Ugrás a tartalomhoz

I. Ottó görög király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ottó
Wittelsbach Ottó
Bajor királyi herceg
I. Ottó, Görögország királya
I. Ottó, Görögország királya

Görögország királya
Uralkodási ideje
1833. február 6. 1862. október 23.
ÖrököseWittelsbach Adalbert Vilmos
Elődjenem volt
UtódjaI. György
Életrajzi adatok
UralkodóházWittelsbach-ház
Született1815. június 1.[1][2][3][4][5]
Salzburg[6][7]
Elhunyt1867. július 26. (52 évesen)[1][2][3][4][5]
Bamberg[6][7]
NyughelyeTheatinusok temploma
ÉdesapjaI. Lajos bajor király
ÉdesanyjaSzász-hildburghauseni Terézia
Testvére(i)
HázastársaAmália oldenburgi hercegnő
Gyermekeigyermektelen volt
I. Ottó aláírása
I. Ottó aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ottó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Wittelsbach Ottó (görögül: Ὄθων Α', Βασιλεὺς τῆς Ἑλλάδος, Salzburg, 1815. június 1.Bamberg, 1867. július 26.) 1833-tól 1862-ig Görögország királya a Wittelsbach-házból

Élete

[szerkesztés]

Származása, ifjúkora

[szerkesztés]

I. Lajos bajor király (1786–1868) és Szász-hildburghauseni Terézia Sarolta hercegnő (1792–1854) második fiaként született Salzburgban. Szüleinek a következő gyermekei születtek:

Uralkodása

[szerkesztés]
Ottó bevonulása Naupliónba (Peter von Hess festménye)
Ottó király görög nemzeti viseletben

1830. február 3-án a nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország a londoni egyezményben kimondták Görögország elszakadását az Oszmán Birodalomtól. A görög szabadságharc (1821–1832) vége, és az első miniszter, Joánisz Kapodísztriasz meggyilkolása nyomán azonban teljes káosz bontakozott ki Görögországban.

1832 májusában, a nagyhatalmak londoni konferenciája úgy döntött, hogy egy Wittelsbach-házból való uralkodót hív meg Görögország trónjára. Először Károly Tivadar bajor királyi herceget, az elhunyt I. Miksa bajor király legkisebb fiát ajánlották uralkodónak, ő azonban elhárította a megtiszteltetést. Helyette unokaöccsét, Ottó herceget jelölték. A görög nemzetgyűlés 1832 augusztusában elfogadta a nagyhatalmak döntését, és meghívta az akkor 16 éves Ottó herceget a trónra. Az ifjú királyjelölt elfogadta a felkérést, és nagyszámú bajor tanácsadó és egy 3500 fős katonai kontingens kíséretében Görögországba utazott (a kontingens parancsnoka Ottó anyai nagybátyja, Eduard szász-hildburghauseni herceg, Terézia királyné öccse volt, aki később Nafplion (Nauplión) kormányzója lett). 1833. február 6-án Ottó „Isten kegyelméből való uralkodóként” foglalta el a görög trónt. Fiatal kora miatt kezdetben három régens kormányzott helyette, 1835-től egyeduralkodója lett Görögországnak. Eleinte Nafplionból, majd 1834-től Athénból intézte az ország ügyeit.

1836. november 22-én kötött házasságot Amália oldenburgi hercegnővel (1818–1875), de frigyük mindvégig gyermektelen maradt.

Ottó új törvénykönyvet léptetett életbe és reguláris hadsereget szervezett. Ám az abszolutista uralom és a szigorú adórendszer elégedetlenséghez vezetett, emiatt 1837-ben Josef Ludwig von Armanspergnek le kellett mondania kancellári posztjáról. 1841-ben Görögország sikertelenül próbálta annektálni Krétát, a lépéssel viszont sikerült kivívnia Nagy-Britannia ellenszenvét. 1843-ban pedig felkelés tört ki a szigeten, és Ottó rákényszerült az alkotmányos monarchia bevezetésére. Ottó római katolikusként uralkodott az ortodox vallású országban, és az alkotmányban már azt is garantálnia kellett, hogy utódja a trónon már ortodox vallású személy lesz.

A király arról ábrándozott, hogy Konstantinápoly központtal újra létrehozza a Bizánci Birodalmat, de amikor a krími háború (1853–56) során megtámadta az Oszmán Birodalmat, a franciák és az angolok elfoglalták Pireuszt, így Görögország nem tudta megnövelni területét. 1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban Ottó Ausztriát támogatta, ezzel tovább rombolta tekintélyét a brit és francia kormányok előtt.

Ottó király 30 éves uralkodása 1862. október 23-ig tartott, amikor is egy vértelen felkelés megfosztotta a trónjától. Feleségével együtt elhagyta Görögországot, életének utolsó öt évét bambergi rezidenciáján töltötte. 1867-ben hunyt el, a müncheni Szent Kajetán templomban (Theatinerkirche), a Wittelsbachok kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b The Peerage (angol nyelven)
  5. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  7. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Оттон I, 2015. szeptember 28.

Források

[szerkesztés]
  • Tolnai nagylexikon
  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001


Előző uralkodó:
nem volt
Következő uralkodó:
I. György