fiú

헝가리어

명사

IPA [ˈfijuː]

1. 소년.
2. 아들.

fiú의 어형변화 단수 복수 주격 fiú fiúk 직접목적격 fiút fiúkat 간접목적격 fiúnak fiúknak 조격(助格) fiúval fiúkkal causal-final fiúért fiúkért 변격(變格) fiúvá fiúkká 완료격 fiúig fiúkig 태격(態格)- 격식 fiúként fiúkként essive-modal - - inessive fiúban fiúkban superessive fiún fiúkon adessive fiúnál fiúknál illative fiúba fiúkba sublative fiúra fiúkra allative fiúhoz fiúkhoz elative fiúból fiúkból delative fiúról fiúkról ablative fiútól fiúktól