Vipasszana

A vipasszana (páli) vagy vipasjana (विपश्यना, szanszkrit; kínai: 觀 guān; tibeti: ལྷག་མཐོང་, lhaktong; wylie: lhag mthong) a buddhizmusban belátást jelent a valóság igaz természetébe, azaz a létezés három jellemzőjébe: mulandóság, szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és az éntelenség vagy én-nélküliség.

A vipasszana meditáció egy modern théraváda gyakorlat, amelyet Lédi Szejádó és Mogok Szejádó vezetett be újra Srí Lankában, majd Mahászí Szejádó, S. N. Goenka és a vipasszaná mozgalom népszerűsítette, amelyben a légzés, a gondolatok, az érzelmek és a cselekedetek tudatosságát használják a belátáshoz a lét három ismérvébe. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton.

Belátás meditáció

Eredete

A Szutta-pitakában a "vipasszana" kifejezés alig szerepel. A nyugalom kifejezésére a szamatha kifejezést használják, a vipasszanát pedig a tisztán látásra. Sokkal gyakrabban használatos a dhjánák fogalma. Amikor Buddha a tanítványainak azt tanácsolta, hogy meditáljanak, nem a vipasszana kifejezést használta, hanem a dhjánát - és soha nem szerepelt a vipasszana a tudatosság egyik technikájaként.

Egyszerű belátás

A szuttákban szerepelnek ősi viták a tanok és a belátás kifejlesztésének mahájána és a théraváda értelmezése között. Ebből alakult ki az az ideológia, hogy a megvilágosodás egyszerű belátáson keresztül is elérhető, ha alaposan megfigyeljük a létezés három jellemzőjét (tilakkhana), azaz a szenvedést, az éntelenséget és az mulandóságot. Ez a négy nemes igazság tudása és belátása, amelyet csak a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül lehet elérni. A théraváda hagyomány szerint a megvilágosodás vagy a nibbána (nirvána) csak az összes vipasszana belátási szint tanulmányozásaival lehetséges, a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlása közben.

A mahájána hagyományok a pradnyá, a súnjata, a dharmata és a két igazság tana belátását hangsúlyozzák:

Vipasszana és szamatha

A théraváda hagyományban kétfajta meditációs gyakorlatot végeznek, a szamatha (páli; szanszkrit: śamatha; "nyugodt") és vipasszana (belátás) meditációt. A szamatha a tudat lecsillapításának legfőbb meditációs gyakorlata.

A kortárs théraváda egyházakban a szamathát a vipasszana előkészítésének tartják, amely lecsillapítja a tudatot és megerősíti a koncentrációt, hogy a belátás megtörténhessen. Ez vezet el a megvilágosodáshoz. Ezzel szemben a Vipasszana mozgalomban úgy tartják, hogy a belátás nem érhető el anélkül, hogy továbbfejlesztenék a szamathát. Emiatt az újítás miatt a Vipasszana mozgalmat sok kritika érte, főleg Srí Lankán.

Gyakorlat

A vipasszanát elmélyedéssel, befelé figyeléssel, a testrészek érzéseire való figyeléssel, az elmúláson való elemző meditációval és megfigyelésekkel lehet gyakorolni. A gyakorlatok a különböző modern buddhista hagyományokban eltérőek lehetnek, ám a fő célja mindegyiknek a belátás kialakítása.

Théraváda

Vipasszana mozgalom

A vipasszana kifejezés a Vipasszana mozgalomnak köszönhetően vált népszerűvé az 1950-es években Burmában. A nyugati elvont társadalmakban a vipasszana az érzelmek kezelésének gyakorlati módjává vált. A Vipasszana mozgalom, vagy más néven a „belátás meditáció mozgalom” egyszerre több modern théraváda buddhista iskolára vonatkozik, elsősorban a thai erdei hagyományra és az "Új Burmai módszerre", amelyek a létezés három jellemzőjébe való belátást hangsúlyozzák, ahhoz, hogy a gyakorló elérje a megvilágosodást és belépjen az ún. folyamba (szotápanna).

A Vipasszana mozgalomban a hangsúly a Szatipatthana-szuttán és a tudatosság használatán van, ahhoz, hogy elérjék a belátást az önkép állandótlan természetébe.

