Ugrás a tartalomhoz

Osztrák Szabadságpárt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Osztrák Szabadságpárt (FPÖ)

FPO - A szociális hazafi párt
FPO - A szociális hazafi párt
Mottó: A szociális otthon párt
Adatok
ElnökHerbert Kickl
ElnökhelyettesErwin Angerer , Dr. Manfred Haimbuchner , Mario Kunasek , Udo Landbauer , Harald Stefan , Marlene Svazek
SzóvivőDagmar Belakowitsch , Axel Kassegger

Alapítva1955. november 3.[1]
Tagok száma50 000 (2014)

IdeológiaNemzeti radikalizmus Nacionalizmus bevándorlásellenesség kivándorlásellenesség keresztényszocializmus nemzeti liberalizmus harmadikutasság
Politikai elhelyezkedésradikális jobboldal, illetve szélsőjobboldal
Parlamenti jelenlétNemzeti Tanács:
57 / 183
Szövetségi Tanács:
10 / 60
Tartományi parlamentek:
78 / 440

Európai Parlamentben:

6 / 19
Európai parlamenti mandátumok6
Nemzetközi szövetségekLiberális Internacionálé (1978-1993)
Európai pártIdentitás és Demokrácia Párt ID
EP-frakcióPatrióták Európáért (2024 óta)
Hivatalos színeiKék

Ausztria politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) témájú médiaállományokat.

Az Osztrák Szabadságpárt (németül: Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ) (más néven: Ausztria Szabadságpártja) egy populista,[2] nacionalista, euroszkeptikus, szélsőjobboldali [3][4][5] osztrák párt, amelyet 1955-ben alapították.[1]

2024. nyarán a Fidesszel karöltve az EP-ban egy jobb-szélsőjobboldali szövetséget hozott létre Patrióták Európáért néven.[6]

Története

[szerkesztés]

Előzmény

[szerkesztés]

A Szabadságpárt magát az 1848-as forradalmak idejéből eredő pángermanizmus és nemzeti liberalizmus ideológiai örökösének tekinti. A két világháború közti korszakban a nemzeti liberálisokat támadta az Osztrák Keresztényszociális Párt. A nemzeti liberális tábort a Nagy Német Néppárt gyűjtötte be. Az Anschluss után Ausztriában üldözték a keresztényszocialistákat és a szocialistákat is.[7] A nemzeti liberálisokat később megvádolták, hogy kollaboráltak a nácikkal.

A párt elődje a Függetlenek Szövetsége (Verband der Unabhängigen, VdU) 1949-ben alakult meg, alternatívát nyújtva az SPÖ-vel és az ÖVP-vel szemben.

FPÖ kezdete

[szerkesztés]

Az Osztrák Szabadságpárt 1955-ben jött létre, akkoriban ellenzékként működött, első vezetőjük Anton Reinthaller lett, aki SS-Brigadeführer[8] volt.[9] Reinthaller tagja volt az NSDAP-nak, amikor az Anschlussot végrehajtották. A párt vezetője 1958-1978 között Friedrich Peter lett, akinek ideje alatt az 1960-as évektől a párt, hogy nagyobb esélye legyen a nagy koalícióban való részvételre egyre jobban eltávolodott a szélsőjobboldali, nacionalista szellemiségétől és liberálisabb lett. Ez a párt szélsőjobboldali szárnyában felháborodást váltott ki, ami miatt 1967-ben kilépve a pártból megalapították a Nemzeti Demokrata Párt-ot (NDP).

1970-ben a párt támogatta az SPÖ vezette kisebbségi kormányt. 1975-ben Simon Wiesenthal - aki akkoriban a bécsi zsidók irattárának volt vezetője, nyilvánosságra hozta, hogy Friedrich Peter SS-főhadnagyként szolgálatot teljesített egy tömegmészárlásnál.[10]

Jörg Haider korszaka

[szerkesztés]

A párt elnöke 1986-ban Jörg Haider lett, aki a párt nacionalista szárnyának támogatásával lett vezető. Ezt követően Vranitzky felbontotta a párttal kötött koalíciót. Az 1986-os választáson a párt 9%-ot ért el. A párt az 1990-es választásokon 16%-ot ért el. Jelentős számban pártoltak át az Osztrák Néppárttól.

Választások

[szerkesztés]

