Ugrás a tartalomhoz

„Hegyi-Karabah Köztársaság” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a rizsa ki
a →‎Története: kétszer mond
41. sor: 41. sor:
[[1991]] szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. [[1993]] áprilisában [[Törökország]] embargót vezetett be Örményországgal szemben.
[[1991]] szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. [[1993]] áprilisában [[Törökország]] embargót vezetett be Örményországgal szemben.


[[1994]]-ben [[Oroszország]] sikertelenül közvetített az [[Örményország]] és [[Azerbajdzsán]] közötti béke létrehozásának ügyében. Sikertelenül. Hegyi-Karabah parlamentje [[1996]]-ban függetlenné nyilvánította az országot.
[[1994]]-ben [[Oroszország]] sikertelenül közvetített az [[Örményország]] és [[Azerbajdzsán]] közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje [[1996]]-ban függetlenné nyilvánította az országot.


[[Örményország]] igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.
[[Örményország]] igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.

A lap 2012. szeptember 4., 16:22-kori változata

Hegyi-Karabah Köztársaság
örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernayin Gharabaghi Hanrapetut’yun
Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah címere
Hegyi-Karabah címere
Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh

FővárosaSztepanakert
é. sz. 39° 49′ 02″, k. h. 46° 45′ 02″39.817222°N 46.750556°EKoordináták: é. sz. 39° 49′ 02″, k. h. 46° 45′ 02″39.817222°N 46.750556°E
Államformaparlamentáris köztársaság
Vezetők
ÁllamfőBako Szahakjan
MiniszterelnökArajik Harutjunjan
Hivatalos nyelvörmény
függetlenAzerbajdzsántól
kikiáltása1991
Népesség
Népszámlálás szerint146 600 fő (2012)[1]
Becsült143 574 fő (2005)
Népsűrűség29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11 500 km²
Víz1,7%%
IdőzónaUTC+04:00 (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznemörmény dram (AMD)
Hívószám374 97
Segélyhívó telefonszám112
Internet TLD.internet végződés
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság témájú médiaállományokat.

Hegyi-Karabah, hivatalos nevén Hegyi-Karabah Köztársaság (örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն, Lernayin Gharabaghi Hanrapetut’yun) egy vitatott státusú terület. Azerbajdzsán délnyugati részén, az örmény határ közelében található, a Karabah-hegység keleti oldalán. Az egész kaukázusi térségre kihat Hegyi-Karabah helyzete.

Története

Az egykori kánátus területén 1923. július 7-én alakult meg a Hegyi-Karabah Autonóm Terület, amelyet Azerbajdzsánból kormányoztak.

1988-ban zavargásokat okozott Hegyi-Karabah Örményországhoz csatlakozásának terve. 1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.

1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.

1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.

Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.

„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta Ilham Alijev azeri elnök 2008 januárjában.

„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszjan örmény elnök 2008 tavaszán.

Örményországnak nem csak Azerbajdzsánnal van határvitája, hanem Grúziával is. Grúzia délnyugati részén megközelítőleg 340 000 örmény él Örményországon kívül.

Népessége

A lakosság túlnyomó többsége 95%-a örmény. Ez a legfőbb ok, amiért a terület Örményországhoz szeretne csatlakozni. A maradék 5%-ot kisebb népcsoportok alkotják. Élnek itt asszírok, kurdok és görögök egyaránt. Az asszírok, az ókori Asszír birodalom vezető népcsoportja volt, ma már ez a nép szinte teljesen kihalt, maradványcsoportjaik néhány országban találhatók csupán. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[2]

Földrajz

Ünnep

Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)

Külső hivatkozások

  1. http://stat-nkr.am/files/publications/joxovrdagrakan_2012.pdf, 2016. június 12.
  2. Forrás: A Világ országai, Nyír.Karta Bt 2008

Forrás

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Kartal & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5