Ugrás a tartalomhoz

Puskás Ferenc Stadion

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Népstadion szócikkből átirányítva)
Puskás Ferenc Stadion
Adatok
Korábbi neve(i)Népstadion
Elhelyezkedés Magyarország, Budapest, XIV. kerület, Istvánmezei út 3-5.

Építés éve1948. július 13.
Megnyitás ideje1953. augusztus 20.
Lebontás éve2016

Méretek105 × 70 m
Felületfüves, rekortán
Befogadóképesség56 000 fő
35 100 fő UEFA kapacitás
Tulajdoni viszonyok
TulajdonosMagyar állam
BérlőMagyar Labdarúgó-szövetség
Az építkezés adatai
Építészifj. Dávid Károly főépítész,
Gilyén Jenő statikus
NévadóPuskás Ferenc (ember)
Elhelyezkedése
Puskás Ferenc Stadion (Budapest)
Puskás Ferenc Stadion
Puskás Ferenc Stadion
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 11″, k. h. 19° 05′ 54″47.503056°N 19.098333°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 11″, k. h. 19° 05′ 54″47.503056°N 19.098333°E
Térkép
A Puskás Ferenc Stadion weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Ferenc Stadion témájú médiaállományokat.

A Puskás Ferenc Stadion (2002-ig Népstadion) egy 68 976 férőhelyes, sport- illetve zenei rendezvények lebonyolítására alkalmas létesítmény volt, a magyar labdarúgó-válogatott elsődleges hazai pályája lebontásáig. A lebontott stadion helyén épült meg az új Puskás Aréna, amelyben 2019. november 15-én volt az első labdarúgó-mérkőzés. A Népstadion első igazgatója Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvető volt.

Története

[szerkesztés]

Tervek a megvalósításra

[szerkesztés]
A felújított stadion lelátója 2008-ban

Már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felmerült, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. A kezdeti vonakodás után a görögök mégis megrendezték Athénban az olimpiát, a stadion terve azonban továbbra is napirenden maradt. A magyar sport nemzetközi sikereinek hatása ezt az igényt csak fokozta, 1911-ben megkaptuk az 1920-as olimpia rendezési jogát, de az első világháború meghiúsította a terveket.

Az első elképzelések a Vérmezőre álmodták a stadiont, de a XI. kerületi Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is szóba jött, ahonnan a Magyar Lovaregylet elköltözött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. A téma később nagy nyilvánosságot kapott, 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, s a sportadót is bevezették – de a befolyt összeget nem arénaépítésre költötték. Ebben az évben Hajós Alfréd olimpiai úszóbajnok a stadion terveivel szellemi olimpiai ezüstérmet nyert, ám az ő elképzelései sem valósultak meg.
A harmincas évek elején az óbudai Aranyhegy oldalában, a Városligetben, a Margit- vagy a Népszigeten, Lágymányoson vagy a Pasaréten gondolták elhelyezni az arénát, a háború azonban ismét megakadályozta a megvalósítást.

A második világháború után

[szerkesztés]

1945-ben az országgyűlés megszavazta a stadion költségeit, amely belekerült a hároméves tervbe is. Az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg az elhelyezés kérdésének vizsgálatával. 1947-ben egy osztrák–magyar meccsen leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, 250 ember zuhant le, s csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. A közmunkatanács 1947-ben döntött úgy, hogy az Istvánmezőn a régi pesti lóversenypálya helyén egy hatvanezres “Népi Stadion” fog felépülni.[1] Ez felgyorsította az előkészítő munkálatokat, 1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi útDózsa György útThököly út közti területre. Az építményt 90%-ban előregyártott elemekből tervezték, építésze Dávid Károly, statikusa Gilyén Jenő volt.

A stadion toronyépülete és bejárata
A Népstadion makettje egy felvonuláson (1952)

A stadiont a későbbiekben 100 ezer fősre akarták bővíteni. A lelátókat 18 óriási pilon tartotta, északi és déli oldalára egy-egy maratoni kapu, a nyugati oldalra a díszpáholy, a keletire az öltöző épülete és a játékoskijáró került.
Az építkezés – végleges tervek nélkül – 1948. július 13-án kezdődött el, a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében.

A stadion építése

[szerkesztés]

Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában, amint Puskás Ferenc és az Aranycsapat tagjai is. A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. Az első ötéves terv célkitűzései között is szerepelt a hatalmas stadion építésének befejezése: „Befejezzük és 70 ezer néző befogadására építjük ki a budapesti Népstadiont, 30 millió forint költséggel. A sport-célokra fordított jelenlegi évi 120 millió forint az ötéves terv folyamán 240 millióra emelkedik, nem számítva a beruházásokat. Az ötéves terv teljesítményei a testnevelés és a kultúra terén hozzájárulnak a cél megvalósításához: művelt, erős népet –szabad, független hazában!”[2]

Végül a stadion építési költségei az akkori árakon 160 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt.

Miután a Szabad Európa Rádió jelentette: megrepedtek a gerendák, emiatt nem tudják időre befejezni a létesítményt, négy minisztert tettek felelőssé az 1953. augusztus 20-ai befejezésért, s Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre. Így a korszak presztízsberuházása határidőre elkészült, hivatalosan 78 ezer fős lelátóval. A tervezett százezres tribün sosem valósult meg.

A Népstadion átadása

[szerkesztés]

A Népstadion megnyitására 1953. augusztus 20-án került sor, nagyszabású ünnepség keretében, díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, aki a sajtóteraszon kapott ülőhelyet, mivel „a nép nagy vezére”, Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. 12 ezer tornász lépett fel, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán, ezután az OTSB elnöke, Hegyi Gyula tartott nyitóbeszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia–Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg. A magyar együttes 140,5:71,5 arányban győzött.

Ezután a Budapesti HonvédSzpartak Moszkva labdarúgó mérkőzésen a 3–2-re nyert a magyar csapat. A tornabemutató záró képe egy vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadság-szobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős népi táncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A–Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7–3 volt.

A Népstadion első igazgatója a szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Németh Imre lett. Az aréna 1959-ben négy darab vasbeton oszlopra szerelt reflektorokkal térvilágítást kapott és 83 ezer főre bővítették a lelátókat.

Sportesemények a Népstadionban az 1950-es években

[szerkesztés]
A Dromosz szoborpark „Labdarúgók” szoborcsoportja, Mikus Sándor alkotása (1958)[3]

A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt, itt csak az 1954-es Főiskolai Világbajnokságot, az 1954-es, 7–1-es magyar győzelemmel végződött magyar–angol labdarúgó-mérkőzést, s Kovács József 5000 m-es győzelmét említjük a szovjet Kuc felett. A legtöbben, 104 ezren az osztrák–magyar mérkőzést nézték meg 1955-ben. Később megszüntették az állóhelyeket, ez csökkentette a befogadóképességet. A Népstadion létesítményéhez tartozott a Dromosz nevű szoborpark is.[4][5]

A stadion a rendszerváltást követően

[szerkesztés]

A stadionban számos kulturális rendezvényt, megakoncerteket is tartottak az elmúlt évtizedek alatt. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét és lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002. április 2-án nevezték át a legendás játékos neve után Puskás Ferenc Stadionnak.

A stadion lebontása

[szerkesztés]

Az ezredfordulóra az épület állapota rendkívül leromlott. Különféle tervek születtek felújítására, bővítésére, illetve újjáépítésére, de csak az életveszélyes felső karéjt erősítették meg. A régi stadiont végül 2016-ban lebontották. A helyén épült fel az új Puskás Aréna, amelyben 2019. november 15-én tartották meg az első labdarúgó mérkőzést.

A stadion 2008-ban és az üres helye a lebontás után 2016-ban

Néhány koncert a stadionban

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]