Kostanjevac (Berek)
| Kostanjevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Berek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43233 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 87 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 162 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 40′ 03″, k. h. 16° 53′ 14″45.667600°N 16.887200°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 03″, k. h. 16° 53′ 14″45.667600°N 16.887200°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kostanjevac (1910 és 1981 között Kostanjevac Berečki) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 26, közúton 32 km-re délre, községközpontjától 11 km-re délkeletre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Begovača és Velika Mlinska között, a Suhi- és Ribnjak-patakok összefolyásánál fekszik.
Története
[szerkesztés]A középkorban ez a vidék Garics várának uradalmához tartozott. A térséget 1544-ben szállta meg a török. A település délről a török hadakkal érkezett pásztorok letelepedésével keletkezett 1550 körül. A mintegy száz évnyi török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Az itt maradtak mellé a 17. század közepén elsősorban a Lonja és a Szávamentéről, majd később Zengg és Lika vidékéről települt be a katolikus horvát lakosság.
1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Kosztainovecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kosztanyevecz” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kosztanjevecz” néven 60 házzal, 306 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 386, 1910-ben 646 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 143 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 386 | 393 | 418 | 645 | 682 | 646 | 618 | 681 | 634 | 629 | 563 | 358 | 249 | 190 | 147 | 143 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A falu közepén, a főutca mellett áll Szent Erasmus tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 339. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 149 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
