1983-as Formula–1 detroiti nagydíj
 1983-as kelet-amerikai nagydíj | |
| Az évad 7. versenye a 15-ből az 1983-as Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1983. június 5. |
| Hivatalos elnevezés | 2. Detroit Grand Prix |
| Helyszín | Detroit, Michigan, Amerikai Egyesült Államok |
| Versenypálya | 4,120 km |
| Táv | 247,734 km |
| Körök | 60 |
| Időjárás | napos, meleg |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző |  René Arnoux(Ferrari) |
| Idő | 1:44,734 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | .svg){kind=small} John Watson(McLaren-Ford) |
| Idő | 1:47,668 (55. a(z) 60-ból) |
| Dobogó | |
| Első |  Michele Alboreto(Tyrrell-Ford) |
| Második |  Keke Rosberg(Williams-Ford) |
| Harmadik | John Watson (McLaren-Ford) |
A kelet-amerikai nagydíj volt az 1983-as Formula–1 világbajnokság hetedik futama.
A versenyt Michele Alboreto nyerte Tyrrell-Ford Cosworth-tal, ez volt a turbókorszak előtti utolsó szívómotoros győzelem.
Futam
[szerkesztés]| Helyezés | # | Versenyző | Csapat/Motor | Körök | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pontszám |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 3 | Michele Alboreto
|
Tyrrell-Ford | 60 | 1:50:53,669 | 6 | 9 |
| 2 | 1 | Keke Rosberg
|
Williams-Ford | 60 | + 7,702 | 12 | 6 |
| 3 | 7 | John Watson
|
McLaren-Ford | 60 | + 9,283 | 21 | 4 |
| 4 | 5 |  Nelson Piquet
|
Brabham-BMW | 60 | + 1:12,185 | 2 | 3 |
| 5 | 2 | Jacques Laffite
|
Williams-Ford | 60 | + 1:32,603 | 20 | 2 |
| 6 | 12 | Nigel Mansell
|
Lotus-Ford | 59 | + 1 kör | 14 | 1 |
| 7 | 30 | .svg){kind=small} Thierry Boutsen
|
Arrows-Ford | 59 | + 1 kör | 10 | |
| 8 | 15 | Alain Prost
|
Renault | 59 | + 1 kör | 13 | |
| 9 | 36 | Bruno Giacomelli
|
Toleman-Hart | 59 | + 1 kör | 17 | |
| 10 | 26 | Raul Boesel
|
Ligier-Ford | 58 | + 2 kör | 23 | |
| 11 | 29 |  Marc Surer
|
Arrows-Ford | 58 | + 2 kör | 5 | |
| 12 | 23 | Mauro Baldi
|
Alfa Romeo | 56 | + 4 kör | 25 | |
| 13 | 8 |  Niki Lauda
|
McLaren-Ford | 49 | Felfüggesztés | 18 | |
| HN | 33 |  Roberto Guerrero
|
Theodore-Ford | 38 | + 22 kör | 11 | |
| Kiesett | 34 | .svg){kind=small} Johnny Cecotto
|
Theodore-Ford | 34 | Váltó | 26 | |
| Kiesett | 22 | Andrea de Cesaris
|
Alfa Romeo | 33 | Turbó | 8 | |
| Kiesett | 28 | René Arnoux
|
Ferrari | 31 | Elektronika | 1 | |
| Kiesett | 4 | Danny Sullivan
|
Tyrrell-Ford | 30 | Elektronika | 16 | |
| Kiesett | 25 | Jean-Pierre Jarier
|
Ligier-Ford | 29 | Kerék | 19 | |
| Kiesett | 9 |  Manfred Winkelhock
|
ATS-BMW | 26 | Ütközés | 22 | |
| Kiesett | 35 | Derek Warwick
|
Toleman-Hart | 25 | Motorhiba | 9 | |
| Kiesett | 6 | Riccardo Patrese
|
Brabham-BMW | 24 | Fékek | 15 | |
| Kiesett | 11 | Elio de Angelis
|
Lotus-Renault | 5 | Váltó | 4 | |
| Kiesett | 16 | Eddie Cheever
|
Renault | 4 | Elosztó | 7 | |
| Kiesett | 32 | Piercarlo Ghinzani
|
Osella-Alfa Romeo | 4 | Túlmelegedés | 24 | |
| Kiesett | 27 | Patrick Tambay
|
Ferrari | 0 | Motorhiba | 3 | |
| Kiesett | 31 | Corrado Fabi
|
Osella-Ford |
A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után
[szerkesztés]| H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Alain Prost
|
28 | 1. | Renault
|
36 |
| 2. | Nelson Piquet
|
27 | 2. | Williams-Ford
|
32 |
| 3. | Patrick Tambay
|
23 | 3. | Ferrari
|
31 |
| 4. | Keke Rosberg
|
22 | 4. | Brabham-BMW
|
27 |
| 5. | John Watson
|
15 | 5. | McLaren-Ford
|
25 |
Statisztikák
[szerkesztés]Vezető helyen:
- Nelson Piquet: 28 (1-9 / 32-50)
- René Arnoux: 22 (10-31)
- Michele Alboreto: 10 (51-60)
Michele Alboreto 2. győzelme, René Arnoux 16. pole-pozíciója, John Watson 5. leggyorsabb köre.
- Tyrrell 23. győzelme.
Források
[szerkesztés]
| Előző nagydíj: 1983-as Formula–1 belga nagydíj |
FIA 1983-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1983-as Formula–1 kanadai nagydíj |
| Előző nagydíj: 1982-es Formula–1 kelet-amerikai nagydíj |
Formula–1 kelet-amerikai nagydíj | Következő nagydíj: 1984-es Formula–1 kelet-amerikai nagydíj |
