Zólyom
Zólyom (szlovákul Zvolen, németül Altsohl, latinul Vetusolium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Zólyomi járásának székhelye. Dobrókirályi (Kráľová), Mátyásfalva (Môťová), Neresnica, Zolna és Zólyomlukó (Lukové) tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercebányától 18 km-re délre, a Garam folyó kanyarulatában fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a szlovák Zvolen szóból ered, amely egy „kiváló, nevezetes” jelentésű személynév származéka.[2]
Története
[szerkesztés]A település első vára, a Pusztavár (szlovákul Pustý hrad) a mai várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen, a 11. században épült. A város az egykori várispánság központja, a vármegye névadója, Zólyom vármegye székhelye volt. A helyi legenda szerint nem Nyitrán, hanem a várban halt meg 1095. június 29-én Szent László király.[3] A vár alatt létesült város első említése 1135-ből való. A vár mai formájában a tatárjárás után, az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett itt, és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket. 1440-ben Giskra serege elfoglalta, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben. Hunyadi János a várral átellenben, a Strázsa-hegy 444 m magas csúcsán épített várat 1451-ben, amelynek maradványai ma is látszanak. Mátyás szívesen tartózkodott itt, át is építtette. A vár sohasem került a törökök kezére. 1600 körül már romos volt.
1605-ben Bocskai István, majd 1620-ban Bethlen Gábor foglalta el. Bethlen 1618–1620 között és 1622-ben a Szent Koronát Pozsonyból előbb Nyitrára, majd Zólyomba vitte, ahol majdnem egy évig őrizték. Azután Kassára és Eperjesre, végül Ecsedre vitette a koronát, hogy azután onnan Kassára visszahozva átadja II. Ferdinándnak a nikolsburgi béke értelmében. Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen választották magyar királlyá. A beiktatása 1620. január 8-án történt meg, Bethlen azonban soha nem tette fejére a Szent Koronát, bár az országgyűlés határozata után már semmilyen akadály nem választotta el.[4][5]
A várat 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamították meg Bercsényi Miklós kurucai Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Esterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Ó-Zólyom, sz. kir. város, Zólyom megyének közép pontján, legszebb tájékán, a mellette lefolyó Garan vizének bal partján, Besztercze sz. kir. várostól dél felé 1 1/4 állomásnyi távolságra. A lakosság anyanyelve tót, a várost „Zvolen”-nek hivják. [...] A várost teszi öszvesen 280 ház, nagy hosszuságu piaczán van 81, köztök 15 emeletes, a többi ötfelé vonuló nagyobb-kisebb utczáiban. A lakosok száma öszvesen tesz 1800, ezekből férfi 950, nőnemü 850, s ekképen itt több férfi van nemzetünk tenyésztésére. [...] A város lakói többnyire gazdasággal foglalatoskodnak, még azok is, kik mesterséget űznek. Nevezetesb nagyságu vagy régiségü épületek ben a városban nem találtatnak, csak két templom és a várossal összekötött zólyomi kamarai vár, nagy Lajostól 1350 évben épitve, mellyben Mátyás király lakott, s e helyet magának mulató helyéül választván, azért szép szobákkal és egy nagy palotával kiékesité. A terem tetején (boltozatján) most is régi királyok és vezérek lefestve látszanak. [...] Nevezetességhez tartozik még: hogy a város egy erős 4 öl magosságu és fél ölnyi szélességü kőfallal van körülépitve, a bejárás 4 erős kapun történik.”[6]
1919. június 7-én a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye és a Zólyomi járás székhelye volt.
1944-ben a szlovák nemzeti felkelés egyik központja volt. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 14-én foglalta el.
Népesség
[szerkesztés]- 1880-ban 3751 lakosából 586 magyar, 2590 szlovák, 389 német és 2 horvát anyanyelvű volt.
- 1890-ben 5125-en lakták, ebből 1057 magyar, 3590 szlovák, 418 német, 3 horvát, 1 ruszin és 54 egyéb anyanyelvű.
- 1900-ban 7173 lakosából 2173 magyar, 4391 szlovák, 509 német, 5 horvát, és 54 egyéb anyanyelvű volt.
- 1910-ben 8799-en lakták, ebből 4973 magyar, 3579 szlovák, 209 német, 2 horvát, 36 egyéb anyanyelvű.
- 1921-ben 8917 lakosából 8294 csehszlovák, 283 magyar, 132 német, 101 zsidó, 30 egyéb nemzetiségű, továbbá 77 egyéb külföldi volt.
- 1930-ban 11 214-en lakták: 10 566 csehszlovák, 269 magyar, 164 német, 63 zsidó, 15 ruszin és 137 egyéb nemzetiségű.
- 1991-ben 41 984-en lakták: 40 248 szlovák, 606 cseh, 594 cigány, 252 magyar, 67 morva, 24 ukrán, 4 ruszin, 3 sziléz és 186 egyéb nemzetiségű.
- 2001-ben 43 789 lakosából 41 980 szlovák, 527 cseh, 410 cigány, 218 magyar, 36 lengyel, 22 ukrán, 21 morva, 17 orosz, 14 német, 12 ruszin, 9 bolgár, 3 szerb, 5 zsidó, 106 egyéb és 403 ismeretlen.
- 2011-ben 43 318-an lakták, ebből 36 201 szlovák, 343 cigány, 330 cseh és 158 magyar.
Látnivalók
[szerkesztés]- A 13. századi vár a városközpontban található. Balassi Bálint emlékét őrzi a várkapunál 1994-ben elhelyezett emléktábla.
- A 15. századi vár romjai a Strázsa-hegyen.
- Pusztavár 11. századi romjai a várostól délnyugatra emelkedő hegyen.
