Wojciech Jaruzelski

	Wojciech Witold Jaruzelski
	Az Államtanács 7. elnöke; A Lengyel Népköztársaság 1. elnöke
	Lengyelország elnöke
	Hivatali idő; 1985 – 1989
Előd	Henryk Jabłoński
	Hivatali idő; 1989. július 19. – 1989. december 31.
Előd	-
Utód	-
	Hivatali idő; 1989. december 31. – 1990. december 22.
Előd	-
Utód	Lech Wałęsa
	Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1923. július 6.; Kurów
Elhunyt	2014. május 25. (90 évesen); Varsó
Sírhely	Powązki temető
Párt	Lengyelországi Egyesült Munkáspárt; Lengyel Munkáspárt;
Szülei	Wanda Jaruzelska; Władysław Jaruzelski
Házastársa	Barbara Jaruzelska (sz. Jaskólska)
Gyermekei	Monika Jaruzelska
Foglalkozás	újságíró
Iskolái	Akademia Sztabu Generalnego
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Díjak	a Polonia Restituta-rend lovagja; Lenin-rend; Zhukov Medal; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem; Vörös Zászló érdemrend; a Koronarend parancsnoki fokozata; Októberi Forradalom érdemrend; Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1989); Karl Marx-rend; Medal of the National Education Commission; Klement Gottwald Érdemrend; a Lengyel Népköztársaság 10. évfordulójának emlékérme; Scharnhorst-rend; Népek Közötti Barátságért Érdemrend; Varsó Felszabadításáért emlékérem; Medal "For the Capture of Berlin"; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Aratott Győzelem Hatvanadik Évfordulójára emlékérem; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem ötvenedik évfordulójára emlékérem; Jubilee Medal "65 Years of Victory in the Great Patriotic War 1941–1945"; a francia Becsületrend tisztje; Order of the Cross of Grunwald, 3rd class; Order of the Builders of People's Poland; Medal "For Oder, Nysa and the Baltic"; Medal "For the strengthening of friendship in arms"; Pro Memoria Medal; Silver Medal of Merit for National Defence; Gold Medal of Merit for National Defence; Bronze Medal of Merit for National Defence; Medal for Warsaw 1939-1945; Medal for fighting for Berlin; Medal of Victory and Freedom 1945; Medal of the 30th Anniversary of People's Poland; Medal of the 40th Anniversary of People's Poland; Silver Medal for Merit in the Field of Glory; Work Flag Order, 1st class; Order the Red Banner; Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic; Grand Cross of the Order of Prince Henry; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem; Bronze Medal "Armed Forces in the Service of the Homeland"; Silver Medal "Armed Forces in the Service of the Homeland"; Gold Medal "Armed Forces in the Service of the Homeland"; Badge of the 1000th anniversary of the Polish State; Silver Cross of Merit; Silver Cross of the Virtuti Militari; Order of the Redeemer; Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje; Awarding them Janek Krasicki; Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1989. április 17.);
	Wojciech Witold Jaruzelski aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Wojciech Witold Jaruzelski témájú médiaállományokat.

Wojciech Witold Jaruzelski (ˈvɔjt͡ɕɛɣ ˈvitɔlt jaruˈzɛlskʲi), (Kurów, Lengyelország, 1923. július 6. – Varsó, 2014. május 25.) lengyel katona és politikus, 1985–1989 között az Államtanács elnöke, 1989-ben a Lengyel Népköztársaság elnöke, 1989–1990-ben a harmadik Lengyel Köztársaság első elnöke. Személye ellentmondásos és viták tárgya. Nevéhez fűződik a hadiállapot kihirdetése 1981. december 13-án, a lengyel piaci szocializmus megvalósítása, valamint a Szolidaritás Független Szakszervezet működésének engedélyezése és az ország rendszerváltásának tulajdonképpeni végrehajtása.

Gyermekkora

Wojciech Jaruzelski kelet-lengyelországi földbirtokos nemesi családból származott. Gyerekkorában katolikus neveltetésben részesült, Varsóban egyházi iskolába járt.

