Ugrás a tartalomhoz

Zsittnyan István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsittnyan István
Zsittnyan István és diákjai Nemespannon
Zsittnyan István és diákjai Nemespannon
Született1916. december 4.
Érsekújvár
Elhunyt1997. november 1. (80 évesen)
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus, kultúrszervező

Zsittnyan István aláírása
Zsittnyan István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsittnyan István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zsittnyan István (Érsekújvár, 1916. december 4.1997. november 1.) tanár, kultúrszervező.

Élete

[szerkesztés]

Iparos családban született, édesapja Zsittnyan István csizmadia, édesanyja Finta Mária. Iskoláit Léván és Pápán végezte, ahol leérettségizett és a Pápai Állami Tanítóképző-intézetben 1940-ben tanítói képesítést és kántori oklevelet szerzett. A második világháború után 1953-1955 között végezte el és 1957-ben szerzett Pozsonyban a Pedagógiai Főiskolán magyar-szlovák tanári oklevelet.

Tanári pályafutását a második világháború alatt Tardoskedden 1940. december 9-étől helyettesítéssel kezdte, majd Nemespannra került,[1] ahol 1941. július 1-től segéddíjas, 1942. január 1-től helyettes tanító (igazgató), majd 1942. december 9-től rendes tanító lett. 1942-ben besorozták, de nem vonult be. Ugyanezen év július 25-én elvégezte a kerületi tűzoltótanfolyamot, amely alkalmassá tette tiszti tűzoltói feladatok ellátására is. 1943. nyarán megnősült. A Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület nemespanni szervezetének titkára és irányítója volt.[2] A háború alatt támogatta a komáromi bencés gimnáziumot.[3] 1944. júniusában elvégezte a Népművelési előadóképző tanfolyamot.

A felszabadulás után még 1945. július végén elbocsátották állásából magyar nemzetisége miatt. Poprádon talált munkát, egy papírgyárban vagonkirakodóként dolgozott, családja azonban továbbra is Nemespannon maradt az egykori iskolaépület szolgálati lakásában. 1948-ban bizonyságot kapott a falutól, hogy megbízható személy, melyek után Felsőzboróban kapott szlovák tanítói állást.

1949-től a martosi Alapiskola tanára, később igazgatója lett. 1950-ben a helyi Csemadok alapszervezet szervezője és kultúrfelelőse. Színjátszócsoportot és énekkart szervezett, a helyi néptánccsoport első vezetője, melyek vezetése alatt több díjat is nyertek.[4] 1973-ban távúton elvégezte a pozsonyi Népművelési Intézet (Osveta) hároméves amatőr rendezői kurzusát. Az 1975-ben megnyílt tájház egyik szervezője volt. Martoson tanított egészen 1977-es nyugdíjba vonulásáig, azután már csak helyettesített.

Martos krónikása, a Helyi Nemzeti Bizottság tagja és a kultúrház vezetője volt. 1950-től tagja volt a Csemadok vezetőségének és Központi Bizottságának, 1952-től a helyi Termelőszövetkezet vezetőségének.

Felesége Varsányi Edit tanítónő, két gyermekük született.

2012-ben a Martosi kultúrház vette fel a nevét.[5]

Elismerései

[szerkesztés]
Sírja Komáromban
  • 1960 a komáromi Járási Nemzeti Bizottság kitüntetése
  • 1962 a komáromi Járási Nemzeti Bizottság kultúra és iskolaügyi részlegének dicsérő kitüntetése
  • 1976 a Fogyasztási Szövetkezetek (JRD) Szlovákiai Elnökségének Becsület érme
  • 1977 a komáromi Járási Nemzeti Bizottság Becsület érme
  • 1979 a Kultúra érdemes dolgozója érem
  • 1986 a Csemadok Emlékérem arany fokozat
  • 1990 Aranydiplomás pedagógus érem (Győr)
  • 2007 Martos településért díj

Művei

[szerkesztés]
  • 1977 Fáklya hordozói. A Hét
  • 1988 Martos múltja és jelene
  • Martos múltja és jelene; Martosi Mezőgazdasági Szövetkezet, Martos, 1991

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A nemespanni kántortanítói állásra nyugdíjazás folytán pályázatot hirdettek (Nemzetnevelés 23/7, 56 (1941. április 1.)).
  2. Hetényi 1943, 136.
  3. Dobrovich Ágoston 1944 (szerk.): A komáromi Szent Benedek-rend katholikus gimnázium értesítője 1943-1944, 27.
  4. Quittner János: Népitánc-mozgalom. In: Varga János 1974 (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974. Bratislava, 150.
  5. Uznesenie zo zasadnutia obecného zastupiteľstva ktoré sa konalo dňa 26. 7. 2012

Források

[szerkesztés]
  • A nemespanni magyar iskolakrónika
  • Szőke, J.–Viczián, J. 1993 (szerk.): Ki kicsoda Kassától-Prágáig? Szekszárd, 337 No. 1223.
  • 1943 Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve. Budapest, 136.