Uruguay

Uruguayi Keleti Köztársaság
República Oriental del Uruguay
Uruguay zászlaja Uruguay címere
Nemzeti mottó: spanyol: "Libertad o Muerte" Szabadság vagy halál Nemzeti himnusz: Orientales la Patria o la Tumba!
Fővárosa	Montevideo
d. sz. 34° 53′, ny. h. 56° 10′-34.883333333333, -56.166666666667
Államforma	Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Tabaré Vázquez
Alelnök	Raúl Sendic
Hivatalos nyelv	spanyol (Rioplatense)
Beszélt nyelvek	spanyol, angol, francia, olasz, portugál
Függetlenség	Brazíliától
Kikiáltása	1825. augusztus 25.
Elismerése	1828. augusztus 28.
Tagság	Lista A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint	3 444 263 fő (2023)
Rangsorban	136
Népsűrűség	19 fő/km²
GDP	2011-es becslés
Összes	46 710 millió dollár (76) PPP: 50 907 millió dollár
Egy főre jutó	13 866 dollár (49) PPP: 15 112 dollár
HDI (2011)	0,783 (50) – magas
Földrajzi adatok
Terület	176 215 km²
Rangsorban	90
Víz	1,5%
Időzóna	UYT (UTC-3)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Uruguayi peso (UYU)
Nemzetközi gépkocsijel	ROU
Hívószám	598
Segélyhívó telefonszám	911
Internet TLD	.uy
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko AS/NZS 3112 Type L
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Uruguayi Keleti Köztársaság témájú médiaállományokat.

Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság, spanyolul: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. Fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Uruguay a második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. Uruguay neve guarani nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

Földrajz

Domborzat

Az ország domborzati térképe

Uruguay műholdképe

Uruguay Dél-Amerika második legkisebb országa Suriname mögött. Kisebb nála Francia Guyana is, de az nem független állam, hanem Franciaország tengerentúli megyéje. Az alacsonyan fekvő ország földrajzát – a termékeny tengerparti síkság mellett – hullámos dombságok jellemzik, melyeknek két fő vonulata az észak–déli irányba húzódó Cuchilla de Haedo (az ország középső részén) és a Cuchilla de Grande (keleten). Uruguay legmagasabb pontja az 514 méter magas Cerro Catedral. Északon alacsony hegyek sora fut a Brazil-felföldbe.

Vízrajz

Délen-délkeleten a 300 km hosszú és helyenként 210 km-es szélességet is elérő Río de la Plata – La Plata-folyó, amely valójában az Uruguay és a Paraná folyó közös, Atlanti-óceánba futó tölcsértorkolata – határolja. Másik nagy folyója a Río Negro, amely Brazíliából ered és fut keresztül az ország közepén, majd az Uruguay folyóba torkollik.

Az egész atlanti-óceáni partvidéket homokos tengerpart jellemzi, tele kisebb öblökkel és lagúnákkal. Ezt a szakaszt Uruguayi Riviérának nevezik.

Éghajlata

Uruguay éghajlata nedves szubtrópusi, nyáron a mérsékelten meleg hőmérséklet jellemzi, télen hűvös, de a fagypont alatti hőmérséklet szinte ismeretlen. Az alacsony fekvés miatt az ország érzékeny az időjárási frontok által okozott hirtelen időjárás változásokra – így például alkalmanként ki van téve a pamperónak, az argentin pampák felől fújó viharos erejű, hideg szélnek.

Élővilág, természetvédelem

Dél-amerikai medvefóka

Vízidisznó

Uruguay jellemző növényzete a füves puszta (pampa), néhol pálmaligetekkel (palmar) tarkítva – bár ezek a ligetek az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt manapság már csak Castillos, Chuy és a Río Negro mentén, Paso de los Toros térségében lelhetők fel. A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövő butipálma (Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számító matéteához.

Uruguay területének alig 3%-át borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi erdők a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – a ceibo és az ombú.

