Szászbongárd
Szászbongárd (Bungard, Baumgarten) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Szászlekence |
Rang | falu |
Községközpont | Szászlekence |
Irányítószám | 427106 |
SIRUTA-kód | 33453 |
Népesség | |
Népesség | 47 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 346 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 56′ 23″, k. h. 24° 19′ 43″46.939757°N 24.328620°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 23″, k. h. 24° 19′ 43″46.939757°N 24.328620°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szászbongárd (románul Bungard, régebb Bungardul Săsesc, németül Baumgarten, az erdélyi szász nyelven Bengert) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 37 km-re délre, Újős, Fűzkút, Szászszentgyörgy és Mezőbarátfalva közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1331-ben Bungarth néven említik először. Mint magyar és román nevében kapott elő- illetve utótagja is elárulja a középkorban szászok lakták, valamint a német lakosság jelenlétére utal egy okirat is, amely 1334-ben megjegyzi, hogy a település papját Henzmann-nak hívták.
A szász lakosság azonban korán, már a 16. században elpusztult, helyükre románok érkeztek.
A trianoni békeszerződés Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 436 lakosa volt, ebből 345 román, 66 cigány, 20 magyar és 5 német.
2002-ben 86 lakosából 70 román, 16 cigány volt.
Nevezetesség
[szerkesztés]- 18. századi ortodox fatemplom[2]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6