Ugrás a tartalomhoz

A Magyar Rádió ostroma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Magyar Rádió épülete szétlőtt ablakaival 1956-ban

A Magyar Rádió ostroma az 1956-os forradalom első napján, 1956. október 23-án este zajlott le a budapesti Bródy Sándor utcában található rádió épület előtt, illetve a rádió épületében. A fegyveres összetűzések áldozatainak száma a mai napig ismeretlen.[1]

Előzmények

[szerkesztés]

1956 októberében az egyre növekvő elégedetlenség komoly feszültségbe kezdett torkolni. A Műegyetemen, illetve az ország több pontján egyre hangosabban követeltek változásokat. A diktatúra bilincseit széttörni készülő diákok számos olyan politikai követelést is megfogalmaztak, amelyek eleve elfogadhatatlanok voltak a pártvezetőség még reformernek tartott tagjai számára is. A diákok által megfogalmazott 16 pontja többek között követelte Nagy Imre miniszterelnökké kinevezését, a sztálinista-rákosista vezetők leváltását, és felelősségre vonását, valamint vélemény- és sajtószabadságot, többpárti rendszert, valóban szabad választásokat, valamint új nemzetgyűlést kívánt elérni. A 16 pontot 1956. október 22-én fogadták el, majd az ekkor már országossá vált Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége másnapra a lengyelek melletti (különösen a poznańi munkásfelkelésre) emlékező szolidalitási gyűlést hirdetett. A diákszervezetek által szervezés alatt álló felvonulást a Belügyminisztérium csak akkor engedélyezte, amikor az már elkerülhetetlennek látszott. 14:00 óra körül Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány és Fekete Károly belügyminiszter-helyettes jelentett be az egyetem udvarán Piros László belügyminiszter megbízásából az egyetemen tanuló diákok felvonulásának engedélyezését, amelyet az adást megszakítva a Magyar Rádió 14:23-kor közleményben is ismertetett. A Műegyetem udvaráról a Budafoki úti kapun keresztül 1956. október 23-án délután fél három-három óra körül indult el az egyetemisták felvonulása, rendezett és fegyelmezett sorokban. A felvonuló fiatalok többségét a Rákosi–Gerő-klikk hibái és vezetési módszerei feletti elkeseredettségében az a szándék vezette, hogy ezeket a hibákat megszüntetve, a népi demokratikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus építésének útján haladjon előre az ország.[2] A szervezők pontosan megjelölték a tervezett útvonalat (Gellért tér–Gellért rakpart–Döbrentei tér–Döbrentei utca–Lánchíd utca–Főutca–Jégverem utca–Bem rakpart).[3] A Bem térre vonuló tömeg egyik jelszava a Kossuth címert akarunk! volt. Ekkor született meg a forradalom későbbi jelképe, a Rákosi-címertől megszabadított nemzeti zászló, amelyen egy lyuk tátongott a címer helyén, több visszaemlékező szerint már a felvonulás során a Bem rakparton látható volt egy ablakból lengetett lyukas zászló. Az ELTE és a Műszaki Egyetem hallgatói a Bem-szobornál találkoztak. 

A tüntetés ideje alatt Gerő Ernő és köre riadóztatták a budapesti és a környékbeli katonai egységeket. Gerő telefonon katonai segítséget kért Hruscsovtól. Este 8 órakor a Kossuth Rádió közvetítette Gerő beszédét, amelyben sovinisztának, nacionalistának és antiszemitának nevezte a tüntetést, önmagát a reformok képviselőjének nyilvánította, addigi politikáját helyesnek ítélte és a tüntetők minden követelésétől elzárkózott.

A rádió ostromának előzményei

[szerkesztés]

A fenti események után a tömeg egy része a Parlamenthez vonult, ahol Nagy Imre beszédére vártak, míg másik része a Magyar Rádió épületéhez vonult azzal a céllal, hogy a 16 pontot a rádióba felolvastassák. A rádió épületében ekkor már elég sok fegyveres tartózkodott, de a reguláris katonai egységek ‑ a honvédelmi miniszter parancsa értelmében ‑ nem rendelkeztek éles fegyverrel. A délután folyamán a rádióba érkezett Fehér őrnagy vezetésével az Államvédelmi Hatóság különítménye, akik éles fegyverrel rendelkeztek. Este nyolc óra körül jelentős, de pontosan nem ismert számú tömeg gyűlt össze a Bródy utcában. A diákok folyamatosan tárgyaltak, több küldöttség ment be a rádióba, de érdemben nem tárgyaltak velük a 16 pont beolvasásának kérdésében. Különböző trükkökkel (egy használhatatlan közvetítő kocsiba vitték be a küldöttséget, de mivel ekkor már ki voltak téve az ablakba a rádiók, s hiába olvasták fel a közvetítőautóban a pontokat, az nem hangzott el) próbálták a tömeget csillapítani, sikertelenül. Este nyolc óra magasságában hangzott el Gerő Ernő beszéde, amely elítélte a tiltakozókat. Mire elhangzott Gerő rádióbeszéde, már lezajlott néhány kisebb incidens az egyre türelmetlenebbül várakozó tömeg és az épületet körülvevő egyenruhások között, de mindaddig egyik részről sem történt fegyverhasználat.

