Ugrás a tartalomhoz

Luigi Nono

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Nono
Életrajzi adatok
Született1924. január 29.
Velence
Állampolgársága
Elhunyt1990. május 8. (66 évesen)
Velence
SírhelyCemetery of San Michele
Családja
HázastársNuria Nono-Schönberg
GyermekeiSilvia Nono
Pályafutás
Műfajokopera
DíjakBerliner Kunstpreis
IPI névazonosító00022509513

A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Nono témájú médiaállományokat.

Luigi Nono (Velence, 1924. január 29.Velence, 1990. május 8.) olasz zeneszerző.[1]

Élete

[szerkesztés]

Nagyapja korának ismert festőművésze volt, apja pedig mérnök. Szülei óriási lemezgyűjteményt tartottak, amatőr zenészek voltak.

Nodo jogi diplomát szerzett Padovaban, de ezalatt a velencei konzervatóriumban is tanult. A bécsi iskolán, Bartók Béla és Igor Stravinsky zenéjén nevelkedett. A második bécsi iskola műveit még behatóan elemezte. 1949-ben részt vett egy karmesterkurzuson. Tanulmányozta Bach, Beethoven, Schönberg és Webern és mások kompozíciós technikáját.

1955-ben feleségül vette Arnold Schönberg lányát.

első világsikere az Il canto sospeso volt, egy – a halálraítélt ellenállási harcosok búcsúleveleiből komponált – kantáta.

Nono a schönbergi dodekafónia hívének vallotta magát.

Maria Krzyszkowska és Witold Gruca Nono A vörös kabát c. balettjében

Művei

[szerkesztés]
  • Due liriche greche, for mixed chorus and instrumental ensemble (1948)
  • Variazioni canoniche sulla serie dell’op. 41 di Arnold Schoenberg (1950)
  • Polifonica – Monodia – Ritmica, for ensemble (1951)
  • Julius Fučík, for two narrators and orchestra (1951)
  • Epitaffio per Federico García Lorca No. 1, "España en el corazón", for soprano, baritone, chorus and ensemble (1951)
  • Composizione per orchestra No. 1, for orchestra (1951)
  • Epitaffio per Federico García Lorca No. 2, "Y su sangre ya viene cantando", for flute and small orchestra (1952)
  • Due espressioni, for orchestra (1953)
  • Epitaffio per Federico García Lorca No. 3, "Memento – Romance de la Guardia Civil Española", for narrator, chorus and orchestra (1953)
  • Liebeslied, for mixed chorus and ensemble (1954)
  • Was ihr wollt (1954)
  • Der rote Mantel (1954)
  • La victoire de Guernica, for mixed chorus and orchestra (1954)
  • Canti per 13 (1955)
  • Incontri, for 24 musicians (1955)
  • Der rote Mantel Suite No. 1 (1955)
  • Der rote Mantel Suite No. 2 (1955)
  • Il canto sospeso, for soprano, alto, tenor, mixed chorus and orchestra (1956)
  • Varianti, for solo violin, string instruments and woodwind (1957)
  • La terra e la compagna, for soprano, tenor, chorus and ensemble (1957)
  • Cori di Didone (1958)
  • Piccola gala notturna veneziana in onore dei 60 anni di Heinrich Strobel, for piano, celesta, vibraphone, bells and strings (1958)
  • Composizione per orchestra No. 2: Diario polacco ’58, for orchestra and percussion ensemble (1959)
  • Omaggio a Emilio Vedova, for tape (1960)
  • "Ha venido". Canciones para Silvia, for orchestra and chorus of six sopranos (1960)
  • Sarà dolce tacere, for eight soloists (1960)
  • Intolleranza 1960, azione scenica (1961)
  • Canti di vita e d’amore: Sul ponte di Hiroshima, for soprano, tenor and orchestra (1962)
  • Canciones a Guiomar, for solo soprano and ensemble (1963)
  • La fabbrica illuminata, for female voice and tape (1964)
  • Da un diario italiano, for 72 voices (1964)
  • Die Ermittlung, for tape (1965)
  • A floresta é jovem e cheja de vida, for soprano, three voices, clarinet, percussion and tape (1966)
  • Ricorda cosa ti hanno fatto in Auschwitz, for tape (1966)
  • Per Bastiana – Tai-Yang Cheng, for tape and three instrumental ensembles (1967)
  • Contrappunto dialettico alla mente, for tape (1968)
  • Intolleranza 1960 Suite, for soprano, tape and orchestra (1969)
  • Musiche per Manzù, for tape (1969)
  • Musica-Manifesto n. 1: Un volto, del mare – Non consumiamo Marx, for soprano, voice and tape (1969)
  • San Vittore 1969 (1969)
  • Voci destroying muros (1970)
  • Y entonces comprendió (1970)
  • Ein Gespenst geht um in der Welt, for soprano, chorus and orchestra (1971)
  • Como una ola de fuerza y luz, for soprano, piano, orchestra and tape (1972)
  • Siamo la gioventù del Vietnam, for one-part chorus (1973)
  • Für Paul Dessau, for tape (1974)
  • Al gran sole carico d’amore, azione scenica for soloists, small and large chorus, orchestra and tape (1975)
  • I turcs tal Friúl (1976)
  • Sofferte onde serene, for piano and tape (1976)
  • Al gran sole carico d’amore (Fragments), for soloists, chorus, orchestra and tape (1978)
  • Con Luigi Dallapiccola, for percussion and live electronics (1979)
  • Fragmente – Stille, An Diotima, for string quartet (1980)
  • Das atmende Klarsein, for small chorus, bass flute, live electronics and tape (1981)
  • Io, frammento dal Prometeo, for three sopranos, small chorus, bass flute, bass clarinet and live electronics (1981)
  • ¿Donde estás hermano, for four female voices (1982)
  • Quando stanno morendo. Diario polacco No. 2, for four female voices, bass flute, cello and live electronics (1982)
  • Guai ai gelidi mostri, for two altos, flute, clarinet, tuba, viola, cello, double bass and live electronics (1983)
  • Omaggio a György Kurtág, for alto, flute, clarinet, bass tuba and live electronics (1983)
  • Prometeo, for vocal and instrumental soloists, mixed chorus, four instrumental ensembles and live electronics (1984)
  • A Carlo Scarpa, architetto, ai suoi infiniti possibili, for orchestra in microintervals (1984)
  • A Pierre. Dell’azzurro silenzio, inquietum, for bass flute, bass clarinet and live electronics (1985)
  • Risonanze erranti. Liederzyklus a Massimo Cacciari, for mezzo-soprano, flute, tuba, six percussionists and live electronics (1986)
  • 1° Caminantes... Ayacucho, for alto, flute, small and large chorus, organ, orchestra and live electronics (1987)
  • 2° No hay caminos, hay que caminar... Andrej Tarkowskij, for seven ensembles (1987)
  • Post-prae-ludium No. 1 per Donau, for tuba and live electronics (1987)
  • Découvrir la subversion. Hommage à Edmond Jabès, for alto, narrator, flute, tuba, French horn and live electronics (1987)
  • Post-prae-ludium No. 3, “BAAB-ARR”, for piccolo and live electronics (1988)
  • La lontananza nostalgica utopica futura. Madrigale per più “caminantes” con Gidon Kremer, for violin and eight tapes (1988)
  • “Hay que caminar” soñando, for two violins (1989)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Luigi Nono | Italian composer. Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2016. június 17.)

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]