Ugrás a tartalomhoz

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-13-1

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taj-cu (Tajzu) császár (960–976), a Szung (Song) dinasztia alapítója (korabeli udvari festmény)
Taj-cu császár (960–976),
a Szung dinasztia alapítója
(korabeli udvari festmény)
Szung-kori kínai dzsunka
Szung-kori kínai dzsunka

A Szung-dinasztia (宋朝; pinjin, hangsúlyjelekkel: Sòng Cháo) 960 és 1279 között volt hatalmon Kínában. Uralkodását az öt dinasztia és a tíz királyság kora előzte meg, utána pedig a mongol Jüan-dinasztia következett. A sinológusok a Tang-dinasztia aranykorához viszonyítva a középkori Kína „ezüstkorának” is nevezik.

A Szung-dinasztia idején Kína társadalma és gazdasága is jelentősen fejlődött. A rizstermelésen alapuló demográfiai forradalom révén Kína a korabeli világ messze legnépesebb országa lett. Létrejött az egységes piac, kibocsátottak a világ első papírpénzét, bár az emiatt kialakuló inflációt nem mindig tudták kezelni. Felállították Kína első állandó hadiflottáját, először használták katonai célokra a puskaport, megalkották az iránytűt. A gazdaság állami, központi ellenőrzése enyhült, a piac szerepe nőtt, miként a helyi közigazgatásé és a földbirtokosoké is. A kinevezett hivatalnokok a korábbiaknál jobban támaszkodtak az iskolázottabb szakemberek tanácsaira.

A társadalmi élet megélénkült, a tehetősek érdeklődtek a művészetek iránt, és vásárlásaikkal támogatták az alkotókat. A lakosság széles rétegei vettek részt a nagy ünnepségeken. Terjedtek a magánjellegű klubok, a városokban szórakoztató negyedek alakultak ki. Az irodalom terjedését nagyban elősegítette a nyomtatás elterjedése. A tudományok mellett a technika is nagy fejlődésnek indult. A filozófusok (Cseng Ji, Csu Hszi) buddhista hatást tükröző kommentárjaikkal megújították a konfucianizmust. A császári vizsgák rendszere fontosabb szerepet kapott a bürokrata-értelmiségi elit képzésében, lehetővé téve az egységes tisztviselő kar kialakulását.

A korszakot két szakaszra osztják. Az Északi Szung idején (北宋, 960–1127), a főváros az észak-kínai Piencsing (ma Kajfeng) városában volt, és a dinasztia hatalma a tulajdonképpeni Kína csaknem egész területére kiterjedt. A Déli Szung (南宋, 1127–1279) azért jött létre, mert Kína északi részét a dzsürcsi Csin-dinasztia (1115–1234) hódította meg, a Szung császárok hatalma visszaszorult a Jangcétől délre, ahol fővárosuk Lin'an (a mai Hangcsou) lett.