Ugrás a tartalomhoz

Lampérth Géza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lampérth Géza
Vasárnapi Ujság 1906. 10. l.
Vasárnapi Ujság 1906. 10. l.
Élete
Született1873. október 23.
Mencshely
Elhunyt1934. november 18. (61 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Házastársaalsócsernátoni Csíky Anna
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers,
próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Lampérth Géza témájú médiaállományokat.

Lampérth Géza (Mencshely, 1873. október 23.Budapest, Ferencváros, 1934. november 18.)[1] költő, író, színpadi szerző. Az Országos Levéltár tisztviselője, a Petőfi Társaság főtitkára.[2]

Életpályája

[szerkesztés]

Lampérth Sándor és Kiss Eszter fiaként született. Középiskolai tanulmányait a pápai reformátusoknál végezte, majd a budapesti egyetemen jogot hallgatott. A pápai iskola önképzőkörében négy éven át ő nyerte el a költői pályadíjakat. A bonyhádi Perczel családnál egy évig nevelősködött; azután a fővárosba ment. 1898-tól 1922-ig az Országos Levéltárban tisztviselőként dolgozott.

Az első verse negyedik osztályos diák korában jelent meg Tihanyi álnév alatt a Vasárnapi Ujságban (1890), amelynek attól kezdve munkatársa volt. Sokat írt a Pápai Lapokba és egy évig mint főmunkatárs szerkesztette a Pápai Független Hírlapot. Később szinte az összes számottevő fővárosi szépirodalmi lapnak dolgozott. Tárcákat írt a Budapesti Hírlapba és a Magyar Újságba, történelmi rajzokat és elbeszéléseket a Magyar Leányokba, rendszeres krónikákat a Politikai Ujdonságokba.

1905-től a Petőfi Társaság tagja, majd 1926-tól főtitkára volt. Részt vett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaság munkájában is.[3] Halálát tüdőgyulladás okozta. Felesége Csiky Anna volt.

Nemzeti szellemű, hagyományos stílusú költő volt. A nagyváros rajongóival szemben a falu világát dicsőítette. Idealizált szellemben szólt a magyarság ezeréves múltjáról; különösen a kurucvilág, a negyvennyolcas idők és a trianoni megalázás emlékein merengett el. Két drámájával akadémiai pályadíjat nyert. Az ifjúság számára több elbeszélő munkát adott ki.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Költői pályáját a Petőfi Társaság 1927-ben a Petőfi nagydíjjal tüntette ki.

Művei

[szerkesztés]
Balaton partján c. verse (1890)
  • Első könyvem Hazafias és egyéb költemények. Budapest, 1897 (Beöthy Zsolt előszavával.)
  • Megjöttek a huszárok Idillikus színmű dalokkal, 1 felvonásban. Budapest, 1898 (Bemutatója a budai Nyári Színkörben.)
  • Elmult időkből Történelmi rajzok és elbeszélések. Budapest, 1899
  • Pacsirtaszó Versek. Budapest, 1901
  • Három pápai diák Regény. Budapest, 1902
  • Három pápai diák balatoni utazása Regény. Budapest, 1902
  • Veér Judit rózsája Történeti színmű. Nemzeti Színház, 1905
  • A boldogság vándora és egyéb kuruc történetek Versek. Budapest, 1909
  • A kompánia rózsája Novellák. Budapest, 1912
  • Beszélgetés a házasságról Novellák. Budapest, 1912
  • A glóriás Rákóczi Versek. Budapest, 1914
  • Az én rózsáim Novellák. Budapest, 1914
  • A magyar katona ezer éven át Budapest, 1916
  • A szent kürt Versek. Budapest, 1920
  • Régi magyar levelesláda Budapest, 1923
  • A gárda virága Regény. Budapest, 1925
  • Pannonia tündére Versek. Budapest, 1926
  • Csendes ünnep Versek. Budapest, 1928

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]