Vipasszana meditáció

A vipasszana meditációban a légzés tudatossága technikát használják, amit ötvöznek az mulandóságon való elmélyüléssel. Minden jelenséget megvizsgálnak és következtetnek a lét három ismérvére: dukkha, anatta, és aniccsa.

A légzés tudatosságát többször is leírja a Szutta-pitaka. A Szatipatthana-szutta úgy jellemzi, mint az erdőben leülni egy fa alá és egyszerűen megfigyelni a légzést. Ha a légzés hosszú, akkor megfigyelni, hogy a légzés hosszú, ha a légzés rövid, akkor megfigyelni, hogy a légzés rövid. A légzés megfigyelésével tudatosul a légzés okozta folyamatos változás, valamint a tudatosság folyamatos keletkezése és elmúlása. Bepillantást lehet nyerni az állandótlanság természetébe a testrészek érzéseire való összpontosítás által, illetve az érzések keletkezésébe és elmúlásába.

Szintek a gyakorlatban

A vipasszana dhjánák olyan szintek, amelyek a vipasszna meditáció fejlődését jelzik, a burmai vipasszana meditáció alapján. Mahászí Szejádó tanítványa Szejádó Ú Pandita a következőképpen jellemzi a négy vipasszana dhjánát:

1. A meditáló először feltérképezi a testét, majd a tudatát, és felfedezi a három ismérvet. Az első dhjána ezeknek a pontoknak, valamint a vitakka és a vicsára jelenlétének a meglátása. A jelenségek felfedik tulajdonságaikat, miképp keletkeznek és múlnak el.
2. A második dhjánában a gyakorlat erőlködés nélkülinek tűnik. A vitakka és a vicsára is eltűnik.
3. A harmadik dhjánában az öröm is elmúlik: csak a boldogság érzete van és a koncentráció.
4. A negyedik dhjánában az egyhegyűség következtében megjelenik a tudat tisztasága. A gyakorlat közvetlen tudáshoz vezet. A komfortérzet megszűnik, ahogy a jelenségek láthatóvá válnak. A jelenségek átmenetiek, nem stabilak és ezáltal kiábrándítók. A szabadság vágya lép fel.

A vipasszana meditáció végül a belátáshoz vezet a jelenségek mulandóságába, azaz a megszabaduláshoz.

Mahájána

Vadzsrajána

Az indiai mahájána buddhizmusban a vipasszanával kapcsolatban egyaránt használták a deduktív és az induktív érvelést. Leah Zahler szerint ebből csak a deduktív hagyomány került át a tibeti buddhizmusba a szútrajána kontextusában.

Kapcsolódó szócikkek

• Ánápánaszati
• Buddhizmus
• Buddhista meditáció
• Dhjána
• Meditáció
• Szamatha
• Szatipatthána
• Tipitaka

Források

• Bond, George D.. The Buddhist Revival in Sri Lanka: Religious Tradition, Reinterpretation and Response. Motilal Banarsidass Publishers (1992) 
• Brooks, Jeffrey S.. A Critique of the Abhidhamma and Visuddhimagga (2006) 
• Paths to Liberation. The Marga and its Transformations in Buddhist Thought. Motilal Banarsidass Publishers (1994) 
• Glickman, Marshall. Beyond the Breath: Extraordinary Mindfulness Through Whole-Body Vipassana Meditation. Tuttle Publishing (1998). ISBN 1-58290-043-4 
• Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. The Conditioned Genesis of the Early Teachings. Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. (1997) 
• King, Winston L.. Theravada Meditation. The Buddhist Transformation of Yoga. Motilal Banarsidass (1992) 
• Koster, Frits. Basisprincipes Vipassana-meditatie. Mindfulness als weg naar bevrijdend inzicht. Asoka (2009) 
• McMahan, David L.. The Making of Buddhist Modernism. Oxford University Press (2008) 
• Nyanaponika. Het hart van boeddhistische meditatie (The heart of Buddhist Meditation). Asoka (1998) 
• Ray, Reginald A. (Ed.). In the Presence of Masters: Wisdom from 30 Contemporary Tibetan Buddhist Teachers (2004). ISBN 1-57062-849-1 
• Schumann, Hans Wolfgang. Buddhism: an outline of its teachings and schools. Theosophical Pub. House (1974) 
• Thánisszaró Bhikkhu. One Tool Among Many. The Place of Vipassana in Buddhist Practice (1997) 
• Warder, A.K.. Indian Buddhism. Motilal Banarsidass Publishers (2000)