Ugrás a tartalomhoz

Gózon Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Gózon Gyula
Gózon Gyula 1917 körül
Gózon Gyula 1917 körül
SzületettGroszman Gyula
1885. április 19.
Érsekújvár
Elhunyt1972. október 8. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBerky Lili (1917–1958)
Foglalkozásaszínész
Kitüntetései
Halál okaAlzheimer-kór
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1902–1965
Híres szerepeiÜgyvéd
Móricz Zsigmond: Úri muri
Makács
Hyppolit, a lakáj
A Wikimédia Commons tartalmaz Gózon Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Babay József: Napraforgó. Nemzeti Színház. Gózon Gyula és Somogyi Erzsi
Gózon Gyula a Magyar Rádió stúdiójában (1962)
Emléktábla a Gózon-villa falán
Életnagyságú szobra a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínház bejárata fölött. Babusa János alkotása

Gózon Gyula, született Groszman[1] (Érsekújvár, 1885. április 19.[2] – Budapest, 1972. október 8.) Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész.

Életpályája

Groszman Simon és Binéter Emília fia. Az Esztergomban élő szülei épp Érsekújvárban, anyai nagyszüleinél tartózkodtak vendégségben, amikor megindult a szülés, így ott született.[3] Az Esztergomban felnövő Gyula fiatalon Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, ismertté akkor vált, amikor Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre. Egy évad után jött a Népopera, aztán megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett.

1917. január 30-án a Ferencvárosban vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt.[4] A házaspár gyakran lépett fel együtt. 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.

Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. A zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, majd 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt.

Összesen 90 filmben játszott főszerepet (már a némafilm korában megjelent a vásznon). Filmalakításai méltán növelték népszerűségét. Hattyúdala az „Egy öreg színész emlékei” című írása volt, amely halála előtt nem sokkal, 1972. február-márciusban jelent meg a Nők Lapjában.

Feleségével még 1935-ben vették meg az akkor még Budapest melletti kistelepülésen, Rákosligeten az otthonukat jelentő családi házat, ahol a második világháborút is átvészelték. Gózon majdnem haláláig élt a házban, amelyet csak élete legvégén, az 1970-es évek kezdetén adtak el eltartói, és vették magukhoz, egy lakótelepi panellakás apró zugába, egy szobába.

Emlékezete

Emlékét egykori rákosligeti otthonán emléktábla, nevét pedig az az utca viseli, melynek sarkán a háza állt. Ezen utca mentén felfelé haladva, egy sportpálya átellenes végében található a szintén róla elnevezett Gózon Gyula Kamaraszínház, melynek bejárata fölött ma egész alakos szobra áll.

Főbb szerepei

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmek

Gózon Gyula sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-9-27 (balra, a háttérben Szép Ernő síremléke áll)
  • Nagy filmművészeink – Gózon Gyula (1961, rendező: B. Megyeri Gabriella)
  • A pékinas lámpása (1961)
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Két találkozás (1965)

Hangjáték, Rádió

  • Tamási Áron: Vitéz lélek (1941)
  • Arisztophanész: Madarak (1946)
  • Tamási Áron: Hullámzó vőlegény (1947)
  • Tamási Áron: Vitéz lélek (1947)
  • Abezgous-Brustein: Az elvarázsolt festmény (1949)
  • Anatole France: A 64-es (1949)
  • Móricz Zsigmond: Rokonok (1950)
  • Bokor–Kertész: Vidám brigád (1951)
  • Fejér Gábor: A nép nevében (1951)
  • Vas Róbert: Habakuk mester fiai (1951)
  • Bán Pál-Kállai István: Segíteni nem szégyen (1952)
  • Bárány Tamás: Vasból való vár (1952)
  • Lontai László: Johanna újra itt van (1952)
  • Lukovszkij: Az örök éjszaka titka (1952)
  • Mark Twain: Utazás a Nagy Folyón (1952)
  • Peterdi Pál: Hódító Vilmos (1952)
  • Szergej Antonov: A béke küldötte (1952)
  • Anatole France: Crainquebille (1955)
  • Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Bule Lajos, volt pedellus - Gózon Gyula
  • Kemény Egon–Gál György Sándor–Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957) Daljáték 2 részben. Kajdács Kelemen fogadós, kocsmáros - Gózon Gyula
  • Hasek, Jaroslav: A Safranek-hagyaték (1958)
  • Gyárfás Endre: Egy pillanat gyümölcse (1961)
  • Leszkov: Egy kis tévedés (1961)
  • Művészpályám - Bikádi György visszaemlékezése (1965)
  • A Szabó család (Kanczler Franci)

Kitüntetései

Diszkográfia

Jegyzetek

  1. ↑ Házasságkötésekor Grosszman.
  2. ↑ Születési bejegyzése az érsekújvári izraelita hitközség születési akv. 19/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  3. ↑ Gózon Gyula Életrajza. [2009. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 68/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 8.)

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gózon_Gyula&oldid=27537221”