Kínai jüan

Kínai jüan
Fájl:CNY.jpg
ISO 4217 kód	CNY
Devizajel	¥
Ország	Kína
Infláció
Mértéke	5,4%
Árfolyam
Aktuális árfolyam	XE Currency Converter
Váltópénz
csiao (jiao) fen	1/10 1/100
Érmék
Használatban	1, 5 fen, 1, 5 csiao (jiao), 1 jüan (yuan)
Bankjegyek
Használatban	1, 5, 10, 20, 50, 100 jüan (yuan)
Kibocsátó
Központi bank	People's Bank of China Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai jüan témájú médiaállományokat.

A renminbi (egyszerűsített kínai: 人民币; hagyományos kínai: 人民幣; pinjin: rénmínbì; szó szerinti jelentése: „népi pénz”) a makaói pataca és a hongkongi dollár mellett Kína hivatalos pénzneme.

Váltópénz

A renminbi egysége a jüan (yuan). Kínai karakterekkel leírva két formája létezik: egy népies (元 – eredeti jelentése: ’első’) és egy hivatalos (圆 – eredeti jelentése: ’gömbölyű’), amelyet csekkek kitöltésénél alkalmaznak. Északon a jüan (yuan) helyett a „kuaj (kuai)” (块 – eredeti jelentése: ’darabka’) elnevezést használják.

Egy jüan (yuan) 10 csiaót (jiao-t) (角 – eredeti jelentése: ’szeglet’) ér. Ezt Peking (Beijing) környékén szokás „mao” (毛 – eredeti jelentése: ’pihe’) néven is említeni. Egy csiao (jiao) tovább osztható 10 fenre (分 – eredeti jelentése: ’feloszt’).

Érmék, bankjegyek

A renminbi 1949-es bevezetése óta már öt sorozat jelent meg. Érdekesség, hogy valamennyi címletben létezik papírpénz, 1 jüan (yuan) és kisebb címletben fémpénz is. Papírpénzekből alapvetően már csak a negyedik (népviseletben lévő figurák) és ötödik sorozat van érvényben – miután a harmadik sorozatot 2000-ben a Kínai Nemzeti Bank visszahívta –, de a kisebb címleteknél, így az 1, 2 és 5 fenes bankjegyeknél még mindig az 1950-es években kibocsátott második sorozat (teherautó, repülő, hajó) van érvényben. A fenek kivételével mindegyik bankjegyen mind kínai, mind arab számjeggyel, illetve a bankjegy hátulján mandarin, mongol, ujgur és csuang nyelven (zhuang nyelven) szövegesen is szerepel a címlet értéke.

1999-től folyamatosan új renminbi érme- és bankjegysorozatot (5. sorozat) vezetnek be. A legutolsót, az 1 jüanos (yuan-os) bankjegyet 2004. július 30-án hozták forgalomba.

Az eddig bevezett 1, 5, 10, 20, 50 és 100 jüanos (yuan-os) bankjegy immár biztonsági jeleket (fémszál, vízjel, ultraibolya fény alatt fluoreszkáló rostok, hologramos számok (csak az 50 és 100 jüanos (yuan-os)nál) is tartalmaz a pénzhamisítás ellen. Mindegyik bankjegyen Mao Ce-tung (Mao Zedong) képe látható a hivatalos állásfoglalás szerint a könnyű felismerhetőség érdekében. Sejthető azonban a Kínai Kommunista Párt Mao személyi kultuszára épülő politikai befolyásolása is a portrék mögött.

Több közgazdász, köztük Mao Jü-si (Mao Yushi) is 1997 óta azt javasolja, hogy vezessék be az 500 és 1000 jüanos (yuan-os) bankjegyeket, mert a kis címletek plusz költségeket jelentenek a pénzintézeteknek, mivel gyorsabban elhasználódnak ezek a címletek, és a tárolásuk is több helyet igényel. 2012-ben a központi bank kormányzóhelyettese, Hu Hsziao-lien (Hu Xiaolian) megerősítette, hogy nem bocsátanak ki újabb címletű bankjegyeket, mert az inflációt gerjeszt, és egy esetleges hamisítás esetén nagyobb veszteséget okoz, mint a kis címletű bankjegy.