Uruguay legjellegzetesebb őshonos emlősei a pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus), a Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira) és a capybara vagy vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris). Az emlősök zöme a nagy folyók mentén él, akárcsak a gazdag madárvilág képviselőinek jelentős része.

Nemzeti parkjai

A természetvédelmi területek hálózatát megteremtették. Nemzeti park kevés van, de több, a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó terület jelöltek ki a folyók mentén és a tengerparti lagúnákban. (Forrás)

Történelem

Indiánok a Río de la Plata vidékéről. Rajz 1603-ból

Az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).

A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguayt is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért – 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott: 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.

Uruguay őslakosságát, a Charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11. volt Salsipuedesben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a Charrúa kultúra és nép megsemmisült – noha sok uruguayi mondhatja magát Charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően.

A 19. század második felében a hármas szövetség háborúja nyomta rá bélyegét Uruguay életére, amely egy belső konfliktusból indult a liberális Colorados (Vörösök) párt vezetője, Venancio Flores tábornok és a konzervatív Blancos (Fehérek) vezetője, Bernardo Prudencio Berro elnök között, s végül háborúba torkollt Paraguay és az Argentína–Brazília–Uruguay hármas szövetség között. A háború egy olyan megegyezéssel ért véget 1870-ben, amelynek értelmében Montevideo és az óceánparti terület a Colorados irányítása alá került, a mezőgazdasági hátország pedig a Blancos felügyelete alá.

A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.

A 20. század elején – előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-Amerika Svájcaként” emlegetni – sőt lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a titulussal.

A világháborúk további gazdasági fellendülést hoztak a főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Uruguaynak, mivel termékeit nagy mennyiségben tudta értékesíteni a lángokban álló Európában. A második világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az 1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva a Tupamaros nevű gerillacsoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszul Jorge Pacheco Areco elnök, majd utódja Juan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely 1973-ban átvette a hatalmat és így az egykor demokratikus Uruguayból katonai diktatúra lett – egészen 1984-ig, amikor Julio María Sanguinettit választották elnökké.

Sanguinetti 1990-ig volt hatalmon, majd 1995 és 2000 között. 2005-ben Tabaré Vázquezt választották elnökké, 2010-ben pedig José Mujicát, a balközép Frente Amplio párt jelöltjét. 2015 márciusától újra Tabaré Vázquez az ország elnöke.

Államszervezet és közigazgatás

Palacio Legislativo, a nemzetgyűlés épülete

Az ország közigazgatási felosztása

Közigazgatási beosztás

Uruguaynak 19 megyéje van. Ezek a következők:

Megye	Terület (km²)	Népesség (2011)	Székhely
Artigas	11928	73 378	Artigas
Canelones	4536	520 187	Canelones
Cerro Largo megye	13648	84 698	Melo
Colonia	6106	123 203	Colonia del Sacramento
Durazno	11643	57 088	Durazno
Flores	5144	25 050	Trinidad
Florida	10417	67 048	Florida
Lavalleja	10016	58 815	Minas
Maldonado	4793	164 300	Maldonado
Montevideo	530	1 319 108	Montevideo
Paysandú	13922	113 124	Paysandú
Río Negro	9282	54 765	Fray Bentos
Rivera	9370	103 493	Rivera
Rocha	10551	68 088	Rocha
Salto	14163	124 878	Salto
San José	4992	108 309	San José
Soriano	9008	82 595	Mercedes
Tacuarembó	15438	90 053	Tacuarembó
Treinta y Tres	9676	48 134	Treinta y Tres

Népesség

Népességszám
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1860	223 238	—
1908	438 245	1,41%
1963	2 595 510	3,23%
1975	2 788 429	0,60%
1985	2 955 241	0,58%
1996	3 137 188	0,54%
2004	3 241 003	0,41%
2011	3 286 314	0,20%
[1]

Uruguay népessége a 2011-es népszámlálás szerint 3 286 314 fő.

