Aszúbeszterce
Aszúbeszterce (Dorolea, Klein-Bistritz) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Jád |
Rang | falu |
Községközpont | Jád |
Irányítószám | 427122 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 33578 |
Népesség | |
Népesség | 683 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 463 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 10′ 22″, k. h. 24° 38′ 07″47.172724°N 24.635280°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 22″, k. h. 24° 38′ 07″47.172724°N 24.635280°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Aszúbeszterce (románul Dorolea) szász település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől keletre, Oroszborgó, Jád és Aldorf közt, a Kelemen-havasok északnyugati lábánál fekvő település.
Története
[szerkesztés]Aszúbeszterce nevét 1332-ben említette először oklevél Arida Bystrica néven. A település a középkorban szabad szász falu volt.
1332-1335 között már egyházas hely volt, neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is: papja 1332-ben 1 lat, 1335-ben 1 garas pápai tizedet fizetett.
1453-ban Azyw-Besticie, 1587-ben Arida Bistrica, 1861-ben Aszú-Besztercze néven írták.
A 20. század elején Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
1910-ben 820 lakosa volt, ebből 538 német, 190 román, 83 cigány, 9 magyar volt, melyből 521 evangélikus, 270 görögkeleti ortodox, 13 római katolikus volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- A falu szász építésű része (15.–216. házszámok) a romániai műemlékek listáján a BN-II-a-A-01649 sorszámon szerepel.[3]
- Evangélikus templom
- Ortodox templom
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.