SZ–400
SZ–400 | |
Az SZ–400 szállító-indító járműve | |
NATO-kód | SZ–400: SA-21 Growler |
Funkció | Nagy- közepes-, kis hatótávolságú légvédelmi rakéta |
Gyártó | Fakel Gépgyártás Tervezőiroda |
Tervező | Almaz Központi Tervezőiroda |
Szolgálatba állítás | 2007. április 28. |
A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–400 témájú médiaállományokat. |
Az SZ–400 Triumf (NATO-kódja: SA–21 Growler, korábban SZ–300PMU–3) légvédelmi rakétarendszer, amit az 1990-es években fejlesztettek ki Oroszországban az Almaz tervezőirodában. A fegyverrendszer az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszer továbbfejlesztett változata. 2007 óta áll szolgálatban az Orosz Fegyveres Erőknél.
Az SZ–400-as fegyverrendszer négyfajta rakéta alrendszerrel fedi le a teljes légvédelmi spektrumot. Ezek a „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6 (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéta.
Története
[szerkesztés]Az SZ–400-as rakétarendszer kifejlesztése az 1990-es évek végén történt. Eredetileg az Orosz Légierő számára mutatták be 1999 januárjában. Az első kísérleti lövészetet 1999. február 12-én hajották végre az Asztrahánhoz nem messze fekvő Kapusztyin Jar lőterén. A lövészet sikeresnek bizonyult és a rendszert rendszeresítésre alkalmasnak ítélték 2001-től.
2003-ban viszont kiderült, hogy a rendszer még nem teljesen kész a rendszeresítésre.[1]
A hibák kijavatása után 2004 februárjában bejelentették, hogy a rakétarendszer harcra kész. Áprilisban sikeresen elfogott és megsemmisített egy ballisztikus rakétát egy továbbfejlesztett 48N6DM elfogó rakétával.[2][3] 2007-ben hadrendbe állították az Orosz Fegyveres Erőknél.[4]
Felépítése
[szerkesztés]- A 30K6E egy adminisztrációs rendszer, ami nyolc rakétaosztályt képes kezelni egy időben.[5][6][7]
- Az 55K6E egy parancsnoki mozgó vezetési pont, ami egy Ural-532301-on lett kialakítva.
- A 91N6E[8] egy panoráma kialakítású lokátor aktív zavarás védelemmel, aminek hatótávolsága 600 km. Egy MZKT-7930 típusú járműre van telepítve. Kb. 300 céltárgyat képes egy időben követni és deciméteres hullámhosszon üzemel.[9]
- 6 légvédelmi rakétaosztály van felszerelve a 98ZH6E típusú föld-levegő légvédelmi rakétával, ami csak 6 céltárgyat tud megsemmisíteni egy időben.[10] További 2 rakétaosztály a 40 km-es hatótávolságon belüli célok elpusztítására szolgál.
- A 92N6(vagy 2)E egy multifunkciós lokátor, aminek a hatótávolsága 400 km - egy időben 100 célt képes egy időben követni.[11]
- Az 5P85TE2 indítóállvámy és a 12 db 5P85SE2 légvédelmi rakéták traileren a céltárgyak elfogására hivatottak.
