Vághy Kálmán
Vághy Kálmán | |||||
Személyes adatok | |||||
Születési dátum | 1897. december 31. | ||||
Születési hely | Szolnok, Magyarország | ||||
Halálozási dátum | 1950. július 30. (52 évesen) | ||||
Halálozási hely | Vecsés, ? | ||||
Állampolgárság | magyar | ||||
Edzőség | |||||
| |||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vághy Kálmán (Szolnok, 1897. december 31. – Vecsés, 1950. július 30.) labdarúgóedző, 1942 és 1943 között a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
Családja
[szerkesztés]Vághy Kálmán és Bayer Julianna fia. 1918. augusztus 25-én Budapesten feleségül vette Nagy Gizella Annát, Nagy Máté és Kotek Terézia lányát.[1] (A menyasszony első unokatestvére volt a Szarajevóban meggyilkolt trónörökös feleségének, Chotek Zsófiának) Gyermekeik: Zsuzsanna (1919) és György (1926).
Életútja
[szerkesztés]Vecsésen és Budapesten tanult. 1915-ben önként jelentkezett a frontra, elvesztette bal csuklóját. Elvégezte a tiszti iskolát, majd százados lett. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselőjeként dolgozott az 1920-as években. 1932-től mint a Vecsési Ipartestület jegyzője és tagja működött. 1930-as évek elejétől 1944 végéig a Honvédelmi Minisztérium vezérkari századosa volt. Részt vett mint színész és rendező a Vecsési Ifjak Műkedvelő Gárdájának és a Széchenyi Önképző Körnek a munkájában.
1921-től a Közép-magyarországi Labdarúgó Szövetség (KÖLASZ) elnöke, majd az MLSZ bírói testületének tagja, később pedig főtitkára lett. 1936-ban ő készítette fel és kísérte el a berlini olimpiára a magyar labdarúgó válogatott csapatot. 1942. november 1. és 1943. november 7. között a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Mérlege öt győzelem és egy vereség volt.
A német megszállást követően is kapcsolatban állt magyar ellenállási mozgalom (MFM) résztvevőivel, Dr. Soós Gézával, Sztehlo Gáborral, Komoly Ottóval és Raoul Wallenberggel is. 1944-ben a saját és családja életét kockáztatásával segített katonai futárautóval élelmet szállítani Vecsésről a budapesti gettóba zárt zsidók számára.
A statárium ellenére se a nyilasoknál, se a németeknél nem árulta be senki. 1944. október 15-én a vezérkari főnök utasítására ővele küldték el a Magyar Rádióba a Horthy-proklamáció szövegét. A nyilas hatalomátvételt követően nyugatra menekült a vezérkarral együtt. Előbb Kőszeg felé vette az irányt, majd továbbment Metzenbe, itt találkozott a feleségével. 1945-ben francia hadifogságba került, súlyos vesebetegséggel szabadult egy évvel később.
Hazatérése után korábbi szolgálati lakásába egykori cselédasszonya nem engedte be a személyes holmijaiért sem. Horthy Miklóshoz kapcsolódó vezérkari múltja és a francia hadifogság miatt elutasították jelentkezését a magyar néphadseregnél is. B listára tették és az MLSZ-től is elbocsátották. A kommunista hatalomátvétel után a sportegyesületi edzőségtől és a színjátszástól is eltiltották. Koholt vádak alapján került bíróság elé Kéry Kálmánnal együtt. Hiába tanúsította egy, a budapesti gettót megjárt zsidó házaspár, Fischer Artúr és felesége, hogy élelmet szállított nekik, a recski munkatáborba került Kéryvel együtt. Büntetése letöltésének megkezdése előtt egy nappal hunyt el Vecsésen veserákban.
Statisztika
[szerkesztés]Mérkőzései szövetségi kapitányként
[szerkesztés]Magyarország | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
# | Dátum | Helyszín | Hazai | Eredmény | Vendég | Kiírás | Gólok | Esemény |
1. | 1942. november 1. | Budapest, Üllői úti pálya | Magyarország | 3 – 0 | Svájc | barátságos | - | |
2. | 1943. május 16. | Genf, Charmilles Stadion | Svájc | 1 – 3 | Magyarország | barátságos | - | |
3. | 1943. június 6. | Szófia, Junak Stadion | Bulgária | 2 – 4 | Magyarország | barátságos | - | |
4. | 1943. szeptember 12. | Stockholm | Svédország | 2 – 3 | Magyarország | barátságos | - | |
5. | 1943. szeptember 15. | Helsinki | Finnország | 0 – 3 | Magyarország | barátságos | - | |
6. | 1943. november 7. | Budapest, Üllői úti pálya | Magyarország | 2 – 7 | Svédország | barátságos | - | |
Összesen | - | mérkőzés | - | gól |
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- dr. Földessy János: A magyar labdarúgás 60 éve – 1958. Sport lap- és könyvkiadó
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Adatlapja a www.magyarfutball.hu oldalon
- vecsesikonyvtar.hu