- A Szent Erzsébet-templom 1381 és 1390 között épült gótikus stílusban, reneszánsz átépítéssel. Tornya barokk stílusú.
- Az óhegyi kegytemplomot 1448 és 1449 között építették Königsberger Mihály királyi bányaigazgató indítványára. 1589-ben bővítették. Ezután 1710-ig protestánsok mozgolódása miatt a zarándoklatok meggyérültek, még a templomot is elvették. A kegyszobrot az erdőbe menekítették egy fa belsejébe, és amikor visszavitték régi helyére, a fa tövében forrás fakadt, ahol számtalan csoda történt. Az 500 éves kegyszobrot azóta zarándokok tömegei látogatják. A kegyhelyen még hat kápolna (1600 és 1820 között épültek) és kálvária-kápolna is található, amely 1809-ben épült.
- A városháza a 17. században épült, reneszánsz alapokon.
- A zsidó temetőt 1998-ban újították fel.
Kultúra
[szerkesztés]- J. G. Tajovský Színház
Híres emberek
[szerkesztés]- A várban született 1554. október 20-án Balassi Bálint költő.
- Itt született 1793-ban Ferencsik Sámuel természetbúvár.
- Itt született 1825-ben Štefan Mikuláš Ferienčík szlovák publicista (meghalt 1881-ben).
- Itt született 1878. február 12-én Beniczky Ödön politikus, miniszter.
- Itt született 1896-ban Jozef Cíger-Hronský szlovák regényíró (meghalt 1961-ben).
- Itt született 1904-ben Bitskey Zoltán úszó, edző.
- Itt született 1942. július 26-án Vladimír Mečiar szlovák politikus.
Testvérvárosa
[szerkesztés]Képgaléria a várról
[szerkesztés]-
Zólyomi vár, a Vasárnapi Ujság illusztrációja (1857)[7]
-
Az alsó vár légifotója
-
A vár
-
Kazettás mennyezet a várban
-
A felső vár légifotója
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://datacube.statistics.sk/#!/view/sk/VBD_DEM/om7101rr/v_om7101rr_00_00_00_sk
- ↑ Kiss Lajos 721. o.
- ↑ A zólyomi Pusztavár lett a megye kiemelt műemléke
- ↑ P álffy Géza: A Szent Korona Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokában (1619–1622)Egy korona-itinerárium összeállításának lehetõségeirõl. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
- ↑ 1620. január 8.. Rubicon. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
- ↑ Vasárnapi Ujság Zólyomi vár, 1857. aprilis 19-én (16. szám). (Hozzáférés: 2020. január 14.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2
- Ján Beljak – Noémi Beljak Pažinová – Mária Putško 2022: Nové výsledky výskumov výšinnej osady badenskej kultúry a opevneného hradiska z neskorej doby bronzovej na Pustom hrade vo Zvolene (Slovensko). In: Martin Bača (Ed.): Pod stromom života Zborník k 70. narodeninám Michala Slivku.
- Beljak, J. – Beljak-Pažinová, N. – Stoklas, B. 2021: Find of Gallienus Antoninianus Contemporary Forgery from the Pustý hrad Castle in Zvolen, Slovakia. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
- Miloš Čierny – Noémi Beljak Pažinová – Ján Beljak 2020: Zdobená kostená rukoväť z Pustého hradu vo Zvolene. Študijné zvesti 67/2.
- Noémi Beljak Pažinová – Daniel Javorek 2018: Osada kultúry s mladou lineárnou keramikou vo Zvolene. Slovenská archeológia LXVI-2
- 2018 Stredné Slovensko v stredoveku
- Beljak, J. – Maliniak, P. – Beljak Pažinová, N. – Šimkovic, M. 2014: Burg Pustý hrad bei Zvolen – eine Zeugin mittelalterlichen Lebens. Differenzierung des Raumes der königlichen Burg aufgrund der archäologischen, architektonischen und historischen Forschung. Castrum Bene 12, s. 265-276.
- Bebej, J. – Maliniak, P. – Čatayová, S. (eds.) 2013: Zvolen – monografia mesta. Zvolen
- Radoslav Ragač: Zólyom város intézményeinek és polgárainak hétköznapjai a 16–17. században
- Radoslav Ragač 2008: Nové poznatky o stavebných aktivitách v okolí farského Kostola sv. Alžbety vo Zvolene. Historica XLVII.
- Milan Hanuliak 2003: Záchranný výskum historickej radnice vo Zvolene. AVANS 2002
- Eugen Lazišťan 1988: Zvolen – História a súčasnosť
- Otakar Nehera 1967: Zvolen a okolie
- Balassa Géza 1964: Zvolen v období lužickej kultúry. Banská Bystrica
- Dobroslava Menclová 1954: Hrad Zvolen. Bratislava
- Juraj Bánik 1894: Slobodné a kráľovské mesto Zvolen. Opis historicko-topografický
Kapcsolódó cikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Zólyom vára-Pusztavár (szlovák nyelven, sok képpel)
- Zólyom vára (szlovák nyelven, sok képpel)
- Pusztavár (szlovák nyelven, sok képpel)
- Google maps
- Zólyomi Polgár Info – független hírportál
- Zólyom.lap.hu – linkgyűjtemény
- Községinfó
- E-obce
- Zólyom a térképen
- Barabás József–Győrffy János: Földrajzi előismeretek. Zólyom vármegye rövid földrajza. Vezérkönyv a zólyomvármegyei népiskolai tanítók számára; Szent István Társulat, Budapest, 1912
- Alica Kurhajcová: Nyilvános ünnepségek és történelmi emlékezet Magyarországon, 1867–1914. Besztercebánya, Zólyom, Losonc és Rimaszombat példáján; ford. Avar Hajnalka; Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Békéscsaba, 2018 (Kor/ridor könyvek)