- A 48N6E, 48N6E2, 48N6E3, 48N6DM, 9M96E, 9M96E2 és az ultra-nagy hatótávolságú 40N6E rakéták csakis orosz elnöki felhatalmazással használhatók[12]
- Az SZ–400 egy aktív fázisvezérelt antennarácsú lokátort használ.[13]
Lehetséges elemei még az SZ–400 (98ZH6E)-as rendszernek:[14][15] A 15I6ME – 98ZH6E-es alrendszerek a 30K6E 30/60/90 km-es hatótávolságán is képesek működni. 96L6E[16] – univerzális komponens minden funkcióval, képes a 300 km-re lévő céltárgyak bemérésére. 40B6M – a 92N6E és 96L6E típusú lokátorok alépítménye. Lopakodók felderítésére a Protivnik-GE, Gamma-DE (UHF lokátor 0,1 m2 for 240 km[17]). Orion[18] passzív lokátoros légvédelmi rendszer megnevezése - képes bemérni 3-ból 1 koordinátát. Avtobaza-M passzív lokátor hivatott bemérni a repülő céltárgyakat (3-ból 2 koordinátát).[19] és Orion+ Avtobaza=a pontos helyét a céltárgynak. Lehetséges a régebbi SZ–200-as, illetve az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszerek lokátorait az SZ–400-hoz hozzá kapcsolni egyéb vezetési pontok beiktatás nélkül is.[20] Az SZ–300-as rakétarendszer rakétáit is lehetséges az SZ–400-val irányítani.[21] A-50/A-50U[5] légtérellenőrző repülőgép a földi telepítésű rakétarendszernek küldi a céltárgy adatait.[22]
A 30К6Е irányító rendszer az alábbi rendszerekkel összekapcsolható[14]
- SZ–400 Triumf 98ZH6E rendszer;
- SZ–300PMU2 (83М6Е2 irányító rendszeren keresztül);
- SZ–300PMU1 (83М6Е irányító rendszeren keresztül);
- Tor-M1 a Ranzhir-M üteg vezetési ponton keresztül;
- Pancir–SZ1 az üteg vezetési járművén keresztül;
Triumf kiegészítések – ha egyéb megbízást kap az alegység, akkor a 30K6E adminisztrációs rendszert használják adat fogadásra, amit egy további integrált 92Н6Е lokátor szolgáltat;
96L6E/30K6E lokátor típusú adminisztrációs rendszer, Protivnik-GE, Gamma-DE. A 92H6E lokátor rendszerhez opcionálisan hozzá rendelhetőek, ezáltal létrehozva az adatkapcsolatot egyes ütegek között:
- Baikal-E magasabbegység vezetési pont, ill. hasonló típusok;
- közeli 30К6Е, 83М6Е, és 83М6Е2 adminisztrációs rendszerek;
- Polyana-D4М1 vezetési pont;
- vezetési pont orosz vadászrepülők számára.
- Mobil nagyhatótávolságú lokátorok az X,L,ultrarövidhullám-hullámhossz tartományban. A Nebo-M rendszer kimondottan az F–35 Lightning II ellen került kialakításra. A rendszer URH komponense szektor átfésülést és célkövetést biztosít, amíg az X-és L-hullámhossz tartomány finom célkövetést biztosít az alegység számára. A lokátorok jó elhelyezése a beérkező céltárgy támadó tengelyéhez képest - az X-és L-sávú komponensek illuminálják a bejövő céltárgyat olyan szögekből, amit az ellenséges céltárgy radarzavarója alig vagy nehezen tud csak bemérni. A Nebo-M-et amúgy sem lehet zavarni, mivel passzív érzékelőkkel van felszerelve.[23]
Rakéták
[szerkesztés]Egy rendszer összesen 8 légvédelmi rakétaosztályból áll, ami közel 72 indítóállványt és maximálisan 384 db légvédelmi rakétát jelent,[24] amik közé tartoznak azok a rakéták is, amik 250 km vagy annál közelebb lévő célpontok ellen bevethetőek.[25][26] A rakétákat egy gázrendszer lövi ki a vetőcsövekből kb. 30 méteres magasságba, ahol bekapcsol a rakétahajtómű.[21]
GRAU kód | Hatótávolság | Magasság | Maximális sebesség | Maximális céltárgy sebesség | Súly | Robbanófej | Irányítórendszer | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
40N6 | 400 km (250 mi)[27] | 185 km (607 000 ft) [28] |
