Ugrás a tartalomhoz

Afrikai erdeibagoly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Afrikai erdeibagoly
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Striginae
Nem: Strix
Faj: S. woodfordii
Tudományos név
Strix woodfordii
(Smith, 1834)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Afrikai erdeibagoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai erdeibagoly témájú kategóriát.

Az afrikai erdeibagoly (Strix woodfordii) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1834-ben, a Noctua nembe Noctua Woodfordii néven.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Strix woodfordii nigricantior (Sharpe, 1897)
  • Strix woodfordii nuchalis (Sharpe, 1870)
  • Strix woodfordii umbrina (Heuglin, 1863)
  • Strix woodfordii woodfordii (A. Smith, 1834)[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Afikában, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Malawi, Mozambik, Namíbia, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, szavannák és cserjések, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 30–35 centiméter, a hím testtömege 240–270 gramm, a tojó nagyobb, eléri a 285–350 grammot. Egyszerű barnás színezetű madár, jellegzetes bélyege sötét szemei.

Egy pár
és egy fióka

Életmódja

[szerkesztés]

Elsősorban rovarokkal és egyéb ízeltlábúakkal táplálkozik, de elkaphat kisebb gyíkokat, rágcsálókat és apróbb madarakat is.

Szaporodása

[szerkesztés]

Költési időszaka júliustól októberig tart. Tojásait fák odvába rakja, fészket nem készít. A tojó 1–3 tojást rak, melyeken 30–31 napig kotlik.A fiatalok három-négy héttel kikelésük után elhagyják az odút és a környező ágakra ülnek ki. Ilyenkor még nem tudnak repülni, arra még heteket várniuk kell. A röpképességük elérése után is sokáig követelnek táplálékot szüleiktől. Sokszor önállósodásuk után is a szülőmadarakkal maradnak, egészen a következő szaporodási időszakig, amikor az öregek elűzik őket a territóriumukból.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]