Általános adatok

Montevideo, az ország fővárosa

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Latin-Amerika legtöbb országához hasonlóan Uruguay kulturális hagyatékára is a spanyol kultúra nyomta rá a bélyegét – noha az ország lakosságának körülbelül fele olasz származású. A lakosság legnagyobb része európai ősökkel rendelkezik, ezen felül jelentős számú mesztic és afro-uruguayi él az országban. A 2011-es népszámlálás szerint Uruguay lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,35%-a mesztic és 0,23%-a ázsiai.

A lakosság 66%-a római katolikus vallású, 2%-a protestáns, 1%-a zsidó, míg 31% vallását nem gyakorlónak mondja magát. Uruguay a legszekulárisabb Dél-Amerikai állam. Az egyház és az állam szigorúan különválasztott, a vallásszabadság mindenki számára biztosított.

Uruguayban az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970–1980-as években – a katonai diktatúra idején – a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta – a társadalom elöregedőben van.

Az európai (főleg spanyol) kultúrán kívül Uruguayt érték afrikai és ősi indián kulturális hatások is.

A spanyol az ország hivatalos nyelve és mint ilyet csaknem mindenki beszéli. Az üzleti életben gyakran használják az angol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint a portuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.

Gazdaság

Az ANTEL telekommunikációs cég épülete a fővárosban

Montevideo kereskedelmi kikötője

A világkereskedelmi épületcsoport Montevideoban

Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az ország GDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak.

Az ipar is fejlett, az utóbbi időben különösen az elektronika és a szoftverfejlesztés terén vált jelentős exportőrré, de fontos élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása és textilipara is.

2015-ben a munkanélküliség 7,5%-os.

Mezőgazdaság

Fő terményei : szójabab, búza, rizs, kukorica, dohány.

Jelentősebb a borászat és a tejtermelő állattenyésztés.

Ipar

Fő ágazatok : élelmiszer-feldolgozás, elektromos gépek és közlekedési eszközök gyártása, kőolajtermékek, textilipar, vegyipar, italgyártás.

Külkereskedelem

• Fő exportpartnerek 2016-ban : Brazília 16,4%, Kína 12,2%, USA 6,2%, Argentína 5%
• Fő importpartnerek 2016-ban : Kína 18,8%, Brazília 17,9%, Argentína 13,3%, USA 6,9%, Németország 4,7%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

• Halászat.
• Nőtt a turizmus jelentősége is, amelynek egyik fő ága az úgynevezett gaucsó-kultúra megismerése (gaucsó (gaucho) = szarvasmarha pásztor a pampákon).

Közlekedés

A 101-es jelű főút

Kultúra

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Uruguay hozzájárulása a világ kulturális örökségéhez Colonia del Sacramento városának történelmi negyede.

Művészetek

Zene

Candombe-dobok

Murga, karneváli zenészek

Jellegzetes uruguayi népzenei stílusok a candombe (afro-uruguayi eredetű, ütős hangszerek által meghatározott zene), a milonga (spanyol eredetű gitárzene) és a murga (színházi eredetű karnevál zene).

Szintén népszerű a tangó, amelynek nemcsak Argentína, hanem Uruguay is őshazája. A világ egyik legismertebb tangója, a "La Cumparsita" szerzője az uruguayi Gerardo Matos Rodríguez.

A rock, a jazz, a popzene és más euro-amerikai stílusok is nagy népszerűségnek örvendenek Uruguayban.

Irodalom

A legismertebb uruguayi irodalmi alkotás José Enrique Rodó (1871-1917) Ariel című műve, amelyet a szerző 1900-ban írt a szellemi értékek megőrzésének fontosságáról az anyagi javak hajszolása és a gyors technikai fejlődés mellett.

További ismert uruguayi szerzők:

• Florencio Sánchez (1875-1910) – főleg szociális problémákról szóló színdarabokat írt,
• Juan Zorrilla de San Martín (1855-1931) – az uruguayi történelemről írt versei tették híressé,
• Juana de Ibarbourou (1895-1979) – költő,
• Delmira Agustini (1866-1914) – költő,
• Juan Carlos Onetti – író,
• Mario Benedetti – író
• Eduardo Galeano – író,
• Mario Levrero – író,
• Jorge Majfud – író.

