Ugrás a tartalomhoz

Ulánbátor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ulánbátor (Улаанбаатар)
Ulánbátor címere
Ulánbátor címere
Ulánbátor zászlaja
Ulánbátor zászlaja
Közigazgatás
Ország Mongólia
Alapítás éve1639 Urga néven
1924-től Ulánbátor
Irányítószám210
Körzethívószám11
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1 396 288 fő (2015)
Népsűrűség259 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1350 m
Terület4704,4 km²
IdőzónaUTC+8
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 55′ 17″, k. h. 106° 54′ 20″47.921357°N 106.905515°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 17″, k. h. 106° 54′ 20″47.921357°N 106.905515°E
Ulánbátor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ulánbátor (mongolul Улаанбаатар, klasszikus mongol jelekkel: , Ulaɣan Baɣatur, ejtés ulaan baatur, jelentése ’vörös hős’) Mongólia fővárosa.

Földrajz

[szerkesztés]

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elérte az 1 milliót, a 2010-es évek végére pedig az 1,4 milliót is meghaladta.

Éghajlat

[szerkesztés]

A település a leghidegebb telű főváros a bolygón, éghajlata szélsőségesen kontinentális: a rövid nyár meleg, a tél hosszú és extrém fagyos tartósan mínusz harminc fok alatti hőmérséklettel, de nem ritka a mínusz negyven fok sem. Kevés az évi csapadék, zöme nyáron hull le, a levegő páratartalma rendkívül alacsony. A napsütéses órák száma viszont egész éven át magas a Budapesttel nagyjából egy szélességi fokon levő városban.

Ulánbátor éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)−1,97,718,725,533,834,735,136,930,824,112,9−1,536,9
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−15,6−11,4−2,08,316,821,622,721,515,66,8−4,4−13,75,6
Átlaghőmérséklet (°C)−24,6−20,6−9,80,38,914,616,614,77,3−1,1−13,2−21,9−2,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−26,5−24,1−15,4−5,82,78,311,29,32,2−6,0−16,2−23,8−6,9
Rekord min. hőmérséklet (°C)−44,2−40,6−35,1−26,1−14,6−6,4−3,0−5,6−18,0−25,3−36,0−41,6−44,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)12281341575126632212
Havi napsütéses órák száma1762042652622992692492582452271771562787
Forrás: Hong Kong Onservatory


Története

[szerkesztés]
Ulánbátori utca
Vízszállító kocsi a Gandan-dombon, a kolostorba igyekvő lámával (1972)

Régi neve Da Hüré (Даа Хурээ) vagy Ih Hüré (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüré (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet, ami ’vörös hős’-t jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 177879-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti teakereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki; ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (a Dzsepcundamba Kutuktu, azaz a Bogdo gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot: a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor (’Vörös Hős’) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A mai város

[szerkesztés]

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi.

A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (19451949). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolcemeletes, 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

Az üzleti negyed

Gazdaság

[szerkesztés]

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag-gyártás; a legfontosabb létesítmények az NDK–magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh(wd) ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

Közlekedés

[szerkesztés]

A városi tömegközlekedés autóbuszokon bonyolódik le; 1987 óta több új trolibuszvonal létesült.

A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyelőre egyetlen nemzetközi repülőtere, a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér biztosítja. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek.

A várostól 30 km-re délre épülőben van egy új nemzetközi repülőtér, melynek alapkövét 2012 áprilisában tették le, de a munkálatok többszöri halasztást szenvedtek, így 2020-ban is függőben volt még.

Naushkin keresztül vasúti összeköttetés van a Transzszibériai vasútvonalhoz, valamint a kínai vasúthálózathoz Csiningen keresztül. Ulánbátor közúti összeköttetésben áll Mongólia legtöbb nagyobb városával. Mongóliában a legtöbb út burkolatlan és jelöletlen, a közúti közlekedés nehézkes és lassú a sok kátyú miatt. Még a városon belül sem minden út aszfaltozott, és sok aszfaltozott út rossz, elhanyagolt állapotban van.[1]

Ulánbátorban sok a használtan importált személygépkocsi Japánból és Koreából. Ezek egy része jobbkormányos és illegálisan került be az országba. A gyalogosok fegyelmezetlenek, sok a gyalogos baleset. Az ittas vezetés gyakori.

Kultúra

[szerkesztés]

Évente kétszer, májusban és szeptemberben tartják meg az ulánbátori könyvvásárt a Szühebátor téren. Az esemény évente több mint 300 írót, több mint 120 könyvkiadót és szervezetet, valamint a város és más régiók olvasóit vonzza. Lehetőség van a szerzőkkel való eszmecserére és a könyvek dedikálására. A könyvfesztivált a városi kulturális osztály és az Oktatási Minisztérium szervezi.[2][3][4]

Oktatás

[szerkesztés]

A fővárosban találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van.

Művészet

[szerkesztés]

A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban.

Fesztivál

[szerkesztés]

Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

Az állami operaszínház A drámai színház A Nemzeti Galéria

Környezetszennyezés

[szerkesztés]

A városközponthoz közeli, széntüzelést használó gyárak miatt a légszennyezés jelentős. A rengeteg, engedély nélkül létesített jurta és bódé szintén széntüzelést alkalmaz.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor, mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
  • A Palotamúzeum az utolsó Bogdo gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 18931903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
  • Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 19041905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszk-ok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.
A Gandan kolostor bejárata (1972)
Csojdzsin láma kolostora (múzeum, 1972)
A Palotamúzeum díszkapuja (1972)
A Téli Palota Béke Kapuja

Testvérvárosok

[szerkesztés]

A város hivatalos honlapja[5] alapján:

Városkép

[szerkesztés]
Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Transport in Mongolia. Web.worldbank.org, 2006. július 20. (Hozzáférés: 2012. április 18.)
  2. Megnyílt az Ulánbátor könyvvásár 2019. [2019. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 5.)
  3. A Sukhbaatar téren megnyílt az Ulaanbaatar könyvvásár
  4. A Chinggis téren ünneplik az „Ulaanbaatar Book Fair” rendezvényét
  5. Ulaanbaatar.mn: Улаанбаатар хотын ах, дүү хотууд Archiválva 2010. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (Ulánbátor testvérvárosai)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Улан-Батор című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]