Élete 1939 szeptemberében érkezett fordulópontjához, amikor Sztálin a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében annektálta Lengyelország keleti felét. A kommunista megszállás elől Jaruzelski családja Litvániába menekült. Miután a Szovjetunió megszállta a balti államokat is, a délnyugat-szibériai Bijszkbe deportálták őket. Édesapja az NKVD koncentrációs táborából való szabadon bocsátását követően vesztette életét.

Amikor a szovjetek elkezdték a lengyel egységek felállítását a Vörös Hadseregen belül, Jaruzelski a legelső önkéntesek egyike volt. Lovas felderítőként szolgált, a második világháború végén részt vett Berlin ostromában is.

Katonai és politikai karrierje

A háborút követő években katonai iskolákat végzett, 1947-ben csatlakozott a Lengyel Munkáspárthoz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt elődjéhez.

1960-ban vette feleségül Barbara Jaskólskát. Egyetlen közös gyermekük Monika Jaruzelska (1963).

1960 és 1965 között a hadsereg politikai főcsoportfőnöke, majd 1968-ig vezérkari főnöke volt. 1962-től ezzel párhuzamosan betöltötte a nemzetvédelmi miniszterhelyettesi tisztséget egészen 1968-ig, amikor nemzetvédelmi miniszterré nevezték ki.

1964-ben a Központi Bizottság tagja lett.

Az 1968-as prágai tavasz idején ő vezette a Csehszlovákia elleni intervencióban részt vevő lengyel katonai erőket.

1970-ben tagja volt a Władysław Gomułka elleni összeesküvésnek, ami után Edward Gierek lett a párt első titkára. Ugyanabban az évben részt vett a munkássztrájkok mészárláshoz vezető, fegyveres leverésében.

A hadiállapot kihirdetése

Bővebben: Hadiállapot Lengyelországban (1981–1983)

1981-ben egyszerre lett miniszterelnök és a párt főtitkára. Amikor a Lech Wałęsa vezette Szolidaritás Független Szakszervezet már olyan népszerűvé vált, hogy veszélyeztette a kommunisták hatalmát a szovjet érdekszférába tartozó országban, Jaruzelski tábornok 1981. december 13-án hadiállapotot hirdetett ki Lengyelországban (ami a szabadságjogok felfüggesztésén túl az utcák katonai megszállását, az országhatár és a repterek lezárását, valamint kijárási tilalom elrendelését, és a gyárak katonai ellenőrzés alá vonását jelentette, sőt statáriumot is bevezettek).

Az akcióban 1750 tank, 1400 páncélozott jármű, 500 gyalogsági könnyű harckocsi és 9 ezer gépkocsi fedezete mellett 70 ezer katona és 30 ezer belügyi fegyveres vett részt. A Varsóból kivezető utakon ellenőrző pontokat állítottak fel, de az állandó lakhelyet máshol is csak külön engedéllyel lehetett elhagyni. Ezalatt a televízióban és a rádióban csak Jaruzelski beszédét ismételték, és mivel minden sajtótevékenységet felfüggesztettek, kizárólag a Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt(wd), valamint a Żołnierz Wolności, a Lengyel Néphadsereg hivatalos lapja jelenhetett meg. A telefonvonalak egy hónapra elnémultak. A Szolidaritás több mint ötezer tagját tartóztatták le, zárták internáló táborokba, illetve ítélték el. A független szakszervezeti mozgalmat 1982. október 8-án törvényen kívül helyezték.

Jogászok szerint a „szükséges” hadiállapot bevezetése még az akkori, népköztársasági alkotmány rendelkezéseivel sem állt összhangban. Önigazolás szándékával írt könyveiben, valamint későbbi interjúiban Jaruzelski e tettét a szovjet katonai beavatkozás megelőzéseként, a kisebbik rossz választásaként magyarázza. A Borisz Jelcin oroszországi elnöksége alatt nyilvánosságra került akták azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják: annak ellenére, hogy a szovjetek a helyzet gyors rendezését sürgetve folyamatos nyomást gyakoroltak a lengyel vezetésre, az afganisztáni beavatkozás után két évvel nem tervezték a katonai bevonulást.^[2] Ezzel a szovjet vezetés határozottan visszautasította a lengyel kommunisták kérését, és ragaszkodott ahhoz, hogy a Szolidaritás ügyét a lengyel kormány maga oldja meg.