Választási eredmények

[szerkesztés]
Választás éve Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Státusz
1956 283 749 6,5
6 / 165
Ellenzék
1959 336 110 7,7
8 / 165
Ellenzék
1962 313 895 7,0
8 / 165
Ellenzék
1966 242 570 5,4
6 / 165
Ellenzék
1970 253 425 5,5
6 / 165
SPÖ kisebbségi kormányának támogatója
1971 248 473 5,5
10 / 183
Ellenzék
1975 249 444 5,4
10 / 183
Ellenzék
1979 286 743 6,1
11 / 183
Ellenzék
1983 241 789 5,0
12 / 183
Kormánypárt, SPÖ kisebb koalíciós partnere
1986 472 205 9,7
18 / 183
Ellenzék
1990 782 648 16,6
33 / 183
Ellenzék
1994 1 042 332 22,5
42 / 183
Ellenzék
1995 1 060 175 21,9
41 / 183
Ellenzék
1999 1 244 087 26,9
52 / 183
Kormánypárt
2002 491 328 10,0
18 / 183
Kormánypárt
2006 519 598 11,0
21 / 183
Ellenzék
2008 857 028 17,5
34 / 183
Ellenzék
2013 962 313 20,5
40 / 183
Ellenzék
2017 1 316 442 26,0
51 / 183
Kormánypárt, ÖVP kisebb koalíciós partnere
2019 772 666 16,2
31 / 183
Ellenzék
2024 1 408 514 28,8
57 / 183
Még nem ismert

Tartományi parlamenti választások

[szerkesztés]
Tartomány Választási év Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormánypárt/

/Ellen? zék

Alsó-Ausztria 2023 217 511 24,2
16 / 56
Kormánykoalíció az ÖVP-vel
Bécs 2020 51 603 7,1
8 / 100
Ellenzék
Burgenland 2020 18 160 9,8
4 / 36
Ellenzék
Felső-Ausztria 2021 159 692 19,8
11 / 56
Kormánykoalíció az ÖVP-vel
Karintia 2023 74 329 24,5
9 / 36
Ellenzék
Salzburg 2023 69 310 25,7
10 / 36
Kormánykoalíció az ÖVP-vel
Stájerország 2019 105 294 17,5
8 / 48
Ellenzék
Tirol 2022 64 683 18,8
7 / 36
Ellenzék
Vorarlberg 2019 23 011 13,9
5 / 36
Ellenzék

2015-ös bécsi önkormányzati választás

[szerkesztés]

A 2015-ös októberi bécsi választáson a második helyen végzett az Osztrák Szociáldemokrata Párt mögött.[11]

2016-os osztrák elnökválasztás

[szerkesztés]

A 2016-os áprilisi osztrák elnökválasztáson Norbert Hofert indították. A második fordulóban, május 23-án Alexander Alexander Van der Bellen az Osztrák Zöld Párt jelöltje nyerte a választást 50,3 százalékkal, Hofer 49,7 százalékot kapott.[12] Az alkotmánybíróság szabálytalanságok miatt elrendelte az elnökválasztás második fordulójának megismétlését. A megismételt választáson ismét elveszítette a párt jelöltje 46,2 százalékot kapott, ezzel Alexander Van der Bellen lett Ausztria első zöldpárti elnöke.[13] Norbert Hofer később bejelentette, hogy indulni fog a következő osztrák elnökválasztáson.[14]

Választói

[szerkesztés]

A pártnak számos választói vannak a közép- és felső osztályban, de jelen vannak a gyári munkások és Bécs külső kerületeinek lakosai. A párt számos volt szociáldemokrata szavazót tudhat magának. A bevándorlók között a párt az ausztriai szerbek körében népszerűek. Kartintiában a párt Jörg Haider idején az orvosok, ügyvédek, vállalkozók, földművesek, szabadúszók, gyógyszerészek voltak szabadságpártiak.[15]

Az FPÖ elnökei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Die Freiheitlichen in Kärnten – eine starke Landespartei (német nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2015. október 12.)[halott link][halott link][halott link]
  2. Anton Pelinka: Die FPÖ im internationalen Vergleich. Zwischen Rechtspopulismus, Deutschnationalismus und Österreich-Patriotismus. 2002 (PDF; 126 kB).
  3. Wie rechtsextrem ist die FPÖ?. oe1.orf.at, 2017. április 8.
  4. Austria is sleepwalking toward a far-right victory (brit angol nyelven). POLITICO , 2024. február 7. (Hozzáférés: 2024. augusztus 27.)
  5. Wodak, Ruth. „(S+) Herbert Kickl und der Rechtsextremismus: In Österreich kündigt sich ein autoritäres Regime bereits an”, Der Spiegel, 2024. február 18. (Hozzáférés: 2024. június 28.) (német nyelvű) 
  6. Euronews: Hungary's Orban announces plan to form new far-right bloc in European Parliament. (Hozzáférés: 2024)
  7. Drittes Reich (1938-1945). (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  8. Vezérőrnagynak megfelelő tábornoki rang az SS-ben.
  9. Anton Reinthaller. (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  10. Wiesenthal megosztja Ausztriát. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  11. A szociáldemokraták nyerték meg a bécsi tartományi választást. Híradó, 2015. október 12. [2015. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  12. MNO: Fordulat: mégsem a radikáljobbos jelölt nyert Ausztriában. mno.hu. [2016. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 23.)
  13. http://24.hu/kulfold/2016/12/06/hivatalos-az-osztrak-elnokvalasztas-eredmenye/
  14. Archivált másolat. [2016. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 18.)
  15. Der FPÖ-Wähler, das bekannte Wesen. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
  16. Új elnöke van az Osztrák Szabadságpártnak. Infostart.hu. (Hozzáférés: 2021. június 19.)