Képzőművészet

Jelentős uruguayi festők:

• Juan Manuel Blanes (1830-1901) – a leghíresebb 19. századi uruguayi festő, akinek fő témája a gauchók életének, valamint uruguayi történelmi események megörökítése volt,
• Pedro Figari (1861-1938) – szívesen festett montevideói életképeket, valamint uruguayi tájakat,
• Joaquín Torres García (1874-1949) – a konstruktív univerzalizmus kifejlesztője.

A leghíresebb uruguayi szobrász José Belloni (1880-1965) volt, akinek alkotásai ma is megtalálhatók számos montevideói parkban és bevásárlóközpontban.

Hagyományok, néprajz

A matétea nemzeti ital és a mindennapok része

Gasztronómia

Az uruguayiak sok húst esznek. Nemzeti ételeik a parrillada (marhahús-tál), a chivito (tápláló marhahúsos szendvics) és a tésztafélék. Utóbbi a 19. század végi – 20. század eleji jelentős olasz bevándorlásnak köszönhető.

További uruguayi ételek: morcilla dulce, dulce de leche, olímpicos, húngaras, masas surtidas.

Uruguayi nemzeti italok a matétea, a clérico és a medio y medio.

Turizmus

• 
  Montevideo belvárosa
• 
  Montevideo tengerpartja
• 
  Punta del Este, az ország egyik turisztikai központja
• 
  Colonia del Sacramento óvárosa

Sport

Labdarúgás

Akárcsak Dél-Amerika nagy részén, Uruguayban is a labdarúgás a legnépszerűbb sport. Ebben igazi nagyhatalom, hiszen két alkalommal nyert futball világbajnokságot, először 1930-ban, hazai pályán, majd 1950-ben Brazíliában. 1924-ben és 1928-ban az Olimpiát is megnyerték, ezért az uruguayi válogatott mezén négy csillag látható. Később az uruguayi futball erősen meggyengült a sportban eluralkodó korrupció miatt. 2010-ben Uruguay nemzeti válogatottja a dél-afrikai világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, ezzel az eredménnyel új, sikeres korszak kezdődött, a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutott.

Egyéb

A labdarúgáson kívül a rögbi, a kosárlabda és a kerékpározás örvend nagy népszerűségnek.

Ünnepek

dátum	név	spanyol név	megjegyzés
Jan 1	Újév	Año Nuevo
Jan 6	Gyereknap	Día de los Niños (Día de Reyes)
változó: Feb-Márc.	Karnevál	Carnaval
változó: Márc-Ápr.		Semana de Turismo (formerly Semana Santa)	keresztény szent hét
Ápr 19		Desembarco de los 33 Orientales
Máj 1	A munka ünnepe	Día de los Trabajadores
Máj 18		Batalla de las Piedras	Las Piedras-i csata emléknapja
Jún. 19		Natalicio de Artigas y Día del Nunca Más	A nemzeti hős, José Gervasio Artigas születésnapja
Júl 18	Az alkotmány napja	Jura de la Constitución	1830
Aug 25	Függetlenség napja	Día de la Independencia	Brazíliától - 1825
Okt 12	Kolumbusz-nap	Día de la Raza
Nov 2	Halottak napja	Día de los Difuntos
Dec 25	A család napja ( Karácsony )	Día de la Familia (Navidad)

Források

• Mező Szilveszter: Omnibusszal Uruguayban, A Földgömb, 2006/3. szám
• CIA Factbook – Uruguay
• World Atlas – Uruguay

További információk

• Uruguayi Kormányzati Portál
• CIA Factbook – Uruguay
• World Atlas – Uruguay
• Uruguay Total
• Portal Paysandu – Los inocentes de Siempre
• Uruguay.com
• Open Directory Project – Uruguay
• Uruguayi blog 1.
• Uruguayi blog 2.
• Dr. Vogel Dávid., Brazília – különutas politikával a nagyhatalmi státusz felé
• Német-Uruguayi Társaság