A rendszerváltás

Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése és reformpolitikája újabb lökést adott a lengyelországi folyamatoknak. Az 1988. decemberi, országos sztrájkhullám végül tárgyalóasztalhoz kényszerítette a lengyelországi kommunista vezetést. Az 1989. február 6-tól április 15-ig tartó Kerekasztal-tárgyalások eredményei alapjaiban változtatták meg a lengyel társadalmat és a kormányzást is. Ismét legalizálták a Szolidaritást. A lengyel parlament alsóházában addig garantált 65%-ot élvező kommunisták a szabad választásokon még a relatív a többség megszerzésére sem voltak képesek.

Végül 1990-ben Jaruzelski lemondott elnöki címéről. Utóda Lech Wałęsa, a Szolidaritás vezetője lett.

1991. január 31-én nyugdíjba vonult.

Nyugdíjas évei

Nyugalomba vonulását követően számos, a kommunizmus évei alatt elkövetett bűncselekmény vádjával kellett szembenéznie.

2005 májusában Putyin orosz elnök a náci Németország felett aratott győzelem 60. évfordulója alkalmából kitüntette Jaruzelskit.

2007-ben Lech Kaczyński lengyel államfő javaslatára törvénytervezet előkészítésébe kezdtek, melynek alapján megfoszthatják katonai rangjától és minden állami elismerésétől a Nemzeti Megmentés Tanácsa (WRON) egykori vezetőit, akik részt vettek a hadiállapot bevezetésében.

Jaruzelski ellen két bírósági eljárás is folyt (mindkét perben más személyek ellen is vádat emeltek). Az egyik eljárás az 1970-ben lezajlott lengyelországi munkássztrájkok leverése miatt indult az 1990-es években, de ezt 2011-ben újra kellett kezdeni az egyik esküdt halála miatt, a per azonban nem tartott sokáig, mert júliusban fel kellett függeszteni az eljárást a fővádlott megromlott egészsége miatt.

A másik eljárás 2006 áprilisában kezdődött „kommunista bűncselekmény elkövetése" címén az 1981. december 13-án kihirdetett rendkívüli állapot bevezetése miatt, de ezt is fel kellett függeszteni 2012 augusztusában Jaruzelski egészségi állapota miatt.^[3]

2012-ben megműtötték az addig kemoterápiával kezelt politikust. 2014. május 11-én agyvérzést kapott, majd 25-én elhunyt.^[1]

Műve magyarul

A szocialista megújulásért; vál., ford., jegyz. Domány András; Kossuth, Bp., 1985

Jegyzetek

↑ ^a ^b Meghalt Jaruzelski tábornok. origó.hu, 2014. május 25. (Hozzáférés: 2014. május 25.)
↑ A Szovjetunió Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1981. december 10-i ülésén Jurij Andropov, a KGB (szovjet Állambiztonsági Bizottság) elnöke a következő – utóbb híressé vált – kijelentést tette: „Nem kockáztathatunk. Nem szándékozunk katonai erőt vezényelni Lengyelországba. Ez helyes álláspont, és végig ki kell tartanunk mellette. Nem tudom, hogyan alakul majd a lengyel helyzet, de még ha Lengyelország a Szolidaritás hatalma alá kerül is, akkor is mi van? De ha a tőkés országok rávetik magukat a Szovjetunióra – és már megtették a megfelelő egyeztetéseket a különféle gazdasági és politikai szankciókról – akkor mi nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. A saját országunkkal, a Szovjetunió megerősítésével kell törődnünk. Ez a vonalunk lényege.” Łukasz Kamiński: A lengyelországi szükségállapot (Beszélő, 2007. február, 12. Évfolyam, 2. Szám)[1]
↑ Kommunistaperek az egykori keleti blokkban. Mult-kor. hu. 2012. szeptember 27.

További információk

Elődje:
nincs

A III. Lengyel Köztársaság elnöke
1989–1990

Utódja:
Lech Wałęsa

Lengyelország-portál
Politikai portál

[origo-1] Meghalt Jaruzelski tábornok. origó.hu, 2014. május 25. (Hozzáférés: 2014. május 25.)

