Napiránytű
Napiránytű minden olyan eszköz, ami a Nap irányának ismeretében megállapítja a földrajzi északi irányt, ami után tetszőleges haladási irány meghatározható.
A napiránytű fogalomnak legalább négy jelentése ismert:
1. A madarak a navigációjukban felhasználják a Nap aktuális állását a haladási irányuk meghatározásában, melynek egyéb elemei: a belső óra, a Föld mágneses terének érzékelése, a látható csillagok mintázatának ismerete, az éjszakai égbolt fényének polarizálódása.[1][2][3]
2. A vikingek által használt napkő is „napiránytűnek” tekinthető, mert a Nap által kibocsátott fény polarizáltsága miatt ködös, felhős időben is mutatja a Nap helyzetét, ennek segítségével meghatározható az északi irány. Navigációs szempontból hasonló eszköz az olyan napóra, amit előzőleg az adott földrajzi szélességnek megfelelően kalibráltak.[4]
3. A napiránytű egy csillagászati, műszaki eszköz, ami a napórához hasonló elven működik, de nem azonos vele. A napóra esetén az árnyékot vető pálcát a Föld forgástengelyével párhuzamos irányba állítják be, így a pálca árnyéka a helyi időt mutatja. A napiránytű esetén szükség van a földrajzi hely és a helyi idő ismeretére, amit az órán be kell állítani. A műszer a Nap felé irányítva megadja a földrajzi északi irányt. A készülék mechanikusan elkészítve a működésének megfelelően bonyolult felépítésű. Használata rendkívüli fontossággal bír a pólusok feletti repüléseknél, illetve az olyan helyeken, ahol a mágneses tér gyenge, vagy a mágneses északi vagy déli pólus iránya bizonytalan.
Elsőként William Austin Burt készített ilyen eszközt 1836-ban.[5] A készüléket bejegyezte az Egyesült Államok Találmányi Hivatalában a 9428X azonosító alatt.[6] A készüléket széles körben használták földmérésre a 19. században minden olyan helyen, ahol a mágneses iránytű nem működött megbízhatóan. Kifejlesztésének is ez volt a közvetlen oka. Burt, aki földmérőként dolgozott, az amerikai Wisconsin államban 1833-ban megfigyelte, hogy a hegyek vastartalma miatt az iránytű megbízhatatlanul működik. Burt műszere három körívből állt: az egyiken a földrajzi szélességet kellett beállítani, a másodikon a Nap deklinációját, a harmadikon a helyi időt.
A készüléken két korong volt, egy alsó és egy felső. Az alsó korong mentén lehetett kinézni. Ez a korong a felsővel közös tengelyen mozgott. A felső korong mozdulatlan maradt. Az alsó korongot bármely pozícióba be lehetett állítani.[7][8]
4. Analóg kar- vagy zsebóra
Egy analóg óra segítségével is meghatározható az északi irány. A nap 24 óra alatt teszi meg látszólagos pályáját, míg az óra kismutatója 12 óra alatt jár egyszer körbe. Ha az északi féltekén az órát úgy tartjuk, hogy a kismutató a napra mutasson, a kismutató és a 12 óra jelölése által bezárt szög felezője pontosan délre mutat. A nyári időszámítás érvényessége esetén 12 óra helyett az 1 órát kell alkalmazni.
Az órát természetesen a helyi idő szerint pontosan be kell állítani. Viszonylag kis hibát okoz, ha a helyi idő helyett a zónaidő szerint jár az óra. A módszer az egyenlítő közelében kevéssé pontos eredményt ad. A fényképen egy különleges 24 órás beosztású óra látható, ami az északi féltekén használható. Amennyiben ez az eszköz a helyi időt mutatja, a kismutatót a nap irányába fordítva a számlapon nyomtatott észak jel a tényleges északi irányt mutatja.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magnetic Fields May Be "Visible" To Birds
- ↑ Bird Sun Navigators
- ↑ Pigeon Navigation
- ↑ A vikingek tájékozódásáról a tengereken. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 20.)
- ↑ Mining and metallurgy, Issues 169-180 By American Institute of Mining and Metallurgical Engineers, p. cccxli Charles S. Burt, the grandson of William Austin Burt
- ↑ Solar Compass. [2011. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 20.)
- ↑ Description of the Solar Compass , pp. 3-19
- ↑ A Key to the Solar Compass, and Surveyor’s Companion, pp. 9-11
Források
[szerkesztés]- Calibration of the magnetic compass of a migratory bird by celestial rotation
- Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 5270.
További információk
[szerkesztés]- Burt, William A.: Description of the Solar Compass (Detroit, 1844)
- Burt, William A.: A Key to the Solar Compass, and Surveyor’s Companion, third edition, publisher D. van Nostrand, (New York, 1873)
- Burt, John: History of the Solar Compass Invented by Wm. A. Burt (Detroit, 1878)
- Farmer, Silas: The history of Detroit and Michigan, 1899
- Fuller, George Newman: Michigan history, Volume 6, Michigan Department of State, 1922
- Tuttle, Charles Richard: General History of the state of Michigan with biographical sketches, R. D. S. Tyler & Co., Detroit Free Press Company, 1873
- White, James T.: Cyclopedia of American Biography, volume xviii, 1922
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Solar compass című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
