Kljake
| Kljake | |
 | |
| A Szent Illés templom látképe a Moseć-hegységgel | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Ružić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22322 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 173 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 368 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 46′ 34″, k. h. 16° 19′ 09″43.776068°N 16.319273°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 34″, k. h. 16° 19′ 09″43.776068°N 16.319273°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kljake témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kljake falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ružićhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Knintől légvonalban 31, közúton 36 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délkeletre Dalmácia középső részén, a Moseć-hegység keleti lábánál, a Čikola forrásától délre fekszik. A településtől keletre halad át az 56-os számú főút.
Története
[szerkesztés]Kljake területén már a római korban is éltek emberek. Tőle északra, a mai Umljanović határában található Balina glavicán állt a Magnum nevű római város, melynek territóriumához Kljake területe is hozzá tartozott. Közelében haladt át az Aquileiát Dyrrachiummal összekötő fontos ókori kereskedelmi út. A horvátok a 7. században települtek le ezen a vidéken. A Szent Illés plébániatemplom közelében egy a 9. és a 10. század között használt templom maradványait tárták fel.[2] Ezt azt bizonyítja, hogy már a kora középkorban állt itt település. Területét környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak a 18. században még nem volt önálló plébániája, egészen 1797-ig Drnišhez tartozott. Ekkor önálló káplánja lett, önálló plébániáját pedig csak 1832-ben alapították. Szolgálatát sokáig a visovaci ferences atyák látták el, 1710 óta fennmaradt anyakönyveit is Visovacon vezették. A plébániatemplomot mai formájában 1871-ben építették.[2] A falunak 1857-ben 702, 1910-ben 794 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a frontvonal közelsége ellenére végig horvát kézen maradt. A háború után a súlyos károkat szenvedett Gradac helyett a község alternatív székhelyeként is szolgált. 1995 után néhány évig itt működött községháza, az anyakönyvi hivatal, a posta és más közintézmények is.[3] 2011-ben 261 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A településen orvosi rendelő, néhány üzlet és vendéglátó egység működik. Itt van a „Sokol“ vadásztársaság székhelye is.[3]
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 702 | 650 | 670 | 676 | 790 | 794 | 783 | 944 | 1.172 | 900 | 925 | 1.035 | 724 | 509 | 340 | 261 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy a falu fölé emelkedő hegyen áll. A stratégiai fontosságú helyen álló domináns építmény a háború idején a védelem szimbólumává vált. A templom elődje egy 9. századi ószláv templom volt, mely körül számos lelet került elő bizonyítva, hogy itt már hosszú évszázadok óta éltek emberek. A mai templomot 1832-ben építették, mai formáját 1871-ben nyerte el. Homlokzatán a bejárat mellett két kis ablak, felette rózsaablak látható. Oromzatán áll a pengefalú harangtorony. 1963-ban és 1978-ban is renoválták. 1997-ben a háborúban súlyosan megsérült harangtornyot javították, 1999-ben pedig új tetőt kapott és a sérült belső teret is helyreállították. A főoltárt 1904-ben a spliti Zeffirino Grassi faragta. Rajta kívül még két oltára van Szent Illés és a Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelve. A templom körül temető van, a halottasház építése 2009-ben fejeződött be. Ekkor mellette parkolót is kialakítottak.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Zupa-kljaci:O župi Archiválva 2015. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b Opcina-ruzic.hr:Kljaci Archiválva 2015. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Ružić község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A kljaci plébánia honlapja (horvátul)