[2] A Szovjetunió Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1981. december 10-i ülésén Jurij Andropov, a KGB (szovjet Állambiztonsági Bizottság) elnöke a következő – utóbb híressé vált – kijelentést tette: „Nem kockáztathatunk. Nem szándékozunk katonai erőt vezényelni Lengyelországba. Ez helyes álláspont, és végig ki kell tartanunk mellette. Nem tudom, hogyan alakul majd a lengyel helyzet, de még ha Lengyelország a Szolidaritás hatalma alá kerül is, akkor is mi van? De ha a tőkés országok rávetik magukat a Szovjetunióra – és már megtették a megfelelő egyeztetéseket a különféle gazdasági és politikai szankciókról – akkor mi nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. A saját országunkkal, a Szovjetunió megerősítésével kell törődnünk. Ez a vonalunk lényege.” Łukasz Kamiński: A lengyelországi szükségállapot (Beszélő, 2007. február, 12. Évfolyam, 2. Szám)[1]

[3] Kommunistaperek az egykori keleti blokkban. Mult-kor. hu. 2012. szeptember 27.

[1]

[2]

[3]

Wojciech Witold Jaruzelski

Az Államtanács 7. elnöke A Lengyel Népköztársaság 1. elnöke
Lengyelország elnöke
Hivatali idő 1985 – 1989
Előd	Henryk Jabłoński
Hivatali idő 1989. július 19. – 1989. december 31.
Előd	-
Utód	-
Hivatali idő 1989. december 31. – 1990. december 22.
Előd	-
Utód	Lech Wałęsa
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború

Született	1923. július 6. Kurów
Elhunyt	2014. május 25. (90 évesen)^[1] Varsó
Sírhely	Powązki temető
Párt	Lengyelországi Egyesült Munkáspárt Lengyel Munkáspárt

Szülei	Wanda Jaruzelska Władysław Jaruzelski
Házastársa	Barbara Jaruzelska (sz. Jaskólska)
Gyermekei	Monika Jaruzelska
Foglalkozás	újságíró
Iskolái	Akademia Sztabu Generalnego
Halál oka	agyi érkatasztrófa

Díjak	a Polonia Restituta-rend lovagja Lenin-rend Zhukov Medal Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Vörös Zászló érdemrend a Koronarend parancsnoki fokozata Októberi Forradalom érdemrend Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1989) Karl Marx-rend Medal of the National Education Commission Klement Gottwald Érdemrend a Lengyel Népköztársaság 10. évfordulójának emlékérme Scharnhorst-rend Népek Közötti Barátságért Érdemrend Varsó Felszabadításáért emlékérem Medal "For the Capture of Berlin" Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Aratott Győzelem Hatvanadik Évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem ötvenedik évfordulójára emlékérem Jubilee Medal "65 Years of Victory in the Great Patriotic War 1941–1945" a francia Becsületrend tisztje Order of the Cross of Grunwald, 3rd class Order of the Builders of People's Poland Medal "For Oder, Nysa and the Baltic" Medal "For the strengthening of friendship in arms" Pro Memoria Medal Silver Medal of Merit for National Defence Gold Medal of Merit for National Defence Bronze Medal of Merit for National Defence Medal for Warsaw 1939-1945 Medal for fighting for Berlin Medal of Victory and Freedom 1945 Medal of the 30th Anniversary of People's Poland Medal of the 40th Anniversary of People's Poland Silver Medal for Merit in the Field of Glory Work Flag Order, 1st class Order the Red Banner Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Grand Cross of the Order of Prince Henry Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem Bronze Medal "Armed Forces in the Service of the Homeland" Silver Medal "Armed Forces in the Service of the Homeland" Gold Medal "Armed Forces in the Service of the Homeland" Badge of the 1000th anniversary of the Polish State Silver Cross of Merit Silver Cross of the Virtuti Militari Order of the Redeemer Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje Awarding them Janek Krasicki Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1989. április 17.)



Wojciech Witold Jaruzelski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Wojciech Witold Jaruzelski témájú médiaállományokat.

