Ugrás a tartalomhoz

Magyar király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország apostoli királya
Királyi címer
Királyi címer
Ferenc József, a leghosszabb ideig regnáló magyar király
Ferenc József, a leghosszabb ideig regnáló magyar király

Adatok
MegszólításŐ Apostoli Királyi Felsége
ElsőI. István
1000–1038
UtolsóIV. Károly
1916–1918
Uralkodóház
ÖrökösMagyar koronaherceg
HázastársaMagyar királyné
NyughelyNagyboldogasszony-bazilika
Mátyás-templom
RezidenciaBudavári Palota
Visegrádi Fellegvár
Pozsonyi vár
Egyéb címekHorvátország királya
Szlavónia királya
Szerbia királya
Halics fejedelme
Bulgária királya
Kunország királya
Lodomeria királya
Galícia királya
Ráma királya
Dalmácia királya
Jeruzsálem királya
Volhínia hercege

Regnálás kezdete1000. december 25.
Regnálás vége1918. november 16.

ElődFejedelem
UtódKormányzó
SablonWikidataSegítség
Magyarország koronaékszerei

A magyar király volt 1000 és 1918 között a Magyar Királyság uralkodó államfője. A „Magyarország apostoli királya” címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország valamennyi uralkodója használta. Összesen 53 magyar király uralkodott, csaknem 1000 éven át I. Szent Istvántól kezdve IV. Károly királyig, amikor is az Országgyűlés negyedjére is kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Így 1920-ban, a monarchia visszaállításakor a királyt a kormányzó váltotta fel, amely tisztség a magyar történelemben megegyezett a régenssel.

A cím megalapítása

[szerkesztés]

1000 előtt Magyarországot nem ismerték el királyságként, és Magyarország vezetőjét nagyfejedelmének nevezték. Magyarország első királyát, I. Istvánt 1000. december 25-én koronázták meg II. Szilveszter pápa által küldött koronával és III. Ottó római császár beleegyezésével.

I. István király megkoronázását követően Magyarország és az Árpád-ház összes uralkodója a „király” címet viselte. Magyarországnak azonban nem minden uralkodója volt király – például Bocskai Istvánt és II. Rákóczi Ferencet „Erdély és Magyarország fejedelemének” kiáltották ki. Magyarországnak voltak kormányzói is. Ez a cím megegyezett a régensi jogkörrel.[1]

A koronázás törvényes követelményei

[szerkesztés]

A 13. századtól megkezdődött a király legitimitásának megerősítése. Senki sem válhatott Magyarország törvényes királyává az alábbi kritériumok teljesítése nélkül:

Ez a királyság integritásának bizonyos szintű védelmét jelentette. Például a Magyar Szent Korona ellopása már nem volt elég ahhoz, hogy törvényes király legyen.

Az első követelményt (az esztergomi érsek koronázása) III. Béla erősítette meg, akit III. Sándor pápa külön felhatalmazása alapján Berthold kalocsai érsek koronázott meg. Koronázása után kijelentette, hogy ez a koronázás nem érinti az esztergomi érsek szokásos királyi koronázási igényét. 1211-ben III. Ince pápa megtagadta János esztergomi érsek és Berthold kalocsai érsek egyetértését a követelés átruházásáról, és kijelentette, hogy a magyar király megkoronázására csak az esztergomi érsek jogosult.

I. Károly magyar királyt 1301 májusában Esztergomban koronázta meg ideiglenes koronával a város érseke; ez vezetett második koronázásához, 1309 júniusában. Ekkor még nem használták a Szent Koronát. Budán az esztergomi érsek koronázta meg. Utolsó, harmadik koronázása 1310-ben volt Székesfehérváron a Szent Koronával, az esztergomi érsek által. Akkor a király koronázását teljesen jogosnak tekintették.

1439-ben Luxemburgi Erzsébet régenskirályné megparancsolta egyik szolgálólányának, hogy lopja el a Szent Koronát a visegrádi palotából, majd előrehozatta újszülött fia, V. László megkoronázását, amelyet Székesfehérváron törvényesen végrehajtott az esztergomi érsek.

Hasonló helyzet történt Hunyadi Mátyással is, amikor a III. Frigyes római császár birtokában lévő Szent Korona visszaadásáról tárgyalt. Visszaadása után Mátyást jogosan koronázták meg.

A trón öröklése

[szerkesztés]
Lipót koronázása 1790-ben a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban, az 1563 és 1830 közötti magyar koronázások helyszínén.

Mint minden hagyományos monarchiában, Magyarországon is a férfi ágú örökösödésű volt a trón. Ez a jog a magyar hagyományok szerint általában az öccsekre, majd az előző király fiára szállt át, ami nemegyszer családi vitákat váltott ki. Az első magyar királyi ház alapítója Árpád volt, aki 895-ben vezette be népét a Kárpát-medencébe. Több mint 400 évig uralkodó leszármazottai közé tartozott I. Szent István, I. Szent László, II. András és IV. Béla is. 1301-ben kihalt az Árpád-ház utolsó férfi tagja, III. András. Végül I. Károlyt koronázták meg, aki nagyanyja, Mária nevében követelte a trónt. Mária, Nagy Lajos király lányának 1395-ben bekövetkezett halálával a közvetlen vonal ismét megszakadt, és Mária férje, Zsigmond uralkodott tovább, miután a királyság nemessége a Szent Korona nevében megválasztotta.