Címlet	2. sorozat	3. sorozat	4. sorozat
1 fen		Nem készült
2 fen		Nem készült
5 fen		Nem készült
1 csiao (jiao)		Fájl:RMB3-1jiao-1A.jpg Fájl:RMB3-1jiao-1B.jpg
2 csiao (jiao)
5 csiao (jiao)		Fájl:RMB3-5jiao-1A.gif Fájl:RMB3-5jiao-1B.gif
1 jüan (yuan)
2 jüan (yuan)
3 jüan (yuan)		Nem készült
5 jüan (yuan)			Fájl:RMB4-5yuan-B.jpg
10 jüan (yuan)
50 jüan (yuan)	Nem készült
100 jüan (yuan)	Nem készült

5. sorozat
érték	méret	szín	leírás			dátum
			előlap	hátlap	vízjel	nyomtatás	kibocsátás
1 jüan (yuan)	130 × 63 mm	sárga, zöld	Mao Ce-tung és orchidea	Három medencében tükröződik a hold a Nyugati-tónál	orchidea	1999	2004. július 30.
5 jüan (yuan)	135 × 63 mm	bíbor	Mao Ce-tung és nárcisz	Taj-hegy (Tai-hegy)	Nárcisz		2002. november 18.,
10 jüan (yuan)	140 × 70 mm	kék	Mao Ce-tung és rózsa	Három Szoros a Jangce-folyónál	Rózsa		2001. szeptember 1.
20 jüan (yuan)	145 × 70 mm	barna	Mao Ce-tung és lótusz	Kujlini táj (Guilini táj)	Lótusz		2000. október 16.
50 jüan (yuan)	150 × 70 mm	zöld	Mao Ce-tung és krizantém	Potala palota	Mao Ce-tung		2001. szeptember 1.
100 jüan (yuan)	155 × 77 mm	vörös	Mao Ce-tung és prunus mume	A népek nagy csarnoka			1999. október 1.

Története

A renminbit 1949-ben vezették be, röviddel azután, hogy a kommunisták megnyerték a polgárháborút. A kommunista kormány első feladata a hiperinfláció megállítása volt, amely az országot sújtotta ekkoriban. Miután ez megfékeződött, nyomták ki a második sorozatot még az 1950-es években.

A tervgazdaság időszakában a renminbi árfolyama teljesen valószerűtlen volt a külföldi valutákhoz képest, átváltását szigorú szabályok jellemezték. A kínai gazdaság 1978-as nyitása után kettős árfolyamrendszer került bevezetésre egy belföldre szánt valutával és egy a külföldiek számára készült renminbivel, amelynek árfolyama jóval az előző felett volt. Ez a rendszer kedvezett a feketegazdaságnak, ahol általánossá vált a pénzkereskedelem.

Később a Kínai Népköztársaság a nagyobb konvertibilitás elérése érdekében eltörölte a kettős árfolyamot, és a kialakított cserehelyeken az árfolyamok valósabb értéket vehettek fel. Jelenleg a renminbi magánszemélyek folyószámláin konvertibilis, míg a vállalkozásokén nem. A cél a teljes konvertibilitás elérése, ami azonban egyelőre csak távlati.

Árfolyama

A renminbi árfolyamát 1994-től informálisan az amerikai dollár árfolyamához kötik. Ez a gazdaságpolitika Kína számára feltétlen előnyös, azonban a nemzetközi megítélése kettős. Az 1998-as ázsiai gazdasági válság során nagy szolgálatot tett a rendszer, mivel nem engedte Kína meggyengülését. Ám mostanság főleg az Amerikai Egyesült Államok egyre többször támadja a kötött árfolyamrendszert, mivel a dollár – és így a renminbi – gyengülésével, Kína gazdasága még versenyképesebb lett az Amerikai Egyesült Államokéval szemben.

Az Amerikai Egyesült Államok a G7 és az Európai Unió támogatásával nyomást gyakorolt Kínára a renminbi árfolyamának növelése érdekében, hogy az import növekedjen, az export pedig csökkenjen. Kínában azonban tartják magukat a kötött vagy csúszó árfolyamhoz, mivel félnek a szabad árfolyam esetén fellépő spekulációktól. Kisebb módosítást azonban tervez a Kínai Nemzeti Bank azáltal, hogy a jüan (yuan) árfolyamát már nemcsak az amerikai dollárhoz, hanem egy a dollárból, euróból és japán jenből álló kosárhoz kívánják majd kötni.

Kínát több támadás is éri, mivel valutája nem vihető ki az országból, így kényszerítve rá a külföldi turistákat, befektetőket, hogy ők vigyék oda külföldi valutájukat, amit külföldi államkötvényekbe fektethet be a kínai állam, ezáltal még nagyobb befolyást szerezve a nemzetközi gazdaságban. Másrészt a rendszer hátulütőjeként terepet ad a feketegazdaságnak.

A kínai valuta nemzetközileg konvertibilissé tétele, amely egyelőre csak a távlati célok között szerepel, alapvetően megosztja a nem kínai piaci résztvevőket. Míg a könnyűipar a lépéstől a jüan (yuan) felértékelődését várva a konvertibilitás elérése mellett kardoskodik, az olcsó kínai munkaerőre és termékekre építő számítástechnikai és kereskedelmi cégek érdeke a mostani rendszer megtartása.