Félaktív vagy aktív radarkövetés | Aktív radarkövető fejjel működve a kívánt magasságig repülve átvált követő és megsemmisítésre.[21] | ||||
48N6E2 | 200 km (120 mi)[29] | 2000 m/s (4500 mph)[29] | 2800 m/s (6300 mph)[29] | 1835 kg (4045 lb)[29] | 180 kg (400 lb)[29] | Félaktív radarkövetés[14] | ||
48N6DM / 48N6E3 |
250 km (160 mi)[29] | 2000 m/s (4500 mph)[29] | 4800 m/s (11 000 mph)[29] | 1835 kg (4045 lb)[29] | 180 kg (400 lb)[29] | Félaktív radarkövetés[14] | ||
9M96E | 40 km (25 mi)[30][31] | 20 km (66 000 ft)[30] | 900 m/s (2000 mph)[32] | 333 kg (734 lb)[30] | 24 kg (53 lb)[30] | Aktív radarkövetés[33] | Az aktív radarkövetésnek köszönhetően képes nagyon messze és nagyon alacsonyan repülő céltárgyakat is bemérni és megsemmisíteni. Szintén képes lopakodó technológiával készült cétárgyak optikai és infravörös tartományban lévő felderítését, követését és megsemmisítését a 9M96 típusú rakétákkal.[33] | |
9M96 / and 9M96E2 |
120 km (75 mi)[31] | 30 km (98 000 ft)[31] | 1000 m/s (2200 mph)[31](1M=295–340 m/s → 1000 m/s≈3~3.3M) | 420 kg (930 lb)[31] | 24 kg (53 lb)[31] | Aktív radarkövetés[31] | Nagy találati pontosság gyorsan repülő céltárgyak ellen, mint pl. UAV-k és robotrepülőgépek.[8][31] A „20 g-s sebességgel”(??) 30 km-es magasságban repülő kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat is képes elfogni és megsemmisíteni.[20] |
- Az SZ–400-as rendszer anti-ballisztikus rakétavédelmi képességei majdnem kimerítik az azóta hatályos kívül helyezett Anti-ballisztikus rakétavédelmi egyezmény kritériumait.
- Az új 77N6-N és 77N6-N1-es anti-ballisztikus rakéták 2014-es rendszerbe állítását követően kinetikus képességekkel is rendelkeznek.[34] Ugyan ezen rakétákat szintén használni fogják az SZ–500-as anti-ballisztikus rakétavédelmi rendszerhez.[35]
Morpheus légvédelmi rakétarendszer
[szerkesztés]- Az oroszok egy különálló kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer fejlesztésébe kezdtek 42S6 Morfej néven (Morpheus), ami az SZ–400-as rendszert hivatott megvédeni az alacsonyan támadó ellenséges repülőgépektől, harci helikopterektől. Ez az alrendszer közösen az SZ–350-es közép-hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel fogja védelmezni az SZ–400-as rakétarendszereket. Későbbiekben ők veszik át közösen az Orosz Légtérvédelmi Erők légvédelmi oltalmazását.[36]
Műszaki jellemzők
[szerkesztés]Maximális céltárgy sebesség | 4,8 kilométer per másodperc (17 000 km/h; 11 000 mph; Mach 14)[15] |
Lokátor hatótávolság (km) | 600 |
Légvédelmi rakéták hatótávolsága (km)
|
400[38] 2[25] |
Hatómagasság (2015, km)
|
27[15]/30[26] up to 56[39][40] km (9m96e2)[41] 0.005(9M96)/0.01 |
Harcászati ballisztikus rakéták elleni hatótávolság (km)
|
60 5[14] |
Az egy időben kilőtt rakéták száma | 80[5][25][42][43] korábban a fejlesztések időszakában 36 (2012)[44] |
Az egy időben irányított rakéták száma | 160[25][26][45][46] |
A rakéta indítóállvány harckészültségbe helyezése (min) | 5[44][47] a fejlesztés időszakában 10–15[43] |
Érzékeléstől a rakéta kilövésig számított idő (min) | azonnali készenlét 0,6 / készenlét 3[48] |
Felújítások közötti időtartam (h) | 10 000 |
Szavatosság (évek)
|
Kb. 20 15 |
- Hadászati bombázók B-1, FB-111 and B-52H
- Rádióelektronikai hadviselésre felkészített repülőgépek EF-111A and EA-6
- Felderítő repülőgépek TR-1
- Légtérellenőrző repülőgépek E-3A and E-2C
- Vadászrepülőgépek F-15, F-16, F-35[52] és F-22
- Hadászati robotrepülőgépek Tomahawk
- Ballisztikus rakéták (hatótávolság legalább 3500 km)[30]).
