Ugrás a tartalomhoz

Grabovac Banski

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grabovac Banski
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállásfalu
Irányítószám44205
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség127 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság213 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 19′ 51″, k. h. 16° 14′ 18″45.330941°N 16.238371°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 51″, k. h. 16° 14′ 18″45.330941°N 16.238371°E
SablonWikidataSegítség

Grabovac Banski (1900-ig Grabovac) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 20, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délre a Báni végvidék középső részén, Vlahović, Donja Bačuga és Veliki Šušnjar között fekszik. A falunak vasútállomása van a Sziszek – Glina – Vojnić vasútvonalon.

Története

[szerkesztés]

A település nevét a gyertyánfa szláv nevéből (grab) kapta, jelentése gyertyánokkal benőtt helyet jelöl. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Divuša benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1857-ben 478, 1910-ben 728 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. Az elesett hősök és a fasizmus áldozatainak emlékművét 1959-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára és Petrinyára. A délszláv háború előestéjén lakosságának 5%-a horvát, 88%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 200 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
478 366 391 522 646 728 711 819 591 623 689 661 570 552 223 200

Nevezetességei

[szerkesztés]

A második világháború áldozatainak emlékművét 1959-ben avatták fel. Az emlékmű a vasútállomás mellett áll. Banski Grabovac egy olyan, a lakosság ellen elkövetett usztasa bűncselekmény helyszíne, amelyet a Vasilije Gaćeša által vezetett mintegy húszfős partizáncsoport korábbi támadása megtorlásaként vezettek Banski Grabovac ellen 1941. július 23-ról 24-re virradó éjszaka. Az emlékmű három részből áll: a központi emlékműből, amely a fő vizuális pont, valamint az emlékműtől balra és jobbra fekvő sírokból. Anyaga, amelyből mindhárom rész készült, durván faragott zöld kő.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]