Ugrás a tartalomhoz

Todor Zsivkov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Todor Zsivkov
Bulgária 1. Államtanács-elnöke
Hivatali idő
1971. július 7. – 1989. november 16.
Alelnök(ök)Krasztju Tricskov, Georgi Trajkov, Petar Tancsev, Angel Dimitrov
UtódPetar Mladenov
Bulgária 37. miniszterelnöke
Hivatali idő
1962. november 19. – 1971. július 7.
ElődAnton Jugov
UtódSztanko Todorov

Született1911. szeptember 7.
Pravec, Bulgária
Elhunyt1998. augusztus 5. (86 évesen)
Szófia, Bulgária
SírhelyCentral Sofia Cemetery
PártBolgár Kommunista Párt

HázastársaMara Maleeva
Gyermekei
Foglalkozás
  • politikus
  • államférfi
  • ellenálló
Halál okatüdőgyulladás
Vallásateista

Díjak

Todor Zsivkov aláírása
Todor Zsivkov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Todor Zsivkov témájú médiaállományokat.

Todor Hrisztov Zsivkov, vagy röviden Todor Zsivkov (bolgárul: Toдор Xpиcтoв Живков Pravec, 1911. szeptember 7.Szófia, 1998. augusztus 5.) a Bolgár Kommunista Párt főtitkára 1962-től 1989. november 10-éig.

Életútja

[szerkesztés]

Zsivkov bolgár parasztcsaládból származott, szülei Hriszto Todorov Zsivkov és Maruza Gergova voltak.

Zsivkov ifjú korában elment dolgozni Szófiába. 1929-ben a Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövetség (BKMSZ), majd 1932-ben már a Bolgár Kommunista Pártnak is tagja lett.

A második világháború idején részt vett az antifasiszta ellenállási tevékenységben. A háború utáni időszakban fontos pozíciókat kapott: 1948-tól a Központi Bizottság tagja és a szófiai pártszervezet titkára, 1950-től a Központi Bizottság titkára, 1951-től a Politikai Bizottság tagja. 1954-ben a párt első titkára lett.

Első-titkárságának első két évében az államfői tisztséget ellátó sztálinista Valko Cservenkovval együtt gyakorolta a hatalmat, 1956-ban Cservenkov lemondani kényszerült, ezután Zsivkov az ország első számú és megkérdőjelezhetetlen hatalmú embere lett egészen 1989-ig. Zsivkov regnálását személyi kultusz, nepotizmus és korrupció jellemezte.

Politikai karrierjének vége

[szerkesztés]

1989-ben kizárták a kommunista pártból és 1990-ben letartóztatták. Az államkassza üres volt, a gazdaság pedig romokban hevert. 1998-ban halt meg tüdőelégtelenségben.

Családja

[szerkesztés]

Todor Zsivkov 1938-ban vette el feleségül Mara Maleevát. Két gyermekük született: Ljudmila Zsivkova és Vladimir Zsivkov. Négy unokája és két dédunokája van, egyik unokája (Evgenija Zsivkova) szocialista parlamenti képviselő.

Mara 1971-ben meghalt gyomorrákban. Felesége szenvedése és halála nagyon megviselte Zsivkovot, visszaemlékezések szerint csaknem az őrületbe kergette.[1] Egyébként felesége tanácsára nem helyezte eleinte gyerekeit politikai pozíciókba, majd álláspontját épp Mara halála után vizsgálta felül és lányát Ljudmilát a kulturális élet élére állította. Ljudmila szerepe ezen a téren rendkívül ellentmondásos volt, sokat bírálták, különösképpen rossz ízlése miatt, amelyben vegyült a múltidézés, az avantgárd, az ortodox vallás, a keleti miszticizmus és a posztmodernizmus.

Zsivkov családja ma Németországban, Kanadában és Bulgáriában él.

