Ugrás a tartalomhoz

Hajdina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pohánka szócikkből átirányítva)
Hajdina
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Keserűfűfélék (Polygonaceae)
Nemzetség: Pohánka (Fagopyrum)
Faj: F. esculentum
Tudományos név
Fagopyrum esculentum
Moench
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hajdina témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdina témájú médiaállományokat és Hajdina témájú kategóriát.

A hajdina (Fagopyrum esculentum, pohánka) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos növény. Innen az 5. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török népek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került.

Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.

A Fagopyrum növénynemzetséget pohánka, hajdina, tatárka, tatárbúza, kruppa, Erdélyben haricska, Kárpátalján grecska néven is ismerik,[1][2] s a nemzetségbe tartozik többek között a tatárka (Fagopyrum tataricum (L.) Gaertn.) faj is.[3]

Leírása

[szerkesztés]

A hajdina (pohánka) egyéves, lágyszárú növény. A növénymagasság 30 cm-től akár 120 cm-ig is terjedhet. Virágzása nem determinált. A szár többszörösen elágazó, de állományban csak az elsődleges elágazások fejlődnek ki. A valódi gabonaféléktől eltérően nem bokrosodik. Gyökérzete főgyökér-rendszer, mely 30–60 cm mélységig hatol a talajba.

A pohánka levele nyeles, szíves-nyilas, vagy szíves-háromszög alakú. A levéllemez 4–8 cm hosszú, a szárhoz hasonlóan szőrmentes.

A virágzat végálló, összetett bogernyő. A lepellevél színe fehér, rózsaszín vagy sötétrózsaszín. A virágok kétivarúak, de önmeddőek, a megtermékenyülés 100% arányban idegen megporzással, rovarok révén történik.

A kaszattermés felülete sima, fajtánként eltérő színű. Ezer mag tömege fajtától függően 14-28 g közötti.

A pohánka virágai heteromorf jellegűek, vagyis kétféle alaktani felépítésű virág fejlődik különböző egyedeken. Sikeres termékenyülés csak eltérő virágszerkezetű egyedek között jöhet létre.

Szántóföldi kultúraként a pohánka nagy előnye, hogy rövid a tenyészideje, így másodvetésben is termeszthető korán betakarított fővetemény után, emellett könnyen beilleszthető az organikus termesztés rendszerébe. Zöldtrágya növényként is hasznosítható, rövid ideig tartó területfoglalása révén.

Fagyérzékeny növény, a sikeres termesztéshez a vetéstől számítva 100-110 fagymentes nap szükséges. A virágzás időben elhúzódó, mert a növény a betakarításig illetve az őszi fagyokig folyamatosan fejleszti új virágait a főhajtáson, majd később az oldalhajtásokon. A virágok száma így több ezret is elérhet növényenként. Az idegenbeporzás következtében a terméskötés a rovarjárás függvénye, a termékenyülési arány jellemzően alacsony. Virágai nektártermelők, ezért virágzó állománya kiváló méhlegelő. Méze kissé sötét színű, különleges ízű.[4]

Felhasználása

[szerkesztés]

A hajdina sokoldalúan hasznosítható gazdasági növény, jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani és gyógyhatású jellemzői adják. Kiválóan alkalmas gabonaféléink, ezen belül a búzából készített termékek kiegészítésére, helyettesítésére. Hasznos összetevője a diétás étrendnek.[4]

Termesztése és fogyasztása Magyarországon mindig kis mértékű volt, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.

A hajdina jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz.

Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták.

A hajdina a régebbi korokban (és egyes területeken még ma is) a táplálkozás szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hajdina ennél lényegesen sokoldalúbb.

