II. Miksa bajor király

II. Miksa
Miksa József királyi herceg
Bajorország királya
II. Miksa
Uralkodási ideje
1848. március 20. – 1864. március 10.
Elődje	I. Lajos
Utódja	II. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Wittelsbach
Született	1811. november 28. München
Elhunyt	1864. március 10. (52 évesen) München
Nyughelye	Theatinusok temploma
Édesapja	I. Lajos bajor király
Édesanyja	Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő
Testvére(i)	Princess Mathilde Caroline of Bavaria Adelgunda Auguszta bajor királyi hercegnő Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő Alexandra Amália bajor királyi hercegnő Luitpold bajor királyi herceg I. Ottó görög király Adalbert Vilmos bajor királyi herceg
Házastársa	Mária Friderika porosz királyi hercegnő
Gyermekei	II. Lajos bajor király Ottó bajor király
Vallás	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Miksa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Miksa (teljes nevén Miksa József, németül: Maximilian Joseph; München, Bajor Királyság, 1811. november 28. – München, Bajor Királyság, 1864. március 10.), a Wittelsbach-házból származó bajor királyi herceg, I. Lajos bajor király és Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő fia, aki Bajorország harmadik királya apja 1848-as lemondásától 1864-es haláláig. A német politikában megpróbálta létrehozni a „harmadik erőt”, a kisebb államok bajor vezetésű szövetségét, de terve megbukott az osztrák, a porosz és a német ellenállás miatt. Elődeihez hasonlóan szívén viselte a kultúra felvirágoztatását.

Élete

Származása, ifjúkora

I. Lajos bajor király és felesége, Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot, szüleinek összesen 9 gyermeke volt:

• II. Miksa bajor király
• Matild Karolina királyi hercegnő (1813–1862), aki 1833-ban III. Lajos hessen-darmstadt-rajnai nagyherceghez (1806–1877) ment feleségül.
• Ottó királyi herceg (1815–1867), a későbbi I. Ottó görög király, aki 1836-ban Amália oldenburgi hercegnőt (1818–1875) vette feleségül.
• Teodolinda Sarolta Lujza királyi hercegnő (1816–1817), kisgyermekkorban meghalt.
• Luitpold bajor királyi herceg (1821–1912), Bajorország régense, aki 1844-ben Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864) vette feleségül.
• Adelgunda Auguszta királyi hercegnő (1823–1914), aki 1842-ben V. Ferenc modenai herceghez (Habsburg-Estei Ferenc osztrák főherceghez, 1819–1875) ment feleségül.
• Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő (1825–1864), aki 1844-ben Albert Frigyes osztrák főherceg (1817–1895) felesége lett.
• Alexandra Amália királyi hercegnő (1826–1875), a müncheni és würzburgi királyi Szent Anna apácakolostorok főnökasszonya és apátnője, írónő.
• Adalbert Vilmos királyi herceg (1828–1875), aki 1856-ban Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnőt (1834–1905) vette feleségül

Göttingenben és Berlinben tanult. Bejárta Németországot, Olaszországot és járt Görögországban is. Ha apja nem mond le a trónról, valószínű sohasem lett volna belőle király; apja négy évvel élte túl fiát.

Uralkodása

1848-ban került a trónra, amikor egész Németország forradalmi lázban égett. Azt javasolta, hogy hozzák létre a két nagy konzervatív állam ellensúlyozására a kisebb területek ligáját, ezt azonban nem csak Ausztria és Poroszország ellenezte, hanem a frankfurti parlament is, amely egyetlen és egységes német állam megteremtésére törekedett. Bár Poroszország segítette Bajorországot a pfalzi felkelés leverésében, 1849-ben, Miksa nem volt hajlandó szövetségre lépni az északi állammal, sőt azzal, hogy 1849-ben Ludwig Karl Heinrich von der Pfordtent nevezte ki főminiszterévé, lényegében kinyilvánította, hogy Ausztria oldalán áll. Trónra lépésekor liberális reformokat vezetett be többek között a miniszteri felelősség intézményét. Nem volt igazi politikus alkat; a politikai élet vezetését szívesen hagyta minisztereire. 1859-ben leváltotta Pfordtent és alkotmányos minisztériumot nevezett ki.

Miksa kitartóan támogatta Augustenburgi Frigyes trónörökös herceget abban a vitában, amelyet Schleswig és Holstein hercegségek megszerzéséért folytatott. A herceg az első schleswig-holsteini háborúban (1848–1851) a németbarát felkelő hadsereget vezette Dánia ellen. A vereség után száműzték. Az 1860-as évek elején ismét fellángolt a konfliktus Dánia és Poroszország között. A bajor király agresszív álláspontját egyik európai állam sem támogatta, de Miksa meghalt, mielőtt érdemben foglalkozni tudott volna a kérdéssel. Halála után, 1864-ben a német államok katonai erőszakkal rendezték az ügyet (porosz–osztrák–dán háború).

Miksát a müncheni Theatinusok templomában (Theatinerkirche) helyezték örök nyugalomra.

Kulturális jelentősége

A Wittelsbach-ház minden tagjához hasonlóan Miksa sem hanyagolta el a művészetek és sokat tett azért, hogy München a kultúra egyik fellegvára legyen. Egész életében foglalkoztatták a szellem dolgai és művészekkel vette körül magát, sok híres tudóst és művészt hívott (Geibel, Liebig és Sybel) Münchenbe. A Bajor Tudományos Akadémián létrehozták a természettudományi, a műszaki és a történeti osztályokat, emellett tudományos kutatási programok indultak el. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szellemi élet legfontosabb képviselőivel, akiktől gyakran politikai tanácsot is elfogadott. Andersen is meglátogatta a király starnbergi kastélyában és később úgy nyilatkozott róla mint kedves fiatalemberről. Miksa pedig szívesen olvasta Andersen meséit.

Miksa két fia, Lajos és Ottó

Miksa adott utasítást a müncheni Maximilianstrasse építésére 1850-ben, ahol jelenleg is egész alakos emlékmű állít neki emléket. Itt található a Maximilianeum is, ami 1949-től a bajor parlament épülete. A müncheni Bajor Nemzeti Múzeum (Bayerisches Nationalmuseum) építését is ő indította el. Továbbá egy Alpokban található hosszú hegyi út is az ő nevét viseli, mert 1858 nyarán arra túrázott. Szintén jelentős az általa újjáépített Hohenschwangau kastély, amely egyben ő és családja lakhelyéül is szolgált.

Családja

Miksa 1842. október 12-én vette feleségül a Hohenzollern-házból való Mária Friderika porosz királyi hercegnőt, Vilmos porosz királyi herceg leányát, III. Frigyes Vilmos porosz király unokahúgát. A házasságból két fiú született, mindkettejük a bajorok királya lett, de mindkettejükön úrrá lett az elmebaj:

• Lajos (1845–1886, II. Lajos néven uralkodott 1864–1886 között)
• Ottó (1848–1916, uralkodott 1886–1913 között. Nevében nagybátyja, Luitpold régens kormányzott).

Források

• Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  

, 482. oldal

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Maximilian_II_of_Bavaria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Előző uralkodó:
I. Lajos

Bajorország uralkodója
1848 – 1864
királyként

Következő uralkodó:
II. Lajos