Ugrás a tartalomhoz

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-51-2

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerelmes regények
Szerelmes regények

A szerelmes regény vagy romantikus regény irodalmi műfaj; az ilyen típusú művek általában két ember közötti szerelemmel foglalkoznak, és érzelmileg kielégítő, optimista befejezéssel zárulnak. Kereskedelmileg két típusba sorolhatók: vannak a rövidebb regények, melyek körülbelül egy hónapig kaphatóak (ilyenek például a Harlequin-kötetek), illetve a nagyobb lélegzetvételű, tartósan könyvesboltokban árusított kötetek. Műfajilag több csoportra is oszthatók: léteznek például történelmi szerelmes regények, tudományos-fantasztikus és paranormális jelenségekről szóló, de akár a thrillert vagy a krimit ötvöző alkotások és erotikus művek is.

Az egyik legelső szerelmes regény Samuel Richardson Pamela avagy az erény jutalma című, 1740-ben íródott regénye, amely több szempontból is forradalminak számított: teljes mértékben az udvarlásról szólt, méghozzá a főhősnő szemszögéből. Jane Austen továbbfejlesztette a műfajt a Büszkeség és balítélettel. Austen munkássága inspirálta Georgette Heyert, aki 1921-ben a történelmi szerelmes regény műfaját vezette be a köztudatba. Egy évtizeddel később az angol Mills and Boon kiadó megjelentette az első rövid, sorozatjellegű romantikus regényeket, amelyeket Észak-Amerikában a Harlequin Enterprises Ltd adott ki.

A modern szerelmes regény műfaja 1972-ben született meg, amikor megjelent Kathleen Woodiwiss The Flame and the Flower című regénye az Avon Books kiadásában, puha kötésben. Az 1980-as években a szerelmes regények virágkorukat élték.

Észak-Amerikában a szerelmes regény a legnépszerűbb irodalmi műfaj, az eladott puha kötésű könyvek 55%-át tették ki 2004-ben. Bár Európában is igen népszerű, a legtöbb, e kategóriában született alkotás angol nyelvű íróktól származik, ami az angolszász világnézet dominanciáját jelenti a műfajon belül.

Magyarországon a műfaj áttörését Mészáros Ignác Kartigám című regénye segítette elő a 18. században. 1934-ben a Pesti Napló részletekben közölte Móricz Zsigmond Jobb mint otthon című regényét, mely Hansági Ágnes szerint „értelmezhető szerelmes regényként, amely a hagyományos Hamupipőke‐sémát követi, és a populáris szerelmes regény paródiájaként egyaránt”.