A hagyományos hajdina ételek (hajdinaliszt, kenyér, kása, lepény) mellett alkalmas pelyhesített, puffasztott termékek, extrudátumok előállítására is.[4]

A hajdina levelének elfogyasztása nem ajánlott, mivel fényérzékenységet okozó fagopirint tartalmaz.[5]

Gyógyászati

[szerkesztés]

Kiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt a bélperisztaltika növelésén és a tranzitidő lerövidítésén keresztül jól alkalmazható a népbetegségnek tekinthető székrekedés (obstipatio) étrendi kezelésében és egyes daganatos megbetegedések (például vastag- és végbéldaganat) megelőzésében.

A hajdina alkalmazható a Candida albicans fertőzés étrendi kezelésében is. Mivel itt az étlapon nem szerepelhetnek fehér lisztből készült kenyerek, pékáruk, kelt tészták, melyek kiváltására a teljes kiőrlésű gabonalisztből előállított készítmények mellé a hajdinából készült termékek is felsorakozhatnának. A kórképben megnőtt B-vitamin- és nyomelemszükséglet fedezésére is jól felhasználható a hajdina.

Úgy tűnik, hogy a krónikus májbetegségekben, a máj elzsírosodási folyamatának megelőzésében a kéntartalmú aminosavak, mint például a metionin fogyasztása is jótékony hatású. Ennélfogva magas metionintartalma a hajdinát alkalmassá teszi a gyógyétrendbe történő beépítésre.

Régi receptekben

[szerkesztés]

Simai Kristóf piarista szerzetes 18. század végén Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében pohánka vagy tatárka néven szerepel, a „magyar véres” hurka készítésénél is használták. A pohánkakása-leves készítéséhez „a pohánka-, vagyis tatárkakását válogasd meg, két vagy három tojást üss le egy tálba, verd fel jól, töltsd osztán reája a pohánkát, keverd jól öszve, hadd, fürödjön meg benne, „s osztán vesd langy tehénhúslévbe, habard fel ’s főzd be, ha megfőtt, add fel.”[6]

Fő termesztők

[szerkesztés]

Történelmileg az Orosz Birodalom volt a világ vezető hajdinatermesztője.[7] A 2010-es években egyes volt SZU utódállamokban továbbra is kulcsfontosságú gabonaféle.[8][9] 2020-ban a világ termelése 1,8 millió tonna volt, Oroszország továbbra is vezető állam a termesztésében; ekkor a világ össztermelésének 49%-át adta, ezt követte Kína 28%-kal és Ukrajna 5%-kal.[9]

Legnagyobb hajdinatermelők
2022
(Számok tízezer tonnában)
1.  Oroszország 1222
2.  Kína 506
3.  Ukrajna 148
4.  Kazahsztán 90
5.  USA 85
6.  Brazília 64
7.  Japán 40
8.  Tanzánia 28
9.  Nepál 19
10.  Fehéroroszország 18
..
Föld összesen 2235
Forrás: FAO[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Tatárka címszó A Pallas nagy lexikona a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján. (magyar)(html) Hozzáférés: 2012. szeptember 23.
  2. Szabina, Sponták: Mire jó a hajdina (grecska)? (magyar nyelven). Kárpátalja.ma, 2015. május 26. (Hozzáférés: 2022. október 19.)
  3. A Fagopyrum növénynemzetség elfogadott fajai a www.theplantlist.org honlapon (angol)(html) Hozzáférés: 2012. szeptember 23.
  4. a b c Dr. Gondola István: Az alternatív növények szerepe az Észak-alföldi Régióban Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (Pohánka 207-224. o.), Debreceni Egyetem - Nyíregyházi Kutatóintézet; portal.agr.unideb.hu - 2010. ISBN 978-963-473-386-7
  5. Gilles Arbour: Are Buckwheat Greens Toxic?
  6. Simai Kristóf: Némely étkek készítési módja. Alinea Kiadó, 2011.
  7. Pokhlyobkin, William: The Plight of Russian Buckwheat (orosz nyelven)
  8. Rosenberg, Steve. „How buckwheat sheds light on Russia's soul”, BBC News, 2014. november 28. (Hozzáférés: 2014. november 28.) 
  9. a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) faostat16 nevű lábjegyzeteknek
  10. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

Források

[szerkesztés]