Sablon:Lengyelország elnökei m v sz Lengyelország elnökei
Lengyel Köztársaság (1918–1939)	Józef Piłsudski Gabriel Narutowicz Stanisław Wojciechowski Ignacy Mościcki
Emigráns kormány (1939–1990)	Władysław Raczkiewicz August Zaleski Hármak Tanácsa Stanisław Ostrowski Edward Raczyński Kazimierz Sabbat Ryszard Kaczorowski
Lengyel Köztársaság (1947–1952)	Bolesław Bierut
Lengyel Népköztársaság (1989)	Wojciech Jaruzelski
Lengyel Köztársaság (1989 óta)	Wojciech Jaruzelski Lech Wałęsa Aleksander Kwaśniewski Lech Kaczyński Bronisław Komorowski Andrzej Duda
A köztársasági elnök feladatait ideiglenesen ellátó személy	Maciej Rataj (1922, 1926) Bronisław Komorowski (2010) Bogdan Borusewicz (2010) Grzegorz Schetyna (2010)

Sablon:Lengyelország kormányfői m v sz Lengyelország kormányfői
Lengyel Királyság (1916–1918)	Jan Kucharzewski (1917–18) · Antoni Ponikowski (1918) · Jan Kanty Steczkowski (1918) · Józef Świeżyński (1918) · Władysław Wróblewski (1918)
Első Lengyel Köztársaság (1918)	Ignacy Daszyński (1918)
Második Lengyel Köztársaság (1918–1939)	Jędrzej Moraczewski (1918–19) · Ignacy Jan Paderewski (1919) · Leopold Skulski (1919–20) · Władysław Grabski (1920) · Wincenty Witos (1920–21) · Antoni Ponikowski (1921–22) · Artur Śliwiński (1922) · Julian Nowak (1922) · Władysław Sikorski (1922–23) · Wincenty Witos (1923) · Władysław Grabski (1923) · Aleksander Skrzyński (1925–26) · Wincenty Witos (1926) · Kazimierz Bartel (1926) · Józef Piłsudski (1926–28) · Kazimierz Bartel (1928–29) · Kazimierz Świtalski (1929) · Kazimierz Bartel (1929–30) · Walery Sławek (1930) · Józef Piłsudski (1930) · Walery Sławek (1930–31) · Aleksander Prystor (1931–33) · Janusz Jędrzejewicz (1933–34) · Leon Kozłowski (1934–35) · Walery Sławek (1935) · Marian Zyndram-Kościałkowski (1935–36) · Felicjan Sławoj Składkowski (1936–39)
Emigráns lengyel kormány (1939–1990)	Władysław Sikorski (1939–43) · Stanisław Mikołajczyk (1943–44) · Tomasz Arciszewski (1944–47) · Tadeusz Bór-Komorowski (1947–49) · Tadeusz Tomaszewski (1949–50) · Roman Odzierzyński (1950–53) · Jerzy Hryniewski (1954) · Stanisław Mackiewicz (1954–55) · Hugon Hanke (1955) · Antoni Pająk (1955–65) · Aleksander Zawisza (1965–70) · Zygmunt Muchniewski (1970–72) · Alfred Urbański (1972–76) · Kazimierz Sabbat (1976–86) · Edward Szczepanik (1986–90)
Lengyel Népköztársaság (1944–1989)	Edward Osóbka-Morawski (1944–47) · Józef Cyrankiewicz (1947–52) · Bolesław Bierut (1952–54) · Józef Cyrankiewicz (1954–70) · Piotr Jaroszewicz (1970–80) · Edward Babiuch (1980) · Józef Pińkowski (1980–81) · Wojciech Jaruzelski (1981–85) · Zbigniew Messner (1985–88) · Mieczysław Rakowski (1988–89) · Czesław Kiszczak (1989) · Tadeusz Mazowiecki (1989)
Harmadik Lengyel Köztársaság (1989–)	Tadeusz Mazowiecki (1989–90) · Jan Krzysztof Bielecki (1991) · Jan Olszewski (1991–92) · Waldemar Pawlak (1992) · Hanna Suchocka (1992–93) · Waldemar Pawlak (1993–95) · Józef Oleksy (1995–96) · Włodzimierz Cimoszewicz (1996–97) · Jerzy Buzek (1997–2001) · Leszek Miller (2001–04) · Marek Belka (2004–05) · Kazimierz Marcinkiewicz (2005–06) · Jarosław Kaczyński (2006–07) · Donald Tusk (2007–14) · Ewa Kopacz (2014–15) · Beata Szydło (2015–17) · Mateusz Morawiecki (2017–23) · Donald Tusk (2023–)