]
  • Fő exportcikkek: hal, kókusz
  • Fő importcikkek: élelmiszer, gépek és berendezések, iparcikkek, üzemanyag

Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés]

Oktatás

[szerkesztés]

Az ország egyetlen egyeteme a University of the South Pacific. A hallgatók létszáma 500 fő.

Közlekedés

[szerkesztés]
Bonriki nemzetközi repülőtér leszállópályája

A szilárd út 670 km. Légi közlekedés köti össze a külvilággal (Bonriki Nemzetközi Repülőtér).

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefix T3
ITU zóna 61
CQ zóna 31

Kultúra

[szerkesztés]

Világörökség

[szerkesztés]

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Tudomány

[szerkesztés]

Művészetek

[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz

[szerkesztés]

Gasztronómia

[szerkesztés]

Turizmus

[szerkesztés]
Tengerparti kép, Caroline Atoll

Olimpia

[szerkesztés]

Ünnepek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hivatalos becslés. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
  2. A Földrajzinév-bizottság 45. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  3. http://www.nlcafe.hu/utazas/20140703/az-orszag-amit-elkezdett-elnyelni-az-ocean-kiribati/
  4. https://web.archive.org/web/20080605183737/http://www.iht.com/articles/ap/2008/06/05/asia/AS-GEN-New-Zealand-World-Environment-Day.php
  5. Archivált másolat. [2009. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 26.)
  6. Defense Nuclear Agency: Operation Dominic I: United States Atmospheric Nuclear Weapons Test: Personnel Review. apps.dtic.mil (1962)
  7. Elmossa az országot a víz! Hurcolkodik a lakosság
  8. http://www.suntrek.org/earth-beyond/time-zones/international-date-line.shtml International Date line
  9. 2010-ben https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kr.html Archiválva 2017. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kr.html

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Kiribati
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati témájú médiaállományokat.