Ugrás a tartalomhoz

Mihail Andrejevics Szuszlov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Andrejevics Szuszlov
Született1902. november 8.[1][2][3][4]
Shakhovskoye
Elhunyt1982. január 25. (79 évesen)[1][2][3][4][5]
Moszkva[6]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségea Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái
  • Rabfak (–1924)
  • Plekhanov Russian Economic University (1924–1928)
  • Vörös Professzorok Intézete (–1929)
Kitüntetései
  • Gold medal of Karl Marx
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem
  • Gold Star Order
  • Lenin-rend (1940. március 16.)
  • Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata (1945. március 24.)
  • Lenin-rend (1952. november 20.)
  • Szocialista Munka Hőse (1962. november 20.)
  • Lenin-rend (1962. november 20.)
  • Sarló és kalapács érem (1962. november 20.)
  • Lenin-rend (1971. december 2.)
  • Lenin-rend (1972. november 20.)
  • Szocialista Munka Hőse (1972. november 20.)
  • Sarló és kalapács érem (1972. november 20.)
  • Októberi Forradalom érdemrend (1977. november 18.)
  • Klement Gottwald Érdemrend (1977. november 22.)
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeTemető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Andrejevics Szuszlov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mihail Andrejevics Szuszlov (oroszul: Михаил Андреевич Суслов; 1902. november 21.1982. január 25.) orosz nemzetiségű szovjet politikus és ideológus, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága tagja.

1921-ben lépett be a pártba. Közgazdaságtant tanult a Plehanov Intézetben és a Vörös Professzorok Közgazdasági Intézetében, később a Moszkvai Állami Egyetemen és az Ipari Akadémián tanított. 1931-ben tagja lett egy ellenőrző bizottságnak, amely Sztálin tisztogatásait felügyelte az Urál-hegységben és Ukrajnában. 1939-ben Sztavropol párttitkára lett és az SZKP Központi Bizottsága Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. 1941-ben soron kívül lett a Központi Bizottság tagja.

Litvánia főkomisszárja

[szerkesztés]

A második világháború alatt a csecsenek és más muszlim kisebbségek deportálását felügyelte a Kaukázusban. 1944 és 1946 között a Litvánia ügyeiért felelős Össz-szövetségi Központi Bizottsági Hivatalát vezette. A háború után Litvániába küldték, hogy visszaállítsa a szovjet uralmat. Egész falvakat küldött szibériai táborokba. Elterjedt történet, hogy a Litván Kommunista Párt negyedik kongresszusa után Szuszlov néhány hasonszőrű kommunistának a következőt mondta: "Litvánia litvánok nélkül fog maradni."

Moszkva, az ideológia irányítója

[szerkesztés]

Részben litvániai könyörtelenségéért jutalmul 1946-ban Sztálin beültette az Orgbüró nevű hivatalba, és munkát adott neki a Központi Bizottság apparátusában is. 1947-ben a Párt Titkárságára léptették elő, az itteni posztját élete végégig betöltötte. Miután Andrej Zsdanov 1948-ban meghalt, ő lett felelős a pártideológiáért, 1949 és 1951 között a Pravda pártlap főszerkesztője is volt.

Egy pletyka szerint amikor Sztálin ideges volt, gyakran hívatta Szuszlovot, és ilyenkor azzal vezette le a feszültségét, hogy Szuszlov hátsóját rugdosta.[forrás?] Ugyanakkor a pártfőtitkárok bűvkörében akkora hatalmat halmozott fel, hogy gyakran emlegették szürke eminenciásként.

Túlélte Sztálint és Hruscsovot

[szerkesztés]

1952-ben az akkor Prezídiumnak nevezett Politikai Bizottságba emelték. Előmenetele megtorpant, amikor Sztálin 1953-ban meghalt, ekkor ideiglenesen kiesett a Prezídiumból. 1954-ben azonban már a Szovjetunió Külügyi Bizottságának elnöke, 1955-ben pedig újra a Prezídium teljes tagja, kihagyva a szokásos tagjelölt státuszt.

1957 júniusában Nyikita Hruscsov, az SZKP akkori főtitkára mellé áll, amikor annak meg kell küzdenie Georgij Malenkov, Vjacseszlav Molotov, Lazar Kaganovics és Dmitrij Sepilov csoportjával. A következő év októberében "bonapartizmussal" vádolta meg Georgij Zsukov honvédelmi minisztert a Központi Bizottság ülésén. Zsukovot kizárták a pártból és elmozdították posztjaiból. A hadsereg így erős pártkontroll alá kerülhetett.

A későbbiekben az egyik fő szervezője annak a puccsnak, amely elmozdítja Hruscsovot 1964 októberében és Leonyid Brezsnyevet emelte a pártfőtitkári székbe. Halálát jelzésnek tekintették a Brezsnyev utódlásáért folyó harc megindulására, amelyet Jurij Andropov, Szuszlov ideológiájának folytatója nyert meg Andrej Kirilenko és Konsztantyin Csernyenko előtt.

Szerepe 1956-ban

[szerkesztés]

1956 júniusában Szuszlov volt az, aki kétértelmű moszkvai üzenetet adott át a magyar pártvezetésnek, amely szerint Rákosinak maradnia kell, de Kádár Jánost is be kell emelni a vezetésbe mint a nép emberét és mint nem zsidó származású pártembert. Szuszlov kiemelte, hogy túl sok a zsidó a magyar vezetésben, kifejezve azt az SZKP-ben akkor uralkodó véleményt, hogy ha „nemzeti káderekkel” erősítik a magyar pártvezetést, le lehet szerelni a fokozódó belpolitikai elégedetlenséget Magyarországon.

Szuszlov október 24–31. között, majd novemberben újra Magyarországon járt, más szovjet vezetőkkel együtt, és fontos szerepe lehetett a szovjet álláspont alakulásában.

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről. M. Suslov, P. Togliatti, Gheorghe Gheorghiu-Dej beszámolói; MDP, Bp., 1949
  • A magyar eseményekről. Részlet Szuszlov elvtárs beszédéből; s.n., s.l., 1956
  • Beszéd a Szovjetunió Kommunista Pártja 20. kongresszusán. 1956. február 16.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
  • A kiváló leninista forradalmár. Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulójára / M. Szuszlov: A kommunista világmozgalom kimagasló személyisége / B. Ponomarjov: G. Dimitrov eszmei hagyatéka és a jelenkor; Novosztyi, Moszkva, 1972

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Suslov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

[szerkesztés]