Tapolyhanusfalva

	Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou)
; Tapolyhanusfalva címere	; Tapolyhanusfalva zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Varannói
Rang	város
Első írásos említés	1332
Polgármester	Štefan Straka
Irányítószám	094 31
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	VT
Testvérvárosok	Lista Dębica
	Népesség
Teljes népesség	3777 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	260 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	197 m
Terület	14,37 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 01′ 35″, k. h. 21° 30′ 01″49.026389°N 21.500278°EKoordináták: é. sz. 49° 01′ 35″, k. h. 21° 30′ 01″49.026389°N 21.500278°E
	Tapolyhanusfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolyhanusfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tapolyhanusfalva (szlovákul: Hanušovce nad Topľou) város Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.

Fekvése

Varannótól 23 km-re északnyugatra fekszik a Tapoly völgyében.

Története

II. András király 1212-ben kelt adománylevelében a sárosi uradalom déli részét az Aba nemzetségnek adta. Ezen a területen valószínűleg a 14. század elején keletkezett a település, mely nevét betelepítő soltészáról, egyben első bírájáról: Hanusról kapta.

A hanusfalvi uradalmat 1317-ben, magát a települést 1332-ben említik először „villa Hanusfalva” néven. 1346-tól háromszáz évig a Sós család birtoka. A falu nevének eredete más magyarázat szerint a Johannita lovagrend nevéből is származhat, hiszen a települést 1355-ben „villa Johannis” alakban is említik. Károly Róbert király vásártartási joggal ruházta fel. A 16. század végére a település már a közepes nagyságú városok közé tartozott. Egykor élénk kereskedőváros, melynek a 17. század elején már gimnáziuma is volt. Vásárait a Szentlélek eljövetele, Szent Kozma és Damján, valamint a Mindenszentek ünnepe alkalmával tartották. 1635-től még három vásárt engedélyeztek számára, melyeket a Három királyok, Szent Tibercia vértanú és Szent László király ünnepén tartottak. A középkorban lakói főként mezőgazdasággal, később kézművességgel, például kovácsmesterséggel, cipészmesterséggel foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HANUSFALVA. Mező Város Sáros Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Eperjeshez két mértföldnyire, ’s az Uraságnak kastéllyával díszesíttetik, első Károly alatt MCCCXXXIIben nyerte szabadságát; egy része határjának tsekély, a’ többi jó, réttyei hasznosak, legelője, és mind a’ két féle fája elég, vásárjai is esnek, piatza helyben, és Eperjesen.”^[2]

A várost 1831-ben súlyos kolerajárvány sújtotta, melyet a Felvidék keleti részére kiterjedő parasztfelkelés követett. A század elején a Tapolyra 90 m hosszú fahíd épült, mely a második világháborúban semmisült meg.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Hanusfalva, (Hanusowcze), tót mv., Sáros vmegyében, a Tapoly völgyében, Eperjeshez keletre 2 mfldnyire: 387 kath., 540 evang., 2 ref., 265 zsidó lak. Kath. és evang. szentegyház. Synagóga. Két kastély. Több uri lakház. Határa termékeny; rétjei igen jók; vásárai népesek; lakosai közt sok timár, csizmadia és gubás találtatik. F. u. gr. Dessewffy Sámuel, Jékelfalusy, Péchy, s m. t.”^[3]

A 19. század végére Tapolyhanusfalva a Tapolyvidék közigazgatási központja, főszolgabírói hivatalának székhelye lett. A 20. század elején lakosságának száma elérte az 1200 főt. A városban postahivatal, három felekezeti iskola, két templom és plébánia, valamint zsinagóga állt. A trianoni diktátumig Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 1200 lakosából 860 szlovák, 267 német és 13 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1157-en lakták, ebből 863 szlovák, 221 német és 28 magyar anyanyelvű.

1900-ban 1220-an lakták: 918 szlovák, 213 német és 35 magyar anyanyelvű.

1910-ben 1267-en lakták, ebből 751 szlovák, 301 magyar és 117 német anyanyelvű.

1921-ben 1218 lakosából 921 csehszlovák, 239 zsidó és 6 magyar volt.

