Ugrás a tartalomhoz

Csók István (festő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Csók István (egyértelműsítő lap).
Csók István
1936 nyarán
1936 nyarán
Született1865. február 13.[1][2][3][4][5]
Sáregres
Elhunyt1961. február 1. (95 évesen)[1][3][4][6][7]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Festői pályafutása
Stílusaimpresszionizmus
Alkotott1882–1961
Mesterei
Aki hatott ráJules Bastien-Lepage
A Wikimédia Commons tartalmaz Csók István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csók István (Sáregres, 1865. február 13. – Budapest, 1961. február 1.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festő, kiváló művész.

Életpályája

[szerkesztés]
Csók István sírja Budapesten. Kerepesi temető: 35-1-74. Szentgyörgyi István alkotása

1865. február 13-án született a dunántúli Sáregresen. Apja népi származású, tősgyökeres iparoscsaládból való jómódú molnármester volt. Kiterjedt rokonsága, barátai, ismerősei mind a polgárosztályhoz tartoztak. István gyerekkorában véznácska, beteges volt, akit mindenki csak kényeztetett. Jómódú szülei nem iparkodtak korán munkára vagy tanulásra fogni. Budapesten kezdte 1882-ben tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és Párizsban folytatta. A francia főváros tárháza volt a 19. század legjava képzőművészeti realizmusának, csatatere az impresszionisták harcainak. Csók emlékirataiban hangsúlyozza, hogy szabad akart lenni, ezért nem választotta az állami főiskolát, az Académie des Beaux-Arts-ot. Bastien-Lepage művei hatottak rá.

Korai képe, az Úrvacsora, Párizsban aranyérmet, Bécsben állami nagy aranyérmet nyert, 1894-ben. A Szénagyűjtők a plein air tolmácsolója. A millenniumra a Báthory Erzsébet (1895) képpel készült. A csejtei várúrnő (abban a korban feltételezett) szadizmusának ábrázolása sok kritikát és müncheni aranyérmet hozott. Nagybányára ment, de a táj nem kötötte le. 1903-tól Párizsban hét eredményes esztendőt töltött el. Belekezdett a Műteremsarok (Ateliersarok) című képébe, melyet csak 1905-ben küldött be a párizsi Szalonba, ahol nem részesült díjazásban, pedig nagyon számított rá. E festményében jutott első alkalommal kifejezésre teljes egészében aktfestésének varázsa.

1914-ben nagy sikerű kiállítása volt a Műcsarnokban. Aktábrázolásának több szép darabját ismerjük, köztük a Thámárt (1905). A párizsi éveire esnek azok a Magyarországon fogant festményei is, amelyeken a Dunántúl népének színességét ünnepelte. Álláspontja gyönyörködés volt a népélet, népviselet színességében, a fiatalság életerejében, szépségében, egészségében. Csók István a századelő koloritgazdag, ösztönös érzékkel impresszionista, elismert festője. A benyomás eleven rögzítése, tájat, tárgyakat egybefoglaló látása egyéni módon és magas színvonalon jelenik meg.

Közismertek lányáról, Csók Júliáról („Züzü”)[8] és a Balatonról festett képei. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg a magyar tengerrel. Ebből megtermékenyítő szerelem lett, amelyből évtizedekig ihletet merített.

Különös derű jelenik meg a Keresztapa reggelije c. képén. Ez az alkotása és a Tél a tavaszban című áll legközelebb a nagybányai stílushoz, a természet és az emberi érzelmek találkozási pontjához. Az Ernst Múzeumban, 1935-ben kiállításon mutatta be félévszázados munkásságának legjavát. Évről évre részt vett a képzőművészek szövetségének kiállításain, ahol 1951-ben búcsúzott utolsó jelentős alkotásával, a Háború és Béke című, hármas tagozatú festményével.

Főiskolai tanárként a nagybányai művésztelep festői tanulságainak következetes oktatásával fontos szerepet töltött be. Maga is több nyarat a nagybányaiakkal töltött még fiatal művészként (1897–1901 között). Tanítványai nem felejtik meleg emberségét és segítőkészségét. 1932-ben Vaszary Jánossal együtt kényszer-nyugdíjazták baloldali tanítványainak támogatása miatt.

Családja

[szerkesztés]

Csók István 1903-ban vette feleségül a Schlick-gyár főmérnökének lányát, Nagy Júliát (1882–1928).[9]

  • Egy leányuk született, Csók Júlia (Juliette,[10] „Züzü”,[11] Párizs, 1909. december 21. – ?[1962 után]). Vida Lajos, a sáregresi református lelkipásztor felesége lett.[12]

Híres képeiből

[szerkesztés]
  • „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Úrvacsora) (1890) olaj, vászon, 136,5 x 111 cm (MNG)
  • Szénagyűjtők (1890) olaj, vászon, 116 x 136 cm (MNG)
  • Árvák (1891) olaj, vászon, 120 x 135 cm (MNG)
  • Báthory Erzsébet (1895 körül) olaj, vászon, 400 x 605 cm (MNG)
  • Cserényben (1900) (népi életkép) (Szépművészeti Múzeum)
  • Tulipános láda (1910) olaj, vászon, 120 x 94 cm (MNG)
  • Tél a tavaszban (1913) olaj, fa, 64 x 80 cm (MNG)
  • Virágcsendélet (Reggeliző-asztal) ( 1913) olaj, vászon, 84 x 73,2 cm (MNG)
  • „Honni soit qui mal y pense…" (aktfestmény) 1925 olaj, vászon, 124 x 163 cm (MNG)
  • Sokác temető (1929) olaj, vászon, 66,5 x 86 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • Szivárvány a Balaton felett 1930 olaj, fa, 112,5 x 100,5 cm (MNG)
  • Keresztapa reggelije (1932) olaj, vászon, 90 x 81 cm (MNG)
  • Borospince (1944) olaj, vászon, 60 x 74 cm (magántulajdonban)

Kötetei

[szerkesztés]
  • Emlékezéseim; Officina, Budapest, 1945 (Officina képeskönyvek)
  • Emlékezéseim; bev. Németh Lajos; Akadémiai, Budapest, 1990 (Egyéniség és alkotás)
  • Emlékezéseim; szerk. Révész Emese; Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2015

Társasági tagság

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • A Székesfehérvár legnagyobb festménygyűjteményének helyet adó múzeumot, a Csók István Képtárat róla nevezték el.
  • Dunaharasztiban utca viseli nevét.
  • 1990 előtt egy belvárosi utca is viselte a nevét Székesfehérvárott (ma Megyeház utca).
  • Szülei cecei házában ma a Csók István Emlékmúzeum működik

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Istvan Csók (holland nyelven)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Csók, István, István Csók
  7. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  8. ↑ https://www.feol.hu/hetvege/2011/04/zuzu-a-lanyava-fogadta-csok-istvanrol-meselt-a-hagyatek-jogutodja
  9. ↑ http://www.museum.hu/hir/5292/55_eve_halt_meg_Csok_Istvan
  10. ↑ https://megvanirva.hu/eletorom-a-festeszetben-2-resz-csok-istvan-es-zuzu/
  11. ↑ https://szikm.hu/kiallitohelyek/csok_istvan_emlekhaz-176
  12. ↑ Archivált másolat. [2023. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  13. ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csók_István_(festő)&oldid=26285946”