Zsivkovot a maga korában rossz modorúnak tartották, ugyanakkor gyakran volt vicc tárgya jellegzetes nyugatbolgár tájszólása miatt. A rajta gúnyolódókat ugyan a titkosrendőrség figyelte és üldözte. Maga Zsivkov viszont állítólag jót mulatott ezeken a vicceken, és gyűjtötte is őket.[2]

Zsivkovról közismert volt, hogy imádta szülőfaluját, Pravecot, amelynek fejlesztésére nagy összegeket fordított, és az 1970-es évekre várossá alakult. Még Bulgária első számítógépét is, amit az Apple mintájára hoztak létre, Pravets-nak nevezték el.

Zsivkov formálisan ellenezte a személyi kultuszt, ezért a Pravecban, a polgárok által neki állított szobrot maga döntötte le. A szobrot halála után helyezték csak vissza.[3]

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • A fasiszta Tito-klikk a balkáni háborús gyújtogató; RMP, Bukarest, 1950
  • Válogatott beszédek és írások; bev. Nagy Károly; Kossuth, Budapest, 1971
  • A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámolója a párt 10. kongresszusán. 1971. április 20.; ford. Kardos Ede; Kossuth, Budapest, 1971 (Bolgár valóság)
  • A forradalmi tapasztalat a munkásosztály fegyvere. Todor Živkov az 1923-as antifasiszta bolgár felkelésről; ford. S. Nyirő József, Lengyel Károly; Kossuth, Budapest, 1973 (Bolgár valóság)
  • A Bolgár Kommunista Párt 10. kongresszusán elfogadott, a nép életszínvonalának emelésére irányuló határozatok következetes végrehajtásáért. Beszámoló az 1972. december 11-13-án tartott plenáris ülésen; ford. Kardos Ede; Bolgár Kulturális Központ–Kossuth, Budapest, 1973 (Bolgár valóság)
  • A munka magas társadalmi termelékenységéért; ford. Rákosi Gábor; Bolgár Kulturális Központ–Kossuth, Budapest, 1974
  • Béke és szabadság a népeknek. 1975. július 30-án, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten tartott beszéd Helsinkiben; ford. Tury Éva; Szófia-Press, Szófia, 1975
  • A szocializmus építésének elméleti és gyakorlati problémái. Tanulmányok Todor Zsivkov válogatott műveinek 23 kötetes kiadásából; szerk. Lengyel Károly, ford. Lengyel Károly, Rákosi Gábor; Bolgár Kulturális Központ, Budapest, 1977
  • A nép harca a szabadságért, a haladásért és a szocializmusért; Interpress–Bolgár Kulturális Központ, Budapest, 1978
  • A Nagy Október örök érvényű tanulságai; utószó Sztojan Radev, szerk. Sztojan Radev, Petar Petrov, ford. Lengyel Károly, Rákosi Gábor; Interpress, Budapest, 1978
  • Beszédek, cikkek; ford. Bődey József, Csíkhelyi Lenke, Rákosi Gábor, vál., előszó, jegyz. Nagy Károly, szerk. Pásztor Antal; Kossuth, Budapest, 1979
  • A Bolgár Népköztársaság bel- és külpolitikájának időszerű kérdései. Beszéd a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének X. ülésszakán. 1979. április 27.; ford. Rákosi Gábor, szerk. Sztoján Radev, Petar Petrov; Bolgár Kulturális Központ, Budapest, 1979
  • Az emberiségnek ma nincs fontosabb és halaszthatatlanabb feladata a béke megőrzésénél és megszilárdításánál. Beszéd a Bolgár Földműves Népi Szövetség megalakulásának 80. évfordulója alkalmából szervezett "Nemzetközi találkozó és párbeszéd az enyhülésről" fóruma előtt, 1980. július 8-án; ford. Nagypál Teréz; Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest, 1980
  • Bulgáriáról. Ünnepi beszéd; ford. Lengyel Károly; Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest, 1981
  • A munka és a munka-viszonyok új koncepciójáról a szocialista Bulgáriában. A BKP KB 1982. november 29 és 30-án megtartott plénumán jóváhagyott, az új Munka törvénykönyve pártkoncepciójának alapvető helyzetei; Szófia-pressz, Szófia, 1983
  • Bulgária – magasan fejlett és kultúrált szocialista állam. A BKP KB 1987. július 28-án tartott plénumának megnyitó beszéde; Sofia Press, Sofia, 1987

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]