- Minden célú maximális radiális sebesség 4,8 kilométer per másodperc (17 000 km/h; 11 000 mph; Mach 14) (abszolút határ 5 kilométer per másodperc (18 000 km/h; 11 000 mph; Mach 15)[30]), a minimum az zéró.[14]
- Rendszer reagálási ideje kevesebb mint 10 másodperc.[53]
- A rendszer képes közúton (60 km/h) és terepen is közlekedni 25 km/h.[42]
- Egy a Pravdában megjelent újságcikk szerint egy rakétaosztály költsége, ami 8 indítóállványból áll 200 millió USD.[54]
Üzemeltetők
[szerkesztés]Jelenlegi üzemeltetők
[szerkesztés]- Oroszország – 29 rakétaosztállyal rendelkezik.
Leendő üzemeltetők
[szerkesztés]- Kína – Hivatalosan megerősítve, hogy Kína legalább 6 rakétaosztályt fog vásárolni.[55][56][57]
- India – 2015 decemberében bejelentette, hogy 5 rakétaosztályt fog vásárolni, 6000 rakétával.[58] 2015 októberében bejelentették, hogy 12 rendszernyit vásárolnak.[59][60]
- Törökország – Hivatalosan megerősítve, hogy négy egységet vesz az SZ–400-as rendszerből, egyenként 500 millió dollárért.[61] Az első egységek szállítása 2019 júliusában várható.[62]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ S-400 (SA-20 Triumf). MissileThreat.com. [2012. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
- ↑ „Russia: New S-400 Air Defense System Coming Soon”, Periscope Daily Defense News Capsules , 2001. április 4.
- ↑ „Russia Trumpets New S-400 Missile System”, BBC Monitoring, 2001. március 23.
- ↑ -400,. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b c Зенитный ракетный комплекс С-400 'Триумф' (russian nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ Характеристики зенитной ракетной системы С-400 "Триумф" (russian nyelven). RIA Novosty. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ -400 "" (, ). -. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b Зенитный ракетный комплекс С-400 'Триумф'. new-factoria.ru
- ↑ С-400 сбивает любой "стелс". topwar.ru
- ↑ Западные СМИ: зенитно-ракетные комплексы S-400 и S-500 могут стать лучшими комплексами противовоздушной обороны в мире. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ ГСКБ Концерна ПВО Алмаз-Антей имени академика А.А. Расплетина. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ Частокол противовоздушной обороны / Вооружения / Независимая газета (orosz nyelven). Nvo.ng.ru, 2008. február 29. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- ↑ Пять преимуществ С-400 над Patriot. Российская газета
- ↑ a b c d e f ГСКБ Концерна ПВО Алмаз-Антей имени академика А.А. Расплетина (ОАО НИЭМИ) : с-25 беркут, бункин борис васильевич, с 300 пму, с-300 пму, зрс, с-400 триумф, средства пво, четырёхсотка, противовоздушная оборона.. [2014. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b c Мобильная многоканальная зенитная ракетная система С-400 "Триумф" (russian nyelven). [2014. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
- ↑ АО НПО ЛЭМЗ – ПРОДУКТЫ и УСЛУГИ – УПРАВЛЕНИЕ ВОЗДУШНЫМ ДВИЖЕНИЕМ. lemz.ru. [2013. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ RusArmy.com –. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ 1Л222 Автобаза. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b -400. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b c Зенитная ракетная система С-400 "Триумф". [2018. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ ТАНТК им. Г. М. Бериева – самолёт радиолокационного дозора и наведения А-50Э. beriev.com. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ Missiles sol-air S-400 (Triumph). RIA Novosti. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b c d ЗРС С-400 "Триумф". [2014. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b c Характеристики зенитной ракетной системы С-400. РИА Новости. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ Ракету дальнего радиуса действия для С-400 создадут в 2012 году » Военное обозрение. Topwar.ru. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- ↑ -500. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b c d e f g h i j S-400 Triumf AusAirpower. AusAirpower.com. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
- ↑ a b c d e f С-400 "Триумф", зенитная ракетная система (russian nyelven). Arms Expo. [2011. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c d e f g h Dr C Kopp: S-400 Triumf AusAirpower. AusAirpower.com. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ Зенитный ракетный комплекс ПВО средней дальности С-350 50Р6А "Витязь". (Hozzáférés: 2016. május 28.)
