Ugrás a tartalomhoz

Szépnyír

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szépnyír (Sigmir)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rangfalu
KözségközpontBeszterce municípium
Irányítószám420003
Körzethívószám0x63[1]
SIRUTA-kód32438
Népesség
Népesség1038 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság8 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság379 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 07′ 59″, k. h. 24° 25′ 28″47.133116°N 24.424536°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 59″, k. h. 24° 25′ 28″47.133116°N 24.424536°E
SablonWikidataSegítség

Szépnyír (románul: Sigmir, németül: Schönbirk vagy Zippendorf, szászul Zauapn) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Besztercétől 5 km-re nyugatra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Bár különböző névalakjainak eredete és egymáshoz való viszonya bizonytalan, a német Schönbirk név a magyarból való fordításnak tűnik, a korábbi népi alakok helyett. Történeti névalakjai: Chichmar (1332), Chimar és Stipur (1334), Stepnir (1335), Zynir (1336), Zithmar (1452), Schepner (1463), Zipmar (1570), Zepnir (1571), Czipnir (1709), Zypner (1714), Szépnyír (1760), Szikméru (1826), Schönbirk (1842), Sziknir (1862).

Története

[szerkesztés]

Beszterce vidéki (1876 után Beszterce-Naszód vármegyei) szász falu volt. Eredeti temploma a mai 120. számú ház helyén állt. 1698-ban kilenc szász családot, 1713-ban nyolc szász és hét román családot számláltak össze. 1717-ben a tatárok elpusztították.

Korábbi szőlői valószínűleg Basta idején kipusztultak, ezután csak 1737-ben szüreteltek ismét. 1750-ben 28 román és 18 szász család lakta. 1765-ben román lakosságát Naszód vidékére telepítették.

1806-ban kilencven házból állt. 1909-ben egy forrás vizét három kilométer hosszú, föld alatti vízvezetéket építve bevezették a faluba. Az akkor huszonkét füstöt számláló román lakosság számára 1933 és 1944 között, egy lakóház kertjében épült fatemplom, a falu északkeleti részén.[3] Szász lakóit a német hadsereg 1944. szeptember 1719-én Ausztriába evakuálta.

Cigány lakói evangélikus vallásúak, de román anyanyelvűek voltak, legtöbbjük cipészmesterséggel és muzsikálással foglalkozott.

Népessége

[szerkesztés]
  • 1910-ben 590 lakosából 378 volt német, 103 cigány, 98 román és 11 magyar anyanyelvű; 458 evangélikus, 102 ortodox, 11 görögkatolikus, 9 zsidó és 5 római katolikus.
  • 2002-ben 786 lakosából 685 volt román, 94 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 745 ortodox és 31 pünkösdista vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Klasszicista volt evangélikus temploma 1796 és 1799 között, tornya 1821-ben épült. 1965-ben, miután egy vihar megrongálta toronysisakját, az ortodox egyház vásárolta meg.
  • Volt szász evangélikus parókia (1836).[4]

Források

[szerkesztés]
  • Hanspeter Zehner: Schönbirker Heimatbuch. Vöcklabruck – Dürnau – Rosenau, 1981

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. [1]
  3. Corneliu Gaiu – Vasile Duda: Topografia monumentelor din municipiul Bistrița, vol. 2. Bistrița: Nosa Nostra, 2015
  4. Gaiu – Duda: i. m.