1930-ban 1351 lakosából 1079 csehszlovák, 150 egyéb, 37 zsidó és 84 állampolgárság nélküli volt; ebből 540 római katolikus, 480 evangélikus, 271 izraelita és 56 görög katolikus felekezethez tartozott.

1991-ben 3144 lakosából 3051 szlovák, 82 cigány és 2 magyar; ebből 1493 római katolikus, 1110 evangélikus, 343 nem vallásos, 271 izraelita (?), 132 görög katolikus és 59 egyéb felekezetű volt.

2001-ben 3582 lakosából 3045 szlovák, 511 cigány és 5 magyar.

2011-ben 3741-en lakták, ebből 2961 szlovák, 641 cigány és 5 magyar.

Nevezetességei

A Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1280-ban épült román-gótikus stílusban.
Itt áll Soós István 1564-ben épített eredetileg reneszánsz, négy saroktornyos várkastélya. A 17. és 18. század fordulóján barokk stílusban építették át. Saroktornyai harangtorony jellegűek. Belseje és homlokzata gazdag stukkó díszítésű. Az épületet 1964-ben teljesen felújították, ma a helytörténeti múzeum található benne.
Evangélikus templom.
Görögkatolikus templom.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Források

Bruss, S. 2018: Rod Dessewffy - hanušovské panstvo

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolyhanusfalva témájú médiaállományokat.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]

Sablon:Varannói járás m v sz A Varannói járás települései
Varannó (Vranov nad Topľou)
Agyagospatak (Hlinné) • Alsógyertyán (Nižný Hrabovec) • Alsókomaróc (Komárany) • Alsóköcsény (Kučín) • Alsókörtvélyes (Nižný Hrušov) • Alsónyírjes (Slovenská Kajňa) • Aranyospatak (Zlatník) • Bábafalva (Babie) • Balázsi (Vlača) • Bányapataka (Banské) • Benkőfalva (Benkovce) • Csábóc (Cabov) • Csáklyó (Čaklov) • Csicsóka (Čičava) • Dávidvágása (Davidov) • Detre (Detrík) • Ércfalva (Rudlov) • Felsőfeketepatak (Čierne nad Topľou) • Felsőkázmér (Vyšný Kazimír) • Felsőmihályi (Michalok) • Gerlefalva (Girovce) • Giglóc (Giglovce) • Gyapár (Ďapalovce) • Györgyös (Ďurďoš) • Hencfalva (Hencovce) • Holcsík (Holčíkovce) • Istvántelke (Štefanovce) • Jeszenőc (Jasenovce) • Józsefvölgy (Juskova Voľa) • Kapipálvágása (Pavlovce) • Kelcse (Nová Kelča) • Királyhegy (Piskorovce) • Kisdomása (Malá Domaša) • Kisszabados (Ruská Voľa) • Klazány (Kladzany) • Kolcsmező (Dlhé Klčovo) • Kővágó (Kamenná Poruba) • Lőrincvágása (Vavrinec) • Majoros (Majerovce) • Máriakút (Rafajovce) • Mátyáska (Matiaška) • Merészpatak (Merník) • Magyarkrucsó (Nižný Kručov) • Nagykőpatak (Kvakovce) • Opálhegy (Zámutov) • Pétervágása (Petrovce) • Petkes (Petkovce) • Pósa (Poša) • Porszács (Prosačov) • Remenye (Remeniny) • Sókút (Soľ) • Szacsúr (Sačurov) • Szécsmező (Sečovská Polianka) • Tapolybánya (Jastrabie nad Topľou) • Tapolybeszterce (Bystré) • Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou) • Tapolyhermány (Hermanovce nad Topľou) • Tapolyizsép (Vyšný Žipov) • Tapolymeggyes (Medzianky) • Tapolymogyorós (Skrabské) • Tapolyradvány (Radvanovce) •Tavarna (Tovarné) • Tavarnamező (Tovarnianska Polianka) • Telekháza (Sedliská) • Újszomotor (Žalobín) • Vehéc (Vechec) • Zemplénmátyás (Ondavské Matiašovce)