- ↑ a b https://rg.ru/2014/05/05/zrk-site.html
- ↑ Andrei Kislyakov, specially for RIR: Russia to roll out new hypersonic missiles. Indrus.in, 2012. december 18. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- ↑ S-500 Prometheus. MissileThreat.com, 2013. április 26. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- ↑ Национальная оборона / Оборонно-промышленный комплекс / В интересах ВКО России. oborona.ru, 2013. október 2.
- ↑ ЗРС "Триумф" – ОАО "НПО «Алмаз". [2015. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ New missile for the s-400 is already being prepared for serial production «Military parity» (March 18, 2010)
- ↑ С-400 сумел поразить гиперзвуковые и баллистические цели. lenta.ru
- ↑ Противоракетная защита Москвы пополнится пятым по счету полком С-400. Российская газета
- ↑ ЗЕНИТНАЯ РАКЕТНАЯ СИСТЕМА С-400 "ТРИУМФ", ANTIAIRCRAFT MISSILE SYSTEM S-400 "TRIUMPH". narod.ru. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ a b Зенитная ракетная система большой и средней дальности С-400 "Триумф". vpk.name
- ↑ a b С-400 и С-500 в программе "Военная Тайна". YouTube. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ a b Ракету дальнего радиуса действия для С-400 создадут в 2012 году. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ Ракеты для С-400 поставят на поток в третьем квартале 2010 года. РИА Новости
- ↑ RusArmy.com – Зенитная ракетная система большой и средней дальности С-400 "Триумф". rusarmy.com
- ↑ Зенитная ракетная система С-400 "Триумф" в деталях. Военно-патриотический сайт «Отвага». (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ НЕВСКИЙ БАСТИОН, ВОЕННО-ТЕХНИЧЕСКИЙ СБОРНИК (orosz nyelven). nevskii-bastion.ru . [2017. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 30.)
- ↑ https://ria.ru/infografika/20150918/1260419491.html
- ↑ Ошибка – нет ни одного сайта.. raspletin.ru. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ Defense Update: After 3 years Delay, S-400 Triumf is Officially Fielded. [2014. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ - .name. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ S-500 Prometheus. Missile Threat. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ С-400 против MEADS (russian nyelven). Правда.Ру. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
- ↑ Россия поставит в Китай ракетные комплексы С-400 (russian nyelven). aif.ru
- ↑ ВЕДОМОСТИ – Главная. vedomosti.ru
- ↑ Китай купил у России несколько дивизионов ЗРС С-400. rg.ru
- ↑ Индия купит у России пять ЗРК С-400 "Триумф". (Hozzáférés: 2016. május 28.)
- ↑ India eyes safer skies with Russian S-400 Triumf. [2015. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ ВЗГЛЯД / СМИ: Россия и Индия договорились о поставке С-400 за 10 млрд долларов. vz.ru
- ↑ Newsru.com
- ↑ „Turkey says Russian S-400 missile delivery brought forward to July...”, Reuters, 2018. április 4. (Hozzáférés: 2019. március 5.) (angol nyelvű)
További információk
[szerkesztés]- https://htka.hu/2016/01/05/mar-4-sz-400-legvedelmi-raketaezred-vedi-moszkvat/
- https://web.archive.org/web/20161124155955/http://www.raketaezred.hu/index.php/hirek/friss-hirek/136-hosszu-keslekedes-utan-szolgalatba-lep-az-sz400-legvedelmi-raketarendszer
- Almaz-antey.ru katonai katalógus oroszul és angolul