Az ostrom

[szerkesztés]

Az első lövések este 21 óra magasságában dördültek el.[4] Hegedűs András akkori miniszterelnök később a BBC tudósítójának azt nyilatkozta, hogy a tűzparancsot vagy Bata István honvédelmi miniszter vagy Piros László belügyminiszter adta ki.[5]Sokáig vita tárgya volt, hogy az első lövést melyik oldalról adták le. Zólomy ezredes viszont visszaemlékezésében határozottan azt állítja, hogy az ÁVH osztag lőtt először a tömegbe. Zólomy László ezredes, aki nyolc óra után érkezett meg a rádió épületébe egy vegyvédelmi osztaggal – a vezérkari főnök közvetlen utasítására – az első lövöldözés után átvette a parancsnokságot, s utasította az ÁVH osztagát, hogy vonuljanak vissza az épületbe, és zárják le a hátsó, valamint az oldalsó bejáratot. Saját vegyvédelmi osztagát az első emeleten helyezte el, azzal a paranccsal, hogy amennyiben a tömeg megpróbálná betörni a főbejáratot, akkor könnygázgránátok bevetésével akadályozzák meg. A tömegben tartózkodó, hadiüzemekben dolgozó munkások segítségével ebben az időben jutottak a tüntetők fegyverekhez, valamint ez idő tájt érkeztek meg a Parlamenttől azok, akik korábban Nagy Imrét hallgatták meg. A tüntetők a katonáktól is szereztek fegyvert, illetve kezükre jutott a védőknek erősítést szállító teherautó is. Heves lövöldözés kezdődött, a kapualjakból és a környező házak ablakaiból az ostromlók, a rádió épületéből az (a parancs ellenére az első vonalba visszatérő) ávósok szórványosan tüzeltek.

Bródy Sándor utca - Múzeum körút sarok, Múzeum kávéház, 1956 október

Kopácsi Sándor, Budapest akkori rendőrfőkapitányának utasítására egy rendőrszázad érkezett a Rádióhoz, viszont – máig ismeretlen okokból – az ÁVH-sok azonban lőni kezdték a segítségükre érkezett rendőröket, ami következtében két rendőr megsebesült. Ezért a rendőrkapitány az osztag visszarendeléséről döntött.

Piliscsabáról négy lőszer nélküli magyar tank érkezett a Rádió védelmére, Solymosi János alezredes irányítása alatt.[6] Ő ekkor kísérletet tett arra, hogy egy létrára felállva megnyugtassa a tömeget, de az épületből az ő irányába is lövéseket adtak le, s helyettese, valamint négy kékávós sorkatona elesett. Szirmai Ottó, a Rádió – később az Angyal-perben kivégzett – párttitkára tolmácsolta az ÁVH ultimátumát, hogy amennyiben nem hagyja el a tömeg a rádió környékét, akkor tíz percen belül lőni fognak. Ezen információ átadása után Benke Valéria, a rádió vezetője utasítására a nőket kivezették a hátsó kijáraton az épületből.

Eközben Bata István és Piros László a pártközpontban folyamatosan követelte a sortűzparancs kiadását, amire 23 és 24 óra között kerül sor. A parancs megérkezett, éjfél körül eldördült az épületben a sortűz. Ezután kezdődött az épület ostroma, amelynek során hajnalra, kora reggelre elfoglalták a Rádiót.

Fehér József államvédelmis őrnagyot, aki parancsnoka volt az ÁVH-s különítménynek – máig tisztázatlan körülmények között – fejbe lőtték, s meghalt. A Magyar Rádió épülete gyakorlatilag 1956. október 24-én reggel nyolc órára a felkelők kezébe került.

Az ostrom következményei

[szerkesztés]

A rádió ostrománál elesett személyek számát a mai napig nem ismerni pontosan. Az ÁVH (illetve a Rádió egyéb védelmi egységei) kb. 15 főt veszítettek. A tüntetők közül az első halott, Mois János igazolványát Szirmai Ottó nézte meg 20 óra 30 perckor. A környező kórházak lassan megteltek sebesültekkel és halottakkal. A II. számú Sebészeti Klinikán például hat halottat és harminchat sebesültet adminisztráltak éjszaka. A haláleseteket október 24-re anyakönyvezték. Összességében elmondható, hogy a lelőtt – többnyire fegyvertelen – tüntetők közül tíz-tizenöt nevét tudni, a sortűz és az ostrom során elesettek száma ismeretlen. A halottak számára nagyságrendben a 200‑300 fő közötti szám a leginkább valószínűsíthető.

A rádió ostromának gyakorlati haszna viszont nem volt, mivel az összecsapás kezdetekor a rádióadást átkapcsolták a Parlamentbe, s így onnan szerkesztették és bonyolították le a következő napokban a műsoradást Szabad Kossuth Rádió néven, megváltozott hangnemben és a forradalom mellett hitet téve.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sortűz és a Magyar Rádió ostroma. Magyar Hírlap, 2016. október 25. [2016. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  2. roplap1956_0063a.jpg. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 25.)
  3. Horváth Zsolt: AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS A RESTAURÁCIÓ A MŰEGYETEMEN (doktori disszertáció). Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2014. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  4. Amikor elszabadult a pokol – a rádió ostroma
  5. A szabadság hullámhosszán (BBC). [2020. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
  6. Jelszó: Budapest… Piliscsabai katonák a Magyar Rádió ostrománál. [2019. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 23.)

Források

[szerkesztés]