Később Hunyadi Mátyást a királyság főnemesei választották meg, ő volt az első magyar uralkodó, aki főúri családból származott, nem pedig királyi családból. Ugyanez történt évtizedekkel később Szapolyai Jánossal is, akit 1526-ban, II. Lajos mohácsi csatában bekövetkezett halála után választottak meg.

Ezt követően a Habsburg-ház örökölte a trónt és csaknem 400 évig uralta Magyarországot 1918-ig.

A magyar király által használt egyéb címek

[szerkesztés]

A magyar királyok az évszázadok során több szomszédos ország koronáját is megszerezték vagy magukévá tették, és elkezdték használni az ezekhez az országokhoz kapcsolódó királyi címeket. Az utolsó királyok idejében pontos stílusuk a következő volt: „Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodomeria, Kumánia és Bulgária apostoli királya, Erdély nagyfejedelme, Magyarország grófja. a székelyek" .

Az "apostoli király" címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország összes királya használta.

A "szlavón király" cím a Dráva és a Száva folyók közötti területekre utalt. Ezt a címet először I. László használta, valamint ő volt az is, aki 1091-ben felvette a „Horvátország királya címet. Kálmán 1105-ben vette fel a Dalmácia királya címet.

A Bosznia iránti igényre utaló Ráma királya címet először II. Béla használta 1136-ban. Imre király vette fel a szerb király" címet. A "Galícia királya" kifejezést a Halics feletti fennhatóság jelzésére használták, míg a "Lodomeria királya" cím Volhíniára utalt; mindkét címet II. András vette át 1205-ben. IV. Béla 1233-ban kezdte használni a kunok királya címet, amely az akkori kunok által betelepített területek (azaz Havasalföld és Moldva) uralmát fejezte ki. A " bolgár király" kifejezést V. István adta hozzá a királyi címeihez.

Erdély eredetileg a Magyar Királyság része volt, amit a vajda irányított. 1526 után az Oszmán Birodalom, majd a Habsburg Birodalom félig független vazallusa lett. 1696-ban II. Apafi Mihály fejedelem halála után, I. Lipót felvette az „Erdély fejedelme” címet. 1765-ben Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemséggé emelte.

A székely ispán cím eredetileg a Magyar Királyság egyik főméltósága volt, de a címet később az erdélyi fejedelmek használták. A címet Mária Terézia uralkodása alatt elevenítették fel.

Titulus Az első magyar uralkodó ebben a titulusban
1. Magyarország királya I. Szent István király
2. Horvátország királya I. Kálmán király
3. Szlavónia királya I. Szent László király
4. Szerbia királya I. Imre király
5. Halics fejedelme II. András király
6. Bulgária királya V. István király
7. Kunország királya IV. Béla király
8. Lodomeria és Galícia királya I. Károly király
9. Ráma királya II. Béla
10. Dalmácia királya I. Kálmán király
11. Jeruzsálem királya II. András király
12. Székelyek ispánja I. Szent István király
13. Volhínia hercege András magyar királyi herceg

Uralkodási idő

[szerkesztés]
A leghosszabb ideig regnáló magyar királyok
Neve Portré Uralkodása Uralkodási idő
Kezdete Vége Napokban Években
1 Ferenc József
1848. december 2. 1916. november 21. 24 825 nap 67 év és 355 nap
2 Zsigmond 1387. március 31. 1437. december 9. 18 515 nap 50 év és 253 nap
3 I. Lipót 1657. április 2. 1705. május 5. 17 564 nap 48 év és 33 nap
4 I. Ferenc 1792. március 1. 1835. március 2. 15 705 nap 43 év és 1 nap
5 Nagy Lajos 1342. július 21. 1382. szeptember 10. 14 661 nap 40 év és 51 nap
6 Mária Terézia
1740. október 20. 1780. november 29. 14 650 nap 40 év és 40 nap
7 Szent István
1000. december 25. 1038. augusztus 15. 13 747 nap 37 év és 233 nap
8 I. Ferdinánd 1526. december 17. 1564. július 25. 13 735 nap 37 év és 221 nap
9 IV. Béla 1235. október 14. 1270. május 3. 12 620 nap 34 év és 201 nap
10 Károly Róbert 1308. november 17. 1342. július 16. 12 294 nap 33 év és 241 nap

Magyar királyok listája

[szerkesztés]

Kapcsolódó lapok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kossuth státusza nem volt egyértelmű, mert az államforma (köztársaság vagy monarchia) kérdése nem dőlt el

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a King of Hungary című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század), főszerkesztő: Kristó, Gyula, szerkesztők: Engel, Pál és Makk, Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994).
  • Magyarország Történeti Kronológiája I-III. – A kezdetektől 1526-ig; 1526–1848, 1848–1944, főszerkesztő: Benda, Kálmán (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, 1982, 1993).
  • Magyar Történelmi Fogalomtár I-II. – A-K; L-ZS, főszerkesztő: Bán, Péter (Gondolat, Budapest, 